A hónap elején – október 1-én – az Idősek Napját ünnepeljük minden évben. Ebben a nevelési évben új óvodában, új csoporttal kezdtem a foglalkozásokat. Sikerült kialakítani a pécsi Páfrány Utcai Idősek Klubjával egy hagyomány és értékteremtő kapcsolatot. A klub tagjai nagyon szeretik a kisgyermekeket, szívesen fogadják az ovisokat. A vezetővel megállapodtunk abban, hogy évi 4 alkalommal fogjuk felkeresni az időseket, minden alkalommal egy kis meglepetéssel örvendeztetjük meg Őket. Első alkalommal voltunk a klubban, nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadtak minket az idősek. Csodálatos volt látni, ahogyan boldog, mosolygós arccal figyelik a gyermekek játékát. Minden kisgyermek készített egy kis apróságot meglepetésül a néniknek, bácsiknak. A gyermekeket, az időseket és minket is átjárt a szeretet, szinte érezhető, tapintható volt a meghitt és különleges légkör. Az idősek arca felragyogott, amikor a gyerekek előadták nekik az általuk készített apró ajándékokat, és egy kedves kis dalt is énekeltek. A gyerekek nagy lelkesedéssel és nyitottsággal fogadták az időseket és érdeklődéssel fordultak feléjük, ami igazán szívmelengető volt.
Az ilyen találkozások nemcsak a gyerekek számára adnak értékes élményeket, hanem a társadalmi érzékenyítés szempontjából is fontosak. A kicsik megtanulják, hogy az idősek tisztelete, a generációk közötti kapcsolatok ápolása értékes dolog. Az idősek is újra átélhették a gyermekkor ártatlanságát és boldogságát, ahogy a gyerekekkel töltött idő egy pillanatra visszahozta számukra a fiatalság örömeit. A látogatás során látható volt, hogy a gyerekek egy-egy mosollyal, kézfogással, öleléssel mennyit tudnak adni, és hogy az idősek számára ezek a gesztusok milyen nagy jelentőséggel bírnak.
A hónap folyamán a gyerekekkel beszélgetünk majd az idősek tiszteletéről, a velük való kapcsolat fontosságáról, és arról, hogy milyen érzés volt megörvendeztetni őket. A gyerekek kérdezgettek az idősekről, és sokuknak természetesen felvetődött, hogy legközelebb milyen meglepetéssel készüljenek. Fontosnak tartom ezt a programot, mert hozzájárul a szociális érzékenységük és együttérzésük fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy megtanuljanak figyelmet, tiszteletet és szeretetet – ÉRTÉKET – adni.

Csoportomban az optimizmust a korcsoporthoz igazítva a színekhez, illetve a témához, ismeretanyaghoz kapcsoltam. A foglalkozás elején a csoportban levő kis színes labdákat használtam, megneveztük a színeiket, majd érzelmeket társítottunk hozzájuk. Mindenkinek más-más szín jelentette a jókedvet a fiúk nagy részének a kék, sárga, míg a lányok a pink, sárgát választották, a kedvenc színeiket társították a vidámsághoz. Meg is fogalmazták, hogy azért ez a szín jelenti a vidámságot, mert ez a kedvencszínük. A gyerekek nagyon szeretik a mozgásos feladatokat, ezért a relaxációs feladatok elvégzéséhez külön motivációra nincs is szükség, mint elkezdeni az adott mozgást a hozzá kapcsolódó mondókával. Miután jól kiengedtük a feszültséget, sokkal nyugodtabbak a gyerekek, jobban tudnak fókuszálni a mesére. Kitaláltam egy mesét egy kis katicáról, aki nagyon elszomorodott, hogy nem tud repkedni, kergetőzni a réten, mert esik az eső. Kis barátai segítettek neki, hogy megtalálja a pozitívumot a rosszban is, együtt megoldást találtak, és végül a rossz (esett az eső) jóra fordult, kisütött a nap, gumicsizmában ugrálhattak a pocsolyában és még a csodálatos szivárványban is gyönyörködhettek. A foglalkozás során sok- sok ismeretanyagot is érintettünk, színeket (labdák, szivárvány színei) időjárást, évszakokat, öltözködést, csapadék formákat. Végül példákat mondtam arra, hogy milyen az, amikor valami rossz történik, és mégis a végén megtaláljuk benne, felfedezzük, hogy abban is van olyan, ami jó véget ér, számukra pozitív. Ezeket a példákat a gyerekek eljátszották, amin jókat derültünk, nagyon élveztük a foglalkozást.

A három csoportban az optimizmus gyakorlásáról beszélgettem a gyerekekkel. A Trópusi esővel kezdtem a foglalkozásokat, amit élveztek a gyerekek. A relaxációs gyakorlatot követően beszélgettem, hogy kinek mit jelent az optimizmus. Ezt követően a „Tódi törpe varázsszemüvege” mesét meséltem el a gyerekeknek és a kérdéseket átbeszéltük. A mesét követően a gyerekek varázsszemüveget készítettek maguknak. A foglalkozás végén Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk meg és táncoltunk rá.

A három csoportban az optimizmus gyakorlásáról beszélgettem a gyerekekkel. A Trópusi esővel kezdtem a foglalkozásokat, amit élveztek a gyerekek. A relaxációs gyakorlatot követően beszélgettem, hogy kinek mit jelent az optimizmus. Ezt követően a „Tódi törpe varázsszemüvege” mesét meséltem el a gyerekeknek és a kérdéseket átbeszéltük. A mesét követően a gyerekek varázsszemüveget készítettek maguknak. A foglalkozás végén Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk meg és táncoltunk rá.

A három csoportban az optimizmus gyakorlásáról beszélgettem a gyerekekkel. A Trópusi esővel kezdtem a foglalkozásokat, amit élveztek a gyerekek. A relaxációs gyakorlatot követően beszélgettem, hogy kinek mit jelent az optimizmus. Ezt követően a „Tódi törpe varázsszemüvege” mesét meséltem el a gyerekeknek és a kérdéseket átbeszéltük. A mesét követően a gyerekek varázsszemüveget készítettek maguknak. A foglalkozás végén Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk meg és táncoltunk rá.