1. Relaxáció – Tüdőtakarítás
A csoport közösen végzi a feladatot. „I, É, Á, O, U”
2. Bevezetés – beszélgetés, építés
A gyermekeket egy előre megépített fatorony várta a sószobában, amit váratlanul ledöntöttem. Beszélgetést kezdeményeztem. Kíváncsi voltam, hogy a gyermekek mennyire lesznek megdöbbentek, szomorúak és milyen megoldás jut eszükbe, hogy a torony újra megépüljön.
3. Téma feldolgozása mesével – A békák versenye
A mese elmesélése, majd annak rövid feldolgozása.
4. Optimista orcánk megrajzolása
Eszközök: színes ceruza
A gyermekek megrajzolták, majd kiszínezték az optimista orcácskájukat.
5. Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!
Téma továbbadásaként a gyermekek egy-egy szemüvegsablont vihettek haza, amit otthon feldíszíthetnek és ha rossz kedvük van nekik vagy valamelyik családtagjuknak, akkor felvehetik és jobb kedvre derülnek majd.
6. Az optimizmus jelének kiszínezése
Zárásképpen a gyermekek az optimizmus jelét színezhetik ki és ragaszthatják fel a Boldogságvár második lépcsőfokára.
7. Foglalkozást záró éneklés – „Pozitív gyerek vagyok”

A gyerekek elkészíthették a saját optimista szemüvegüket és a csoport szobában számukra elérhető helyen van elhelyezve így bármikor elő vehetik.

A Boldogságórás témákkal hosszú időn keresztül szoktunk foglalkozni, akár egész hónapon át. Így történt az optimizmus kérdéseivel is.
A hónap elején Mesekártyákkal (Czirják Erika kék kártyái) ismerkedtek a gyerekek. Egyszerű szabályokat alkottunk, a bőség zavara ellen. Egyszerre csak 3-3 lapot vizsgáltunk meg.
Beszélgettünk a szereplőkről a képek alapján.:
Mit látsz a képen? Ki ő? Mit gondolsz, milyen tulajdonságai lehetnek – ezt miből gondolod? Ez a szereplő vajon segít vagy akadályoz a mesében- hogyan? Viselkedhet-e másképp? Milyen jó tulajdonságai lehetnek?
Beszélgettünk a mesei varázseszközökről:
Mi lehet ez? Hogyan működik? Máshogyan is működhet? Mire való? Válaszd ki, melyik segíthet! Kinek segít ez az eszköz?
Nagyon érdekes volt hallgatni a gyerekek beszélgetését. Nagyon sok részletet megfigyeltek a kártyalapokon, eldöntötték, hogy számukra szimpatikus-e, és bizony előfordult, hogy ugyanarról a képről mást gondoltak, és azt remekül indokolták is.
Következő alkalommal mesét mondtam a gyerekeknek néhány kártya alapján, majd ők következtek. Kártyalapokat választottak, és saját történetük szerint az asztalra tették a következő kártyát. Jól használták a varázseszközöket, ügyesen határozták meg a működését is.
A mese történetének önálló alakítása nagy szellemi igénybevételt jelent, 4 gyerek meséje után el is fáradtak.
A mesét illetően semmiféle megkötésem nem volt, a gyerekek szabadon szőtték a történetüket. Abban mindegyik mese megegyezett, hogy
– valami nehézség miatt változásra volt szüksége a főszereplőnek,
– találkozott valakivel, aki segített neki jótanáccsal vagy varázseszközzel,
– a főszereplő megküzdött az akadállyal,
– és végül győzött.
*
Néhány nap „pihenés” után a hétköznapi életünk apró dolgaival foglalkoztunk varázsszemüvegen keresztül.
Elmeséltem a gyerekeknek, hogy a saját varázsszemüvegemen keresztül mi mindent láttam az elmúlt napokban. Először pozitív példákat említettem: Őszi reggel láttam a gyönyörű színes falevelek hogyan peregnek a fáról; Szétnéztem a szobámban, és rengeteg könyvet láttam különböző történetekkel; A parkban sétáló emberek vidámak voltak, a kutyusok boldogan szaladgáltak; stb.
A beszélgetés után majdnem mindenki varázsszemüveget készített magának. Varázsigét mondtunk rá, hogy valóban legyen varázsereje.
Záró beszélgetésünkben újra felvettük a szemüveget. Most olyan példákat hoztam, melyeket nem mondhatunk egyértelműen pozitívnak. Esik az eső – lehet, hogy nekünk rossz, mert nem tudunk kimenni az udvarra játszani, de a növényeknek fontos; Várakozni kell valahol – ezalatt lehet beszélgetni vagy új embereket megismerni.
Arra kértem a gyerekeket, hogy járjanak nyitott szemmel, és a következő találkozásunkkor beszélgessünk arról, mit mutatott nekik a varázsszemüveg.