Boldogság Dóra megérkezésével közösen relaxáltunk, meghallgattuk Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok dalát, majd Szomorú Szilárd és Boldog Blanka képével játszottunk mimetikus játékot. A kicsiknek annyira tetszett ez a játék, hogy legalább négyszer kellett megcserélnem a szájli fejeket, hogy kiélhessék a játék örömét. A mese elmondását követően optimista szemüvegeket készítettek a gyerekek. Egy kicsit elhúzódott a foglalkozás, ezért sokan nem tudták befejezni a szemüvegek elkészítését. Megbeszéltük, hogy a következő napokban is lehetőség lesz -e tevékenység folytatására. Másnap délelőtt a gyerekek kérték is, hogy folytathassák a megkezdett munkájukat. a szemüvegek készítése közben újra elmondtam a mesét, majd a pozitív dalocskára énekeltünk mozogtunk. Majd elővettem egy tükröt, amit körbeadtunk, és mindenki mondott magával kapcsolatosan egy szép dolgot. A játékot én kezdtem, hogy példaként szolgáljak. Többen is voltak akik ugyanazt mondták amit én, de voltak olyan gyerekek is akik nagyon kreatív dolgokat mondtak magukról pl.: szép vagyok mert csillogó szemem van… A nap végén hazavihették a szemüveget, hogy szüleiknek is segítsenek meglátni a szépet, amikor szomorúak.

Ebben a hónapban minden hétre jutott valami kis boldogság.
Elmeséltük a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, miután megbeszéltük, mit is jelent az „optimizmus”. Majd mindenki elkészíthette a saját kis varázsszemüvegét, melyen keresztül próbáltuk meglátni a környezetünkben levő szépet és jót. A lelkesebbek a szüleiknek és testvéreiknek is készítettek.
Csináltunk egy „Tudás fáját”, amin minden ág egy képességet jelez. A gyermekekkel közösen beszéltük meg, hogy ki, hogy gondolja, ő miben tehetséges és ügyes. Ennek megfelelően az ő jelét arra az ágra helyeztük el.
Az elkészült kis alkotásokat pedig kitettük egy nagy parafatáblára a csoportszoba elé, hogy aki arra jár, beleláthasson a mi kis boldogság birodalmunkba.