Az optimizmus gyakorlását ebben a hónapban játékos, élményszerű módon közelítettük meg a gyerekekkel. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent pozitívan gondolkodni, és hogyan segíthet az optimista hozzáállás abban, hogy jobban érezzük magunkat, még akkor is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük.

Közösen megfogalmaztuk, hogy az optimizmus azt jelenti: bízunk abban, hogy a dolgok jól alakulnak, és keressük a jót minden helyzetben. A gyerekek saját példákat is hoztak – volt, aki elmesélte, hogy ha elesik, utána arra gondol, hogy legközelebb jobban fog figyelni, vagy hogy ha elromlik a játék, akkor lehet, hogy anya megjavítja, vagy újra lehet játszani mással.

A téma feldolgozásának egyik különleges eleme volt az „Optimizmus szemüveg” készítése. A gyerekek saját, színes papírból készült szemüvegeket vágtak, díszítettek és ragasztottak, amelyekre pozitív szavakat, képeket, színeket helyeztek el – olyanokat, amik számukra a vidámságot, reményt, örömöt jelentik. Amikor „felvették” ezeket a szemüvegeket, játékosan azt mondtuk, hogy most már csak a jót látják – még akkor is, ha valami bosszantó történik, próbálnak benne valami pozitívat találni.

A gyerekek nagyon élvezték a szemüveg viselését, többen egész nap magukon hagyták, és mondták: „Most épp optimistán nézem a világot!” A közös játék, alkotás és beszélgetés segített nekik abban, hogy felismerjék: a gondolataink ereje nagy, és ha megtanulunk jóra gondolni, akkor jobban is érezzük magunkat.

Ez a foglalkozás megtanította a gyerekeknek, hogy nem baj, ha valami nem tökéletes, mert a hozzáállásukon keresztül mégis szép élménnyé válhat. Az optimizmus szemüveg nemcsak kézműves alkotás volt, hanem egy szimbólum is – emlékeztető arra, hogy mindig nézhetjük a világot egy kicsit derűsebben.

Októberi témánk az optimizmus, feladatunk a pozitív gondolkodásmód megértése és elsajátítása volt. Nagyon hasznosnak bizonyultak a szakkönyvben szereplő történetek ( Tódi Törpe varázsszemüvege) Szomorú Szilárd és Boldog Blanka megszemélyesítése segítette a megértést, a játék lehetőséget adott az önkifejezésre, az arckifejezések, gesztusok gyakorlására. Közösen elkészítettük az optimista szemüvegeket, amelyeket viselve „szebb lett a világ” próbáltuk a környezetünkben lévő jó dolgokat észre venni. A ” Pozitív gyerek vagyok” című Bagdi Bella dal lehetőséget adott az élmények eltáncolására, kifejezésére mozgással tánccal.

A gyermekeket segítettük abban, hogy meglássák, nincs olyan kihívás, amelyben egy kis kitartással nem lehet helytállni. Közös tevékenykedés, avagy hogyan lesz a tökből töklámpás (pl.: közös tökfaragás ).A mindennapi óvodai lét velejárói is a problémahelyzetek, melyek váratlanul lépnek, fel, és megoldásra várnak (pl.: étkezés közben kiborul a víz, vagy leesik az evőeszköz, játék során a játékospolc alá gurul a kisautó).

Optimistának lenni sokaknak nagyon nehéz, mert a mai világ nem erre ösztönzi az életünket, hanem a panaszkodásra, a negatív érzésekre. Milyen nehéz, milyen borzasztó az élet stb…Talán ha kicsit mindenki hálát adna annak, hogy milyen jó helyen van, és a jó Isten mennyi mindentől megóvja, és védelmezi. Az optimista ember, gyermek furcsa, különc, pedig mindenünk meg van ahhoz, hogy ha nem is kaptunk annyi optimista kis géneket, akkor is válhatunk azzá, ami nem egyszerű feladat, mert optimistává válni nem mindenki képes, de ha már kicsi kortól szeretetteljes pozitív lékört alakítunk ki, akkor könnyen tanítható, beépíthető. Sokkal könnyebb pozitív energiát hasznosítani, mint negatívat. Merjünk változtatni, merjünk örülni, mindenben a jót és szépet látni, láttatni, hiszen a minta példaértékű, s talán nem soká mindenki meg tapasztalhatja eme csodát.

Az október az optimizmus gyakorlásának hónapja. A téma keretében október elején vidám szemüvegeket készítettünk, melyen keresztül csak a jót és a szépet látjuk meg. Megbeszéltük, hogy minden rosszban van valami jó, és mindig mindenből a legjobbat kell kialakítani. Ebben a hónapban minden tevékenységet az optimizmus oldaláról vezettünk le, mindig kiemeltük és a gyermekekkel kiemeltettük, hogy miből és hogyan tudták a lehető legjobb feladatmegoldást létrehozni. A gyermekek életében nagyon fontos, hogy már kis korban hozzászokjanak ahhoz, hogy ha nem is sikerül minden előszörre, akkor sem kell elkeseredni, hanem új erővel, optimistán kell a feladatra koncentrálni.

Október hónapban az optimizmus témáját jártuk körül.
A hónap első felében megtanultuk, hogy mik a jó dolgok, és mik azok, amiket olykor rosszként azonosítunk. Ehhez a tanult kézjeleket is elsajátítottuk, mint lefele és felfele álló hüvelykujj.
A foglalkozás elején különböző képeket válogattunk, és azokról döntöttük, el hogy miként értelmezzük őket. Így volt kép, amin szakadt az eső, megsérült valaki, vagy esetleg valaki ajándékot kapott. Nagymozgásos játékkal egybekötve kellet a gyermekeknek döntést hozniuk. Ezt követően viszont átvarázsoltuk ezeket az eseményeket, és a varázsszemüvegen keresztül igyekeztünk meglátni a szép oldalukat.
A „Tök jó hét” projekt keretében olyan gyakorlatokat játszottunk, melyek ahhoz voltak szükségesek, hogy egy térkép segítségével megérkezzünk a Boldogság szigetére. Habár sok veszéllyel kellett szembeszállnunk, a bizalmunk végig kitartott és így, sikerrel vettük az akadályokat.
A gyermekekkel segítettek meghatározni olyan területeket, melyeken ügyesednek, vagy fejlődnek minden óvodai nappal. Így beszélgettünk a rajzolásról, a pakolásról, új szavak vagy kifejezések tanulásáról. Ezeket egy fán jelenítettük meg. A szülőket arra kértünk, hogy írják fel reményeiket, minden olyan területhez, ahol optimistán gondolkodva előrelépést várnak a nevelési év folyamán. Számtalan ötlet született. A fát egy hónapon keresztül kint hagytuk a szülőknek, és a hónap végére több olyan falevél volt, ami immár nem csak optimista álomként volt jelen, hanem azóta valósággá is vált.

A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálé után az „Arcizomlazítás játékosan” relaxációs gyakorlat következett, majd egy vidám táncba kezdtünk a „Pozitív gyerek vagyok” című személyiségfejlesztő gyerekdalra, mely annyira elnyerte a gyerekek tetszését, hogy a foglalkozáson kívül, a mindennapos testnevelés részeként is megjelent. Találkoztak Boldog Dórával (egy fonalhajú botbaba), akinek mesekezdő mondókája után meghallgatták „Tódi törpe varázsszemüvege” című történetet. Ezt követően beszélgetést kezdeményeztem a könyvben is javasolt kérdések segítségével, majd két vicces partyszemüveget próbálhattak fel a gyerekek, melyet egy időre a csoportunkba költöztettem, hogy szükség esetén felvehessék és szebbnek láthassák benne a világot. Közben gyakoroltuk a „Van nekem egy szemüvegem…” kezdetű mondókát, végül többféle sablon közül választva mindenki elkészíthette papírból a saját varázsszemüvegét, illetve az optimizmus jelképét, egy sárga mosolygós szmájlit (krepp papírral ragasztás technikájával). Az intézményünk bejáratánál elhelyeztünk egy sárga (szmájlis) lapot, melyre a szülők, kollégák intézményünkkel kapcsolatos optimista gondolatokat, pozitív üzeneteket írhattak, de első kezdeményezésre még nem túl sok visszajelzés érkezett, kicsit bátortalanok voltak.
Évek óta csatlakozunk a „Mosolygós Magyarokért Mozgalomhoz”, melynek keretében idén is az idősek napi ünnepségen osztottunk mosolygós üzenetekkel ellátott kártyákat az eseményen részt vevő vendégeknek, melyet ismét örömmel fogadtak tőlünk. Október 15-én, az „Ölelés világnapján” pedig végigölelgettük intézményünk csoportjait és a konyhás néniket is!