Az optimizmus témakörénél a pozitív szemlélet kialakítására helyeztem a hangsúlyt.
A hónap dalát már ismerik a gyerekek, mert szoktuk énekelni.
Kezdetben beszélgettünk arról, milyen lehet egy optimista ember. Mit is jelent maga a szó. Hallották-e egyáltalán?
Majd arról beszéltünk, hogy ha valakinek rossz élménye van, akkor milyen bátorító szavakkal támogatnánk őt? Hogyan lehet ránézni, másként a problémára? Nekünk mondtak-e már hasonlókat? Jó érzés volt hallani ezeket a bátorító szavakat?
Ezt követően egy közös optimista képet és könyvjelzőket készítettünk pozitív gondolatokkal, majd megajándékoztuk egymást.
Az optimizmus gyakorlása
Milyen napotok volt ma reggel? Milyen kedvvel érkeztetek ma az iskolába? Álmos voltam, hideg volt, nem volt kedvem tanulni, jobb lett volna otthon maradni…voltak a negatívabb hozzászólások. A nagyobb fele az osztálynak szerencsére pozitívan állt a hétfői kezdéshez. Szeretek iskolába járni, jó találkozni a barátokkal, szeretek tanulni stb. Azért, hogy felviduljon mindenki, nevetésversenyt rendeztünk. Két csoportra osztottam a gyerekeket, egymással szemben álltak. A feladat az volt, hogy megnevettessék a szemben álló csoportot. Majd meghallgattuk a hónap dalát, majd egy meserészletet, ahol megismertük Jancsit és a családját. Megbeszéltük, hogy kellett volna cselekedniük helyesen. Megnéztük Az aranyszőrű bárány című mesét is. Majd Optimista szemüveget készítettek a gyerekek.
A gyerekek nagyon érdeklődőek voltak a téma iránt. Az optimista dal annyira tetszett nekik, hogy a további szünetekben is nagy örömmel énekelték! 🙂 A képeken a mi optimista szemüvegjeink láthatóak.
A mosoly világnapja alkalmából egymás miminkájának másolásával körbe adtunk egy kis-szelíd mosolyt és egy sugárzó-nagy mosolyt. Majd optimista szíveket készítettünk vegyes technikával,amihez meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. Az elkészült munkadarabok a Boldogság-falunkat díszítik.
Október havában boldogságóráink az optimizmus témáját járták körül. Átbeszéltük, hogyan lássuk meg minden dologban a jót, hogy nehéz helyzetekben mennyit segíthet nekünk, ha pozitívak tudunk maradni.
Együtt kitűzőt készítettünk, melyre a gyermekek eldönthették, hogy pozitív gondolatokat, szavakat írnak-e fel, vagy rárajzolnak egy olyan dolgot, tárgyat, melynek a látványa boldogsággal tölti el őket.
Az ötletes alkotások elkészítése során nagyon jókat beszélgettünk, igazán feltöltődtünk.
7.-es osztályommal rendhagyó boldogságórát tartottunk. Egy iskolán kívüli programon vettünk részt, ahol volt egy óra szabadidőnk. Így a szabadban tartottuk meg az idei év második boldogságóráját. A gyerekek nagyon élvezték.
Csólyospálosi Általános Iskola
Egy napfényes októberi délután az osztályunk egy biciklitúrán vett részt. Ahol nem csak az idő volt tökéletes, de gyönyörű volt a kilátás is. Ez egy tökéletes nap volt az optimizmus gyakorlására, hiszen reménykedtünk, hogy minden rendben lesz. Szerencsére nem esett az eső, nem történt baleset és a kerékpárokkal is minden rendben volt. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Újabb Boldogságmanó költözött Boldogságvárunkba Opti Miska személyében.
Mi az optimizmus? Milyen az optimista ember? Mi a pesszimizmus? Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk a Boldogságórákon, amelyek megértésében Fésüs Éva Bundavásár című meséje is segített. A gyerekek megértették, hogy a csúnya tűpárna, ami a süninek jutott „bundaként” mennyire hasznos volt, hiszen megvédte az életét a ravasz rókától.
A Mese a süket békáról is nagyon tanúságos volt, megmutatta, hogy mennyire befolyásolhatják tetteinket mások. Minden csak a kitartáson múlik és az akaraterőnkön. Mindenki elkészítette „optimista nagyítóját”, amivel minden rosszban találunk valami jót is. Vanika elmondta, hogy nagyon rossz ha betegen fekszik, de ilyenkor mindig ott van vele kutyusa Linda, ami nagyon jó. Mindenki ügyesen megtalálta és lerajzolta a jó dolgokat. Alkotás közben Bagdi Bella Tükördal című dalát hallgattuk, énekeltük.
Optimista gondolatokból faliújságot készítettünk, majd kiválasztottuk a nap gondolatát is:
„A hiba az élet része.
Ha nem hibázol, nem tanulsz, és ha nem tanulsz,
soha nem változol.” Ez a gondolat nagyon aktuális, ugyanis van egy önbizalomhiányos kisfiú az osztályban, aki a nap folyamán többször sírva fakadt, ha hibázott, zokogni kezdett, hogy semmiben sem jó. Az osztálytársak ilyenkor „szeretetgombócot” készítettek. Nagyon megható volt, hogy csak ebben az évben kezdtük a Boldogságórákat, máris mennyit fejlődtek a gyerekek.
A harmadik osztályban minden tanuló elmesélt egy olyan történetet, amelyben nem érezte jól magát. Ez után elkészítettek egy-egy olyan szemüveget, amelyet,ha felvesznek a rossz dolgokban is megtudják látni a jót. A foglalkozás végén így változtattuk át a kellemetlen emlékeinket.
Az optimizmus gyakorlása képpen a gyerekekkel megbeszéltük, hogy ki, miben jó. Azt is összeszedtük közösen, hogy mi szép és jó ebben a világban. A Tódi törpe varázsszemüvege című mesét meghallgattuk és közösen megbeszeltük a benne történő eseményeket. A mese hallgatás közben egy varázsszemüveg is körbe ment és időközönként gazdát cserélt. A mese meghallgatása után mindenki elkészítette a saját varázsszemüvegét és haza vihette, otthon is elmesélve mi a szép ebben a világban.