A téma feldolgozása mind a csoportomban (nagycsoport), mind pedig a középső csoportban megvalósult. Optimista szemüvegen keresztül néztük a világot, láttuk meg a dolgok jó oldalát.
A Zene Világnapjához csatlakoztunk: óvodánk vendége volt a Zaubermusic együttes, akiknek jóvoltából játékos hangszerbemutatón vehettek részt a gyerekek.
Az Ölelés Világnapját ünnepelve minimum négyszer ölelkeztünk egymással, megtartva ezt mind a mai napig.
Az elsős gyerekekkel ebben a hónapban is a fogalommal ismerkedtünk először.
Meghívást kaptunk a Honismereti Szakkör tagjaitól, egy hagyományőrző találkozóra. Előtte beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mivel fogunk ismerkedni. Először kicsit bátortalanul fogadták a hallottakat(kukorica morzsolása, kemence befűtése, libakoppasztás). Ugyanakkor kíváncsiak is voltak. A sok bátorítás, beszélgetés után boldogan és optimistán álltak az új ismeretek, feladatok befogadására.
Hajdúszoboszló, Bárdos Lajos Általános Iskola
Októberben az optimizmust gyakoroltuk. Meglátjuk mindenben a jót, örülünk, holnap is nap lesz. Legyen jobb, mint a mai volt.
Ebben a hónapban a Tücsök csoportos gyermekeinkkel az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Az aranyhegyen álló Boldogságvárunkat vettük ismét célba és miután a múlt hónapban megtettük felé az első lépést, most a 2. következett. A „Boldogság bőröndünkbe a különböző színű textiliák mellé az érzelemkockánkat és a citromsárga emotikonjainkat is beletettük, hátha szükségünk lesz rájuk a hosszú utazásunkon… és lett is, hiszen a színek kapcsán azt ismegbeszéltük, hogy mely színek töltenek el bennünket vidámsággal. Mit jelent számunkra a napsárga és a fűzöld, vagy a bárányfelhő kék. Amikor képzeletben beléptünk a várba, minden „optimista” színnek megkerestük közösen a helyét. Így lett aranysárga a képzeletbeli asztalunkon álló gyertyatartók sora, ciklámen: a hosszú asztalunk terítője, bárányfelhőkék: a legnagyobb termünk egyik fala, fűzóld a másik, lila a harmadik és piros a negyedik.
A következő hónapban is útrakelünk, de addig is hálásan és optimistán nézünk az ovis hétköznapjaink elébe, mert jó, hogy már együtt látjuk a mindennapi kis csodákat és, azt is, hogy milyen jó, hogy mindennap együtt lehetünk.
Németh Kálmán Általános Iskola es A.M.I.
Projekt keretében elkészítettük az optimista szemüveget. A gyerekek a beszélgetőkör után, lelekesen kezdtek neki a munkának. Mindenki a saját terveit valósította meg. Amikor felvettük a szemüveget éreztük, hogy szebb lesz így a világ. Persze nekünk is meg látni a csodát.
Az egyik órán jegyzetet készítettünk – a növendékemet megkértem, hogy próbálja meg összegyűjteni a számára motiváló mondatokat. Beszélgettünk arról hogy hogyan szoktuk motiválni, lelkesíteni a másikat – szóvá is tette hogy általában az új darab megtanulásakor mindig elmondom hogy: Képes vagy rá! Meg tudod csinálni! 🙂 Házi feladat egy plakát elkészítése volt, melyre az optimizmus gyakorlásához szükséges tippek kerültek.
A következő alkalommal kiderült hogy a tanítványom szeretenyelve a testi érintés, és mivel októberben van az ölelés világnapja, ezért beszélgettünk arról is hogy mit is jelent számára.
Óvodánk öt csoportjában ebben a hónapban a gyerekek remény, optimizmus erősségét fejlesztettük az ajánlott tevékenységekkel, játékokkal, mondókákkal.
A Maci csoportos gyerekekkel tettünk egy rövid sétát a közeli parkban, ahol az „optimista szemüvegünkben” felfigyeltünk az őszi természet minden apró csodájára. Visszatérve a csoportba, nagy örömmel fogadtuk a gyerekek élménybeszámolóját, kinek mi tetszett a legjobban.
A Napsugár csoportban a „mezítlábas pakolás” játékkal erősítettük az optimizmust. A földön szétszórt apró játékokat, fagyöngyöket a gyerekek a lábaikkal szedték fel. A játék végén izgatottan figyelték a társaikat, kinek sikerült a legtöbbet összegyűjteni.
A legkisebbekkel a Katica csoportos gyerekekkel a „Pozitív gyerek vagyok” dalra jókedvűen mozogtunk.
A Napraforgó és Maci csoportokban a nagyok minden reggel a csoportba érkezéskor egy-egy öleléssel és néhány kedves szóval köszöntik egymást a gyerekek. A csoport egyik kedvenc játéka a „Simogatós játék”. A gyerekek körbe ülnek és a mellettük ülő pajtásukat megsimítják, majd befejezik a mondatot: „Szeretlek téged, mert..”
A Süni csoportban a gyerekek nagyon kitartóak voltak, mert képesek voltak befejezni, amit elkezdtek. Nem ijedtek meg az akadályoktól, szorgalmasak, türelmesek és mindezek által nagyon boldogok voltak! Megtanulták a „kitartás-erősség mondókát” is, amit a jövőben is beépítenek a mindennapokba!
Hogy látsz?/Hogyan látod?
„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget;
egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”
Felmerülő nehézségek, akadályok mindannyiunk életében vannak: egy rossz jegy, haragvó barátnő, esős, szürke napok…Az a nem mindegy, ezeket hogyan éljük meg, dolgozzuk fel. Némelyek könnyen átadják magukat a különféle lehangoló érzéseknek, feladják a harcot időnap előtt. Mások képesek meglátni mindenben a jót, kihozni a helyzetből adódó legjobbat. Smile-kat kezdtünk rajzolni a táblára: pozitív és negatív érzéseket tükrözőket. Született egy egyedi. Plakát formájában, az adott oldalhoz fűzött gondolattársítással valósítottuk meg az optimizmus gyakorlásának fontosságát ábrázoló rajzunkat.
Olyan szemüveget készítetttünk amely segít minket abban, hogy mindig a dolgok jó oldalát lássuk! A szemüvegünk abban is segít, hogy ha feltesszük minden egyből szebbé válik! Megtanultuk a varázsmondatot és megtanultuk a Pozitív gyerek vagyok dalt is!
Nagyon jól éreztük magunkat!
Elérkezett az október, az optimizmus hónapja. A nagycsoportos gyermekeinkkel újra megtapasztalhattuk a boldogság foglalkozás pozitív hatásait.
Ráhangolódás képen közösen hálát adtunk a napsütésért. Körbeálltunk a szőnyegen és a Napimádás ráhangoló játékot eljátszottuk.
A gyakorlat után körben állva mozogtunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára. A mostani nagycsoportos gyerekeim szeretnek táncolni, és/vagy mozogni egy-egy dalra, így ez a feladat nagyon tetszett nekik.
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be. Csináltam egy forgatható táblát hozzá. 2 csapatban álltak a gyerekek, én pedig középen, játékirányítóként. Az egyik csapat szomorú arcot mutatott, a másik vidám arcot. A tábla mutatta, mikor melyik csapatnak kell vidámnak és szomorúnak lennie. A vidám arcot mutatógyerekeknek fel kellett vidítani a másik csoportban lévő szomorúakat. A gyerekek nagyon szívesen grimaszoltak ebben a játékban. Nagyon jókat nevettünk azokon a mókás arcokon, amiket vágtak.
Ez után elmeséltem bábokkal, Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mese közben elővettem a saját szebben látó szemüvegemet. A gyerekeknek ez nagyon tetszett, mindenki fel akarta próbálni a szemüveget.
A mese után minden gyerek kapott egy tiszta rajzlap szemüveget és megalkotta a saját szebben látó szemüvegét. Van, aki többet is készített. Rajzolgatás alatt még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Mindenki nagy örömmel rajzolgatta, színezte a szemüvegét és a végén el is hitte, hogy szebben fogja vele látni a világot.