Október – Optimista gyaloglók

Az osztályfőnöki órán előkészítettük a délutánra tervezett túrát, amelyre izgatottan készültünk mindannyian. Beszélgettünk arról, milyen csodálatos idő vár ránk, és hogy mennyire fontos, hogy a sétát különleges élményként éljük meg. Arra buzdítottam a diákokat, hogy figyeljenek az apró részletekre: egy madárdalra, a levelek susogására, a napfény játékára a fák között. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a látványra, hanem a belső érzéseikre is figyeljenek, és élvezzék az egyszerű, de szép pillanatokat.
Megengedtem, hogy magukkal vigyék a telefonjukat, hogy megörökíthessék a túra legszebb pillanatait. Ezzel bátorítottam őket arra, hogy találják meg a természetben rejlő szépséget, és osszák meg egymással is az élményeiket.
A sétáról visszaérve megbeszéltük a tapasztalatokat. Mindenki mesélt arról, mit látott, mit érzett, és milyen apró csodákat fedezett fel útközben. Nagyon jó volt hallani, ahogy egyre többen ráébredtek, hogy mennyi szépség rejlik a természetben, csak néha meg kell állni és figyelni.
Másnap minden diák elkészítette az úgynevezett „optimista kártyáját”. Ezeken a kártyákon mindenki leírta, vagy lerajzolta a túra során szerzett pozitív élményeket, gondolatokat, amelyek motiválják és feltöltik őket a hétköznapokban is. Ezeket a kártyákat aztán megosztottuk egymással, így inspirálva és támogatva egymást a mindennapokban is.
A túra nem csak egy kellemes délutáni séta volt, hanem egy lehetőség arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz és egymáshoz is.

Október – Optimista gyaloglók

Az osztályfőnöki órán előkészítettük a délutánra tervezett túrát, amelyre izgatottan készültünk mindannyian. Beszélgettünk arról, milyen csodálatos idő vár ránk, és hogy mennyire fontos, hogy a sétát különleges élményként éljük meg. Arra buzdítottam a diákokat, hogy figyeljenek az apró részletekre: egy madárdalra, a levelek susogására, a napfény játékára a fák között. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a látványra, hanem a belső érzéseikre is figyeljenek, és élvezzék az egyszerű, de szép pillanatokat.
Megengedtem, hogy magukkal vigyék a telefonjukat, hogy megörökíthessék a túra legszebb pillanatait. Ezzel bátorítottam őket arra, hogy találják meg a természetben rejlő szépséget, és osszák meg egymással is az élményeiket.
A sétáról visszaérve megbeszéltük a tapasztalatokat. Mindenki mesélt arról, mit látott, mit érzett, és milyen apró csodákat fedezett fel útközben. Nagyon jó volt hallani, ahogy egyre többen ráébredtek, hogy mennyi szépség rejlik a természetben, csak néha meg kell állni és figyelni.
Másnap minden diák elkészítette az úgynevezett „optimista kártyáját”. Ezeken a kártyákon mindenki leírta, vagy lerajzolta a túra során szerzett pozitív élményeket, gondolatokat, amelyek motiválják és feltöltik őket a hétköznapokban is. Ezeket a kártyákat aztán megosztottuk egymással, így inspirálva és támogatva egymást a mindennapokban is.
A túra nem csak egy kellemes délutáni séta volt, hanem egy lehetőség arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz és egymáshoz is.

Hogy vagy? kártyákkal indítottuk a beszélgetést, majd meghallgattuk Hála veled című Kowalsky zeneszámot. A dalszövegből kivágtuk a pozitív tartalmat és megbeszéltük a félig tele félig üres pohár esetét. Ehhez egy illusztrációt is találtam ezt elemeztük és mindenki kiválaszthatta a neki szimpatikus felfogást. Majd az optimizmus 10 pontját is végigbeszéltük. Mindezekről készítettünk egy tablót, ami ki került a falra.

Optimista szemüveget készítettünk,melyet felvéve bárki megláthatja az élet napos oldalát.