A 2.b osztály októberi alkotása a „Varázs-szemüvegek” címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: dr. Beleznayné Váradi Anett Eszter
Az optimizmus gyakorlása
Vörösmarty M. Általános Iskola
A mese felolvasása után beszélgettünk optimizmusról jövőről ez előttünk álló tanévről
Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny🌷
A mai nap zajlott az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny iskolai fordulója. Minden diák szép teljesítményt nyújtott, de a zsűrinek ki kellett választania a legjobb 3 mesemondót
Varázsszemüvegen keresztül sokkal szebb a világ! A rossz dolgok is jóra fordíthatók!
Az optimizmus gyakorlása fontos a gyerekek számára a másik elfogadása, önbizalmuk erősítése.
Önbizalmuk erősítéseként, tükörbe nézve pozitív tulajdonságokat kellett magukról mondani, majd társaiknak segíthettek. Az érzelmeik kifejezéseit ( mimikákat: szomorú, vidám, stb. ) tükörbe nézve lerajzolták.
Meghallgatták „Tódi törpe” meséjét, majd lezárásként a „Pozitív gyerek vagyok” című dalra táncoltunk.
Mint ahogy a napraforgó, nekünk is mindig a Nap felé kell fordulnunk. Melege és fénye vidámabbá, optimistábbá tesz bennünkett.
A hévízgyörki 3.b-sek (is) elkésztítették októberben optimista szemüvegeiket.
Beszélgettünk arról, ki, milyen lábbal ébredt. Milyen hangulatban indult a napja. Ehhez segítségül hívtuk az érzelem táblánkat.
Aki „bal lábbal” kelt, eljátszhatta, hogy újra felébred, ezúttal jobb lábbal. Elmesélhette, mi változott, és mitől?
Megbeszéltük mit jelent az optimizmus, milyen az optimista ember. Elkészítettük az optimista szemüvegeket, amiket le is lamináltunk, kivágtuk, és a gyerekek nagyon szeretik viselni. Könyvjelzőnek is remek. 🙂
A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy nem minden állatról gondoskodnak az emberek. Van, amelyik éhesen kóborol és menhelyre kerül. Számukra gyűjtést szerveztünk. Cserébe, mikor eljöttek az adományokért, megsimogathattuk a kutyákat. Reményünket, optimizmusunkat fejeztük ki, hogy a jövőben a felelős állattartással és a jó szándékú emberekkel nem lesznek éhező állatok.
A szemüvegek színezése előtt az érzelmekről beszélgettünk a gyermekekkel,amelyeket próbálták arckifejezéssel, testtartással is érzékeltetni. A gyerekek elmeséltékpozitív és negatív emléküket, élményüket, és azt is, hogyan oldódott meg az eset, mi volt benne a jó, hogyan vigasztalódtak meg. A szemüvegeket élvezettel színezgették, majd kivágták és próbálták fel. Ezzel kapcsolatban rögtön fel is hívtam a figyelmüket arra, hogy mennyi mindenre képesek, amiért hálásak lehetnek.