Az optimista gondolkodásról vita alakult ki közöttünk. Nem minden helyzetben lehetünk optimisták, mert vannak olyan problémák, amik nem rajtunk múlnak, és nem tudunk változtatni rajta. Persze ezzel a megállapítással sem mindenki értett egyet! Visszaemlékezünk egy tavalyi esetre, amikor focibajnokságra mentünk.
Minden áron győzni?
Az osztályból sok diák focizik a suli csapatában, így volt ez tavaly is. Páran jól rúgják a labdát, de a többség átlagos focista. A tesitanárunk elég sokat csóválta a fejét edzés közben. Közeledett a meccs, és nem nagyon bíztunk benne, hogy megnyerjük. Egyik edzés után a tanár bácsi leültetett bennünket, és elbeszélgetett velünk az érzéseinkről és a lehetőségeinkről. Mi minden áron nyerni akartunk! Megígértük, hogy hajtunk, figyelünk! Ekkor azt mondta, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a foci! A testedzés, az egészségünk és a JÁTÉK. Mert játszani menjünk oda, ne azért, hogy kupát kapjunk meg oklevelet. Persze mi azt akartuk, hogy sikerünk legyen!
A meccsek napján nagy akarattal kezdtünk, de kikaptunk az elsőn, aztán a másodikon is. Nagyon elkenődtünk, de akkor megint elmondta a tanár úr a múltkori mondókáját! Egyedül ő volt optimista közülünk. Játsszatok, ne győzni akarjatok! Élvezzétek, amit csináltok, egymásra figyeljetek! Nekünk már mindegy volt, ezért azt csináltuk, amit mondott. Aztán bement egy gól, meg még egy! Nyertünk egyet! Aztán rájöttünk, hogy igaza volt, hátha így jobbak leszünk. Végül is a 2. helyezést hoztuk el, aminek irtóra örültünk. Jó kedvűen utaztunk haza. Nemcsak azt tanultuk meg tőle, hogyan álljunk hozzá egy meccshez, hanem a derűt, az optimizmust is. Az idén már nincs az iskolában, de amit nekünk mondott, megfogadjuk.