Szeretet,segítség,megértés,jóindulat,béke,tiszta levegő és víz,kreativitás,vitalitás…..hangoztak a gyerekektől Igazuk van!!Ez a szebb jövő feltétele….
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekek elképzeléseiket a jövő otthonáról, iskolájáról, játszóteréről, járműveiről, és az állatkertekről rajzolták le.
Egy új kezdet mely kíváncsivá tesz, motivál, gondolkodtat, cselekedtet, pozitív érzésekkel tölt fel egy nemes cél elérése érdekében. Köszönjük, hogy részesei lehetünk! Aprajafalva1
Az optimizmus gyakorlását a tükörjátékkal, a varázsgömb használatával, és a smile készítéssel tettük gazdagabbá, mely a közös gondolkodást, és az új tudás élményalapú konstruálását tette lehetővé. Az alkotás közben, Bagdi Bella dalait hallgattuk.
A tevékenységek leírása:
1. óra
Arra kértük, a gyereket, hogy válaszanak maguknak egy társat, mert Nevetésversenyt fogunk rendezni. Ők lesznek a Vidám bohócok, akiknek az lesz a feladatuk, hogy megnevetessék egymást, mégpedig úgy, hogy az egyik bohócnak minél tovább kell komolynak maradnia. Ha sikerül megnevetetni a társát, akkor csere következik.
A játék után megbeszéltük, hogy ki hogyan érezte magát, miért jó a nevetés, majd rátértünk az optimizmus és a pesszimizmus értelmezésére, miközben példákat mondtak a gyerekek. Ezután színes lapokból szemüvegeket készítettek maguknak. Körbeültünk és arra kértük őket, hogy képzeljék el, hogy az a szemüveg, amit készítettek, az egy varázsszemüveg, amelyet, ha felvesznek, akkor a rossz dolgokban is meglátják a jót. Meséljenek olyan történetet, amely kellemetlen, rossz volt számukra, majd tegyék fel a varázsszemüveget és lássák meg a helyzet jó oldalát.
Miután mindenki elmondta a saját kis történetét, a gyerekek újra feltették a varázsszemüvegeket és arról beszéltek, hogy miben reménykednek a jövőt illetően.
2. óra
A következő tanórán ismertettük a gyerekekkel a Csillagfény című feladatot. A gyerekekkel közösen kitaláltunk egy olyan történetet, amelynek a mottója egy Victor Hugo idézet: „A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét”.
A téma lezárásaként újra felolvastuk a Csillagfény című történetet.
Megpróbálkoztunk ebben a hónapban videó készítésével. A videón megmutatjuk, milyen a pesszimista és az optimista hozzáállás. A valóságban is így történt. Tényleg mi nyertük meg a papírgyűjtést az idén. 🙂
Az elveszett boldogság
(Szlatki Gergely és az 5.d)
Élt egyszer egy kislány, aki nagyon szomorú volt. Egyszer lejött érte egy mozgólépcső a mennyből és a szomorszobába irányította a mennybéli portáskutya. Sokan voltak ebben a szobában.
Nagyon sok dologgal próbálták felvidítani őket. Először óriási strucctollal csikizték a talpukat, de ez nem jött be. Másodjára egy papírbohóccal táncoltatták meg őket. Sajnos túl nagy volt a szél és elvitte a papírbohócot. A harmadik próbálkozás általában be szokott jönni.
Most is így lett. A portáskutya lépett be az ajtón és azt mondta:
– A boldogságért nem kell a mennybe jönni, csak egy kicsit keresnetek kell magatokban. Nézzetek csak le! A házak fényei csak úgy ragyognak, mint 1001 csillag az égen.
Attól a naptól kezdve a kislány tudta, hogy a portáskutyának igaza volt.
Nem kell papírbohóc, sem strucctoll, mert a boldogság BENNÜNK van.
Csodálatos, ha az embernek születésnapja van, s ha az osztályban ketten is egyszerre ünnepelnek, természetes a közös buli. Hacsak közbe nem jön valami. Mert még a születésnapunkon is félresikerülhetnek a dolgok. S hogy mi a teendő az ilyen napokon? Elmenekülhetünk a probléma elől, vagy szembe is nézhetünk vele…
Csoportunk ebben a hónapban is örömmel várta a boldogságórát, melynek során feldolgoztuk az optimizmus fogalmát. A gyermekek vidáman tekintettek bele az optimizmus képzeletbeli varázsszemüvegébe.
