Az optimizmust nehéz megfogalmazni. Az első beszélgetés alkalmával körüljártuk, hogy mi kell ahhoz, hogy pozitívan tudjunk hozzáállni a dolgokhoz. A következőket állapítottuk meg: derű, szeretet, törődés, barátságok, boldogság, fontos legyek valakinek, bízni a jövőben, biztatás, kedvenc időtöltésem, sok mosolygás. Ezek megléte nélkül nehéz lenne optimistának lenni. Második alkalommal elkészítettük a varázsszemüvegeinket.
Az optimizmus gyakorlása
A boldogságóra során az optimizmus gyakorlását helyeztük a középpontba, mivel az optimizmus segíthet a gyermekeknek a pozitív szemlélet és a nehéz helyzetekhez való rugalmas alkalmazkodás elsajátításában. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják a pozitív gondolkodás fontosságát, és felismerjék a mindennapi életben rejlő lehetőségeket.
A foglalkozást több lépésben építettem fel, figyelembe véve a gyermekek speciális igényeit:
A foglalkozás elején megbeszéltük, mit jelent az optimizmus és miért fontos a mindennapi életünkben. Példákon keresztül mutattam be, hogyan lehet a nehéz helyzetekben is megtalálni a pozitívumokat. A gyerekek megosztották, hogy mi az, ami számukra örömet okoz, és miért fontos nekik a pozitív hozzáállás.
Digitális kultúra órán rákerestek az optimizmus szóra, így sok dolgot tudtak meg erről, a számukra idegen szóról, illetve a képtalálatok segítségével jobban meg tudták érteni a szó tényleges jelentését.
Játékos gyakorlatok
Egy „felhő- és napsugár” játékot játszottunk, ahol a gyerekek elmondtak egy „felhőt” (nehézséget vagy kihívást), majd közösen kerestünk hozzá egy „napsugarat” (olyan dolgot, ami segíthet megoldani a helyzetet, vagy amit tanulhatunk belőle). Ez a játék segített abban, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan lehet a nehéz helyzetekre optimistán tekinteni.
Digitális megoldás
A gyerekek felvehettek egy óriási műanyag, „optimista szemüveget”. A szemüveg célja az volt, hogy a gyerekek szimbolikusan „felvegyék” az optimista szemléletet, amikor nehéz helyzetbe kerülnek. Mindenki leírta a classroomba a gondolatát, hogy mi az, amit az optimizmus szemüvegén keresztül lát, izgatottan olvasták egymás megjelenő gondolatait.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy az optimizmus hogyan segíthet a gyerekeknek a jövőbeli helyzetek kezelésében. Mindenki elmondta, hogy milyen kihívásokkal szembesülhet a közeljövőben, és hogyan tervezi ezeket optimistán kezelni.
A gyerekek lelkesen vettek részt a foglalkozásban, és aktívan bekapcsolódtak a gyakorlatokba. A játékos és kreatív feladatok különösen segítettek nekik megérteni és gyakorolni az optimizmus fontosságát. A gyerekek rájöttek, hogy az optimizmus nemcsak a pozitív gondolkodásról szól, hanem arról is, hogy a nehézségekben is meglássák a fejlődés és tanulás lehetőségét.
Az optimizmus gyakorlása jelentős pozitív hatással lehet a gyermekek életére, segítve őket abban, hogy nehéz helyzetekben is megőrizzék a pozitív hozzáállást és a reményt. A foglalkozás során a gyerekek megtanulták, hogyan válhatnak az optimista szemlélet gyakorlásával magabiztosabbá és rugalmasabbá.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A jól sikerült Széchenyi PIKNIK után, ahol a sok játékkal kellően megalapozott hangulattal, no meg a közösen főzött csirkepaprikástól jóllakottan indult neki a túrának a csipet-csapat. A választásunk a Felsőrákosi tanösvény végig gyaloglására esett, ahol a Felsőrákosi-réteket járhatjuk végig tizenkét állomáson. A körtúra legszebb része talán az 1–5. táblák közötti szakasz, ahol országos védettségű lápok növény- és állatvilágát csodálhatjuk meg, miközben a nyílt terepen a gyerekek kedvükre szaladgálhatnak. Az állomáspontok táblái rengeteg hasznos információt tartalmaznak felnőttek számára is, a kisebb forgó táblán található kérdésekkel pedig tájékozottságunkat tesztelhetjük.Túránk során megcsodálhattuk a lovarda lovait. Túránk végén vadlesről néztünk végig a tájon, minden gyerek ügyesen fel-és lemászott rajta.Túránk nagyon jól sikerültnek értékelhető. A tervezett 4km-t teljesítettük. Díjazom a kezdeményezést. Jó volt a szabadban, a természetben együtt lenni a szülőkkel és a gyerekekkel. Öröm volt látni, hogy élvezik a túrázást és hogy együtt lehetnek. Ezen felbuzdulva tervezünk még túrákat a jövőben is.
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás címe: Az optimizmus gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni az optimizmus fogalmát, szépnek látást.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Tódi törpe történetének elmesélése kesztyű bábbal.
– Szemüveg felpróbálása, amíg elmondjuk a versikét. Te mit látsz benne? Elmondom én mit látok.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Két csapat mimikával, testtartással jelzi a szomorúságot, vidámságot.
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve.
– Szépet látó szemüveg készítése
A Boldogságórára egy napszemüveggel keltettem fel az érdeklődésüket.
Amikor feltettem a rózsaszín napszemüveget, csodálkozva kérdezték, miért tettem fel ezt itt a csoportszobában?
– Gyertek ide a szőnyegre, elmesélem nektek, mit látok a szemüvegemen át.
Elmondtam, hogy egy nagyon jó, Napocska csoportot látok, akik mindig sokat játszanak egymással, meg tudnak egyezni a játékokon, vigyáznak is rá, és nagyon szeretem őket akkor is, ha huncutkodnak.
Nevetve mondták, hogy ők is szeretnének belenézni.
Persze, ismerve őket, annak adtam először, aki tudtam, hogy valami hasonlót fog mondani.
A kislány, aki megkapta, a mellette ülő barátnőjét dicsérte meg, hogy milyen szépen tud fonni.
Mindenkinek megígértem, hogy megkapja felpróbálásra, de először hallgassak meg a kismanó történetét.
Egy manó bábbal játszottam el Tódit.
Tódi törpe varázsszemüvege…
Amikor meghallgatták, már nagyon várták, hogy felvehessék a szemüveget. Mindenkin annyi ideig lehetett, amíg elmondtuk a versike két sorát.
Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt,
szépnek látok mindent benne, amit megmutat.
A szemüvegről, mint szépnek látó szemüvegről beszélgettünk. Megemlítettem, hogy optimista szemüveg, de ezt a szót később nem használtam, ők még kicsik ehhez, de annyit elmondtam, hogy azért optimista, mert a szépet látja meg. Ezután, már csak, mint szépet látó szemüvegről beszéltünk.
Nagyon motiválta, őket, hogy felpróbálhassák. Két kisfiú kijelentette, hogy ez csak egy napszemüveg, ugyanúgy lát benne mindent. Őket nem sikerült elvarázsolni, de kértem őket, hogy a szívecskéjükkel lássák meg benne a szépet.
Egy héten 2x reggelente, mindig körbe ülünk és mondanak jóhíreket. 2 jóhírt, vagy 1 jóhírt és egy rosszhírt lehet mondani.
Amikor ezt elkezdtük, még nem tudták megfogalmazni, mi az a jó hír, de elmondtam, az is jó, ha reggel süt a nap, vagy várja, hogy jöhessen az óvodába, és itt tud játszani a barátjával. A kislányok jobban elmondják az érzéseiket, a fiúk inkább jóhírnek azt, hogy játszottak az X boxal, vagy kaptak legót.
Most már, hogy többször van ilyen beszélgetés, igénylik is és szeretnek olyat mondani, hogy örülnek, hogy velem tornázhatnak, mert látják azt, hogy én ennek mennyire örülök, és ilyenkor elmondom, hogy én is nagyon nagyon szeretek velük lenni. Érzik azt, hogy örömet szereznek vele nekem. Már ezt is nagy eredménynek tartom, hogy érzik és megfogalmazzák ezt az érzést.
A rosszhírt is fontosnak tartom, hogy megosszák, mert az is van, de 2 rossz hír nincs, akkor mindig keresünk valamit, ami jó lehet, mert van, hogy azt mondják, nincs jó hírük.
Ilyenkor felhívom a figyelmüket, hogy gondolkozzanak, kivel játszottak, mit játszottak, milyen érzés volt. Akkor szoktak rácsodálkozni, hogy tényleg ez egy jó hír.
A Szomorú Szilárd és Vidám Blanka játékot örömmel játszották, majd a mondókát is 3x elismételtük mozgással kísérve.
A szemüveget papírból kiszínezték, kivágták és örömmel használták. Minden megnéztek benne és inkább vidám, huncut dolgokat mondtak, amit láttak.
A szépre, jóra felhívás, egy folyamatos tanítás. Az első élményem, amikor odasúgta nekem az egyik kisfiú, hogy most ez jó cselekedet volt, hogy a másik kisfiú elrakott egy olyan játékot, amivel nem is ő játszott.
Annyira örültem, hogy ilyet észrevett, megfogalmazott, fontosnak tartotta, hogy elmondja.
Ezekért a mondatokért, visszajelzésekért megéri, hogy segítsünk mindig mindenben találni valami jót.
A gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd másnap minden kisgyermek nagy örömmel és boldogsággal készítette el a saját varázsszemüvegét. A szemüvegek készítése közben beszélgettünk az optimizmuról, illetve arról, hogy miért jó a lelkünknek és a környezetünknek is, ha pozitívan, optimistán állunk hozzá a dolgokhoz, illetve a minden napokhoz.
Pozitív megerősítéseket mondtuk egymásnak a kártyák segítségével, a gyerekek maguktól is megpróbáltak megfogalmazni olyan dolgokat, amelyek pozitívumok lehetnek a kevésbé jó helyzetekben is. Táncoltunk, énekeltünk, és mindenki elkészítette a saját varázs szemüvegét.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
Vegyetek részt a Világ Gyalogló (HÓ)Napon a Boldog Óvodák és Iskolák közösségével! felhívásra kirándulást terveztünk a Népligetbe.Osztálykirándulás keretén belül először meglátogattuk a Tündérpalotát. Ezt követte ebéd után a Népliget felfedezése. Megismerkedtünk a történetével. Izgatottan keresték a gyerekek a Sétáló naprendszer bolygóit, a híres emberekről elnevezett sétányokat. Láttunk mókust is, a gyerekek nagy örömére. Beszélgettünk a rovarhotel jelentőségéről is. A 8km-es barangolás után önfeledten játszottak egy kicsi, de számunkra kedves játszótéren a friss levegőn. Szuper nap volt.
A második Boldog óránkat nagyon vártam, ugyanis összekötöttem a „Világ gyalogló Hó (nap)” programmal. Óvodánkhoz közel van a Tisza folyó, így arra gondoltam, hogy összekötve a gyaloglással, külső helyszínen tartom meg a foglalkozást. Előző nap tájékoztattam a szülőket, hogy hová fogunk menni és kértem őket, hogy gyermekeiket olyan ruhába öltöztessék, ami nem baj, ha koszos lesz. Másnap elmondtam a gyerekeknek, hogy egy különleges helyszínen fogjuk megtartani a boldog óránkat, és arra kértem őket, hogy az oda vezető úton nagyon figyeljenek, vegyék észre a természet kincseit. Tízórai után nagyon izgatottan indultunk el, megnéztük a Tisza folyót, amin éppen vadkacsák úszkáltak, láttunk tekergőző vízisiklót, hallgattuk a madarak csicsergését. Jó nagy utat tettünk meg a Tisza parti töltésen, amikor egy arra alkalmas helyen megálltunk, letelepedtünk a plédekre, amit vittünk, egy kicsit megpihenni. Kihasználva az alkalmat, elolvastam a gyermekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, majd beszélgettünk az érzésekről, hogy mit érezhetünk, ha boldogok vagyunk és mit, ha szomorúak. Próbáltunk érzelmeket kifejezni az arcunkkal, testtartásunkkal, majd megbeszéltük, hogy ki milyen érdekes dolgokat látott út közben. Aztán arra kértem a gyermekeket, hogy a természet kincseit felhasználva készítsünk mi is varázsszemüveget. Amíg ők boldogan szaladgáltak a töltés oldalban és gyűjtögettek, addig előkészítettem az előre kivágott szemüvegformákat. A szemüveg lencsék helyére az általuk gyűjtött virágot, falevelet, növényeket, bogyókat ragasztottuk, az egyik kislány egy gyönyörű pillangó szárnyat is talált. Amíg mi a szemüvegeket készítettük, addig a dajka néni gyümölcsöt szeletelt, amit a gyermekek jóízűen elmajszoltak. Amikor a gyermekek felvették a szemüveget a „természet” szépségét láthatták, amit ők a kis kezükkel gyűjtögettek. Büszkén sétáltak vissza az óvodába, és hazamenetelkor örömmel mutatták szüleiknek a varázsszemüveget. Úgy gondolom, hogy egy élményekkel teli délelőttöt töltöttünk el a természetben, ami remélem maradandó emlék lesz.
Egy boldogságóra az optimizmus témájában óvodások számára izgalmas és tanulságos lehet, hiszen már ebben a korban is fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan találjanak pozitívumot a helyzetekben, és hogyan alakíthatják ki a pozitív gondolkodásmódot.