A gyerekeknek elmeséltem a “Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Ezután mi is készítettünk varázs szemüvegeket, melyben szebben láthatjuk ezt a világot. Beszélgettünk a szemüveg készítése közben, hogy milyen rossz dolgok történtek már velünk. Milyen érzések uralkodtak rajtunk akkor („nagyon sírtam”, „rosszkedvű voltam”, „annyira szomorú voltam, hogy sírtam”….).
Miután elkészültek a szemüvegek, felvettük őket, és a tündérek országába repültünk. Ott a szemüvegen keresztül láthattuk, hogy ezekben a rossz dolgokban, mi az, ami mégis jó. A rossz dolgok, hogy fordulhatnak jóra. Ha valami rossz dolog történik velünk, akkor felvesszük a szemüveget és máris szebben látjuk a világot. Nagyon érdeklődőek voltak a gyerekek. A relaxációs gyakorlatok, zenék ki sem maradhatnak napjainkból.

Október a pozitív életfelfogás jegyében telt el. Azt vettem észre, hogy a másik gyermek jellemzése könnyebben megy nekik, mint a saját képük megítélése. Az pedig, hogy csupa kellemes, jó dolgokat mondjanak magukról, még nehezítette számukra a feladatot. A Varázstükör a hozzá kapcsolódó mesék, zene, segítette ezt a gátat áttörni. A sok kudarc, bizonytalanság, megfelelni akarás nehezíti azt, hogy őszintén, önfeledten sorolják a bennük rejlő kincseket. A tükör bátorító segítőnk lett a gyermekek személyiségfejlődésében. Remélem egész évben ilyen „boldog képpel nézzük a csapatot.