Egy csoportos óvodaként,31 fős gyermeklétszámmal dolgozom ,éppen ezért úgy gondolom szerencsés helyzetben vagyok, mert maximálisan kitudom használni a téma adta lehetőségeimet és én bizony ki is használom. Az optimizmus témakör adta gyakorlatokat, mondanivalókat mind a kolléganőim mind pedig a gyermekek részére szerettem volna átadni. A legfőbb célom az volt hogy mindig mindenben ,minden helyzetben meglássák a szépet, a jót, tudjanak örülni az élet adta apróbb örömöknek. Éljék meg a nehezebb érzelmeiket is, de tanulják meg elfogadni megélni majd elengedni azokat. Szeretném vezetni és támogatni őket abban, hogy mindig próbáljanak meg a jelenben élni és ne a múltbéli vagy a jövőbeli történésekre figyeljenek. Nehéz dolog ez, én is folyamatosan gyakorlom. Ám úgy gondolom jó úton haladok, hiszen éppen ez a hozzáállás az optimista szemléletmód lényege.
Első alkalommal gyűjtöttünk a lakóhelyünk közelében működő sárospataki Manduláshegyi kutyaotthon lakói számára eledelt. Az akcióba nemcsak az óvodás szülőket vontuk be, hanem bárki, külsős személy is csatlakozhatott. Községünk civil lakói is csatlakoztak ,nagyon sok finom eledelt tudtunk átadni a menhely vezetőjének. Ehhez a sikerességhez kellett az optimizmus, az hogy hittünk, összefogtunk és együtt megcsináltuk. A gyermekek is nagyon büszkék voltak.
A többi tevékenységeinkbe, programjainkba is igyekeztem belevinni az optimizmust, a pozitivitást. Hiszen milyen jó érzés megölelni ,megsimogatni egy állatot(Állatok világnapja alkalmából) milyen jó érzés együtt nevetni, táncolni, a jóra koncentrálni ilyenkor minden rosszkedv elszáll. A Répa mesében is megjelent a lényeg, hogy nem adjuk fel, megtudjuk együtt közösen oldani a problémát és minden jó, ha a vége jó.

Relaxációs gyakorlatként az Irkafirka…össze-vissza… gyakorlatot alkalmaztam, ezzel motiváltam a gyerekeket a rajzasztalnál. Nagyon élvezték, huncutkodtak.
Tódi törpe varázsszemüvege mese már ismert volt a gyerekeknek, így felelevenítettük, saját szavaikkal mesélték el a mesét. A mese befejezésekor elővettük a már ábrázolás tevékenységen elkészített optimista szemüveget. Felvettük, és aki akarta, elmondta milyen rossz élménye volt és hogyan lehet azt jónak látni.
Mindenki értékes valamiben. Elkészítettük Értékeink egyre terebélyesedő fáját. Ötleteltünk, megbeszéltük mik az értékeink, az egyik kisfiú azt mondta a kincseink azok. Valóban, ezek a belső kincseink. Az iskolába készülők megrajzolták az ágak végére falevélre a tulajdonságok ábráit. Közben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk, énekeltük. Még hosszú ideig vágtak, ragasztották, miben ügyesek, értékesek.

Relaxációs gyakorlatként az Irkafirka…össze-vissza… gyakorlatot alkalmaztam, ezzel motiváltam a gyerekeket a rajzasztalnál. Nagyon élvezték, huncutkodtak.
Tódi törpe varázsszemüvege mese már ismert volt a gyerekeknek, így felelevenítettük, saját szavaikkal mesélték el a mesét. A mese befejezésekor elővettük a már ábrázolás tevékenységen elkészített optimista szemüveget. Felvettük, és aki akarta, elmondta milyen rossz élménye volt és hogyan lehet azt jónak látni.
Mindenki értékes valamiben. Elkészítettük Értékeink egyre terebélyesedő fáját. Ötleteltünk, megbeszéltük mik az értékeink, az egyik kisfiú azt mondta a kincseink azok. Valóban, ezek a belső kincseink. Az iskolába készülők megrajzolták az ágak végére falevélre a tulajdonságok ábráit. Közben Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát hallgattuk, énekeltük. Még hosszú ideig vágtak, ragasztották, miben ügyesek, értékesek.

A témát „Tódi törpe szemüvege” mesével vezettem be. Mivel én szemüveges vagyok szerencsére a gyerekek között nincs olyan, akinek szüksége lenne erre, az én szemüvegemen keresztül mondtam el az optimista látásmódról a történetet.
Levettem a szemüvegemet- sosem láttak így a gyerekek- ennek hangot is adtak. Volt, aki rá is kérdezett, hogy most másképp látom őket?
Minden hónapban kitűzünk valami célt magunk elé, amely összekapcsolható a boldogság témáihoz. A két bábunk segítségünkre volt ebben is. Optimisták voltunk, hogy sikerülni fog a „Tök-jó napunk” és sokan hozni fognak kifaragott tököt otthonról. Volt olyan kisgyermek, aki szomorúan gondolt arra, hogy az ő szülei nem fognak faragni. Ő Szomorú Szilárd bábunkhoz állt. Boldog Dóránál állt a többi kisgyermek. A szülőket is beavattam ebbe a történetbe és megtörtént a „csoda”, sikert aratott az optimizmus, mert az ő szülei is hoztak tököt az óvodába. Közösen kukoricát is morzsoltunk, amit eltettünk, hogy majd télen ledarálunk és eleség lesz a madaraknak.
Makk-nyakláncot is készítettünk, melyet mindenki annak adott oda, akit nagyon szeret, illetve mindennap megöleltük egymást.
Felérkeztünk a Boldogság vár második lépcsőfokára.

Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás ideje: október hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
Kicsi vagyok én, majd megnővök én, én leszek a legboldogabb a föld kerekén. Mondóka mondogatása közben mozgással kísérve.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Napimádás
Körbe állunk, megfogjuk egymás kezét. Karunkat magasra tartva kiengedjük a levegőt, majd lent beszívjuk. Ezt ismételgetve kiengedünk minden rosszat, szomorúságot.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok
Az ének alatt körbe megyünk, forgunk, guggolunk, ugrálunk, tapsolunk.
5. A téma bevezetése: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
a) Jó és rossz dolgokat ábrázoló képek elhelyezése a megfelelő emoji alá, illetve ennek megbeszélése.
b) Felmutatott emojiknak megfelelő arc utánzása.
6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb megjelenése és a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese előkészítése
 Tódi törpe varázsszemüvege (Bezzeg Andrea) mese előadása.
 Tódi törpe Szebben látó mondókájának (változat kisebbek számára) gyakorlása
 Beszélgetés a meséről, kérdések feltevése illetve megerősítése voltatok e már szomorúak, Ki vigasztalt meg benneteket, Milyen a varázs szemüvegben látott világ )
7. Feladat: Varázsszemüveg készítése
Előre kivágott forma színezése, díszítése.
8. A foglalkozás lezárása: az optimizmus jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság várának második lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella Boldog vagyok
A gyerekek önfeledt tánca a foglalkozás végén.

A reggelt a pozitív mondókával indítottuk. A beszélgető körben olyan helyzeteket soroltam fel, amelyek kellemetlenek. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy próbáljanak ezekről valami jót mondani. Például azt mondtam, hogy sokat esik az eső. Az egyik kislány hamar megértette mi a feladat és azt mondta, hogy „az nem baj óvónéni, mert akkor legalább felvehetem a szép esőkabátomat” A gyerekeknek elmeséltem Boldog Blanka és Szomorú Szilárd történetét. Elkészítettem a szomorú és boldog emojit, melyeket lamináltam . Két részre osztottam a csoportot. A szomorúságot sok gyermeknek nem sikerült imitálnia, mivel elég harsány a csoport, de azért igyekeztek. A vidám gyerekeknek meg kellett nevettetni a szomorúakat, nem kellett sokat tenni azért, hogy a szomorú társaik nevessenek. Majd szerepet cseréltek. Csoportösszevonás miatt a másik csoportból is részt vettek gyerekek a feladatban,az a csoport is alkalmazza ezt a programot, ezért szívesen játszottak velünk.
Mikor végeztünk elővettem a varázspárnát. Az volt a feladatuk, hogy a párnába súgják bele a problémájukat, ha jól figyelnek az megsúgja a választ, ha a fülükhöz rakják. Ezt a feladatot a nagyobbakkal tudtuk megoldani, a kicsik nem tudták megfogalmazni a választ, de aki elmondta a párnának a gondját, én segítettem neki elmondani a megoldást. Számomra is meglepő volt, hogy így elmondták a vágyaikat. Egy testvérpárt a nagyszülők nevelnek, anyuka néha van jelen az életükben. A kislány azt súgta a párnának, hogy neki az a problémája, hogy az anyukájuk nincs velük. Majd a füléhez tette a párnát, rövid idő múlva azt mondta, azt súgta a párnája , hogy anya visszajön és sose megy el többet. Nagyon megható volt és egyben szomorú is, hogy egy 5 éves gyermek így megfogalmazza az érzéseit.
A harmadik feladat az őszi hangulat felelevenítése volt. Anyanyelvi játékként is alkalmas volt, hisz hangokat kellett utánozni, akár mozgással kísérve is. Három csoportra osztottam a gyerekeket, első csoport az eső kopogását utánozták az ujjaikkal, a második csoport a szél susogását utánozták, a harmadik csoport pedig zizegtek, mint a falevél. Előszőr csoportonként hajtották végre a feladatokat, majd egyszerre kellett nekik. Ez eleinte nehezen ment, mert összekavarodtak, de kis gyakorlás után, sikerült nekik. Ez a feladat nagy összpontosítást is igényelt.