Boldogságóra Program
Pesterzsébeti Gyermekmosoly Óvoda
Barna Maci csoport
Október – Optimizmus gyakorlása

A hála hónapja után nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat az
OPTIMIZMUS GYAKORLÁSÁBA.
A témát beszélgetéssel kezdtük, mely arról szólt, hogy ki miben érzi magát a legjobbnak. A gyerekeknek el kellett gondolkodniuk azon, hogy milyen kiemelkedő képességek, értékek birtokosai. Volt olyan gyermek, aki több tulajdonságot is fel tudott sorolni, de akadtak olyanok is, akik egy kis segítségre szorultak. Végül mindenki fel tudott sorakoztatni egy-egy dolgot, melyben kiemelkedőnek érzi magát.
Készítettünk közösen egy rajzot, melyre mindenki, aki szerette volna, lerajzolhatta legpozitívabb tulajdonságát. Maga a téma felajánlása is optimizmusra ösztönző volt, hisz’ néhányan rögtön úgy kezdték, hogy nem tudom megcsinálni…. Igazán felemelő érzés volt megtapasztalni, hogy egymást is hogyan bátorították, ösztönözték, segítették az alkotásban. Néhányan külön, saját rajzot is készítettek, annyira belelendültek a tevékenységbe.
Ezután beszélgetőkörünk alkalmával különböző szituációkat soroltam fel, mely megoldására kétféle válaszlehetőség közül lehetett választani. Az egyik optimista, a másik pesszimista végkifejletet eredményezett. Megbeszéltük, hogy egy „pozitív gyerek” mindig a derűsebb megoldásra törekszik, megpróbálja megtalálni minden helyzetben a jót, nem keseredik el, igyekszik pozitívan megoldani és átélni a helyzetet. Majd különböző, személyre szóló mondatokat kezdtem sorolni, melyek negatív élményként kezdődtek a mindennapjainkban, de végül mégis jól alakultak. Kis idő után a gyerekek már maguk tudtak saját történeteket mondani, mely azt bizonyította, hogy az optimista szemlélet lényege-érzése eljutott a gyermekek felé.
Néhány példa:
– A kiránduláson nagyon megfájdult a lábam, de….
nagyon tetszett a póniló-kocsikázás, és az állatok, és a kenguru.
– A lányok véletlenül leszakították a kalapom rojtját, de….
szerencsére bőven maradt még rajta, nem is látszik.
– Az óvó néni szomorú volt, mert csúnya dolgot csináltam, de…
megbeszéltük otthon, és az óvó néni nem is volt mérges, csak szomorú, és megölelgetett, és utána nem volt szomorú.
– A nagypapámmal ki akartunk menni traktorozni, esett az eső, nem tudtunk, de…
a mamámmal sokkal izgalmasabbat játszottunk a szobában.
– A nagypapámmal szüretelni mentünk és nekem egyáltalán nem volt kedvem, de…
azután nagyon jól éreztem magam, sok szőlőt szedtünk.

Megbeszéltük azt is, hogy egy pozitív gyerek nem keseredik el, hanem azt mondja, hogy :
– Meg tudom csinálni!
Végezetül meghallgattuk a hónap dalát, melyre össze-vissza kanyarogva körbejártuk, körbetáncoltuk a csoportszobát. Olyan sikere volt, hogy többször le kellett játszanom, sehogy sem akarta senki abbahagyni!
A Boldogságórákkal kapcsolatos informálódás után nagy lelkesedéssel kezdtem bele a programba, a felkínált témák inspiráltak munkámban, kétségeim nem voltak hatékonyságát illetően. Mégis meglepődve tapasztaltam, így két hónap után sikerességét is. Fantasztikus élmény volt látni, milyen hatással volt a gyerekekre a foglalkozás….a nap további részében, szinte versenyt űztek abból, hogy ki mennyire „pozitív”, mennyire segítőkész, mennyi mindent tud megcsinálni. Megállás nélkül segítettek egymásnak takarót hajtogatni, asztalt teríteni, rendet rakni…és még sorolhatnám. Ezzel bizonyítva, hogy mennyi mindenre képesek.
Csodálatos és felemelő érzés ilyen csapattal együtt létezni, tölteni a mindennapjaimat.
A nap legszebb pillanata, amikor az egyik kisfiú (Hunor) azt mondta nekem délután:
– Ma én voltam a legpozitívabb gyerek.
Feltöltődve, élményekkel gazdagon indulunk neki az új hónap programjának