
Az optimizmus gyakorlása


Földes Községi Napközi Otthonos Óvoda
Mi a Katica csoportban nagyon fontosnak tartjuk, hogy milyen szemüveget viselünk, hogyan nézünk egymásra, magunkra. Aki ránk néz, annak mosolyt csalunk az arcára.

Zalaszentgróti Napköziotthonos Óvoda-Bölcsőde
Az optimizmus gyakorlása
A foglakozás előzményeként barna kartonból fát készítek, amit a beépített szekrényünk ajtajára ragasztok fel. Mivel a heti témánk az őszi időjárás volt, a fára színes faleveleket készítettek a gyerekek. A faleveleket gyurma ragasztóval tettük fel a fára, így könnyen levehetőek és átrakhatóak voltak. Az előre elkészített fát így a „Boldogovi” második témájának (optimizmus) feldolgozásában is használhattuk. Ez lett az „Amiben jó vagyok„-fa.
A foglakozást csengőszóval nyitottam meg. A gyerekek tudták, hogy a mesélés kezdődik. Mindenki hozhatta magával az otthonról hozott játékát, alvókáját. Felolvastam nekik a Süket béka című mesét. A mese végén megbeszéltük, hogy miről szólt a mese. Ehhez segítségképpen kérdéseket tettem fel:
– Ki voltak a mese szereplői?
– Miért esett le sok béka a mászás közben?
– Miért sikerülhetett a békának feljutni?
– Mire gondolhatott a béka miközben mászott!
A végén elárultam, hogy a béka süket volt. És folytattam a mondanivalóm, hogy ha süket volt, akkor nem hallotta….. a gyerekektől pedig vártam az ötleteket. Mivel a gyerekek nem jöttek rá a ezért elmondtam a meséhez tartozó kulcsmondatot: Nem hallotta a negatív, rossz dolgokat.
Ezután az óvodai tevékenységekről készített kártyákat (barkácsolás, ének-tánc, építőjáték, evés-terítés, ágyhordás, kirakózás, mosdófelelős) kitettem a szőnyegre. Megbeszéltük melyik kép mit ábrázolhat és felragasztottuk az előre elkészített fára. Ezután kis körlapokat osztottam ki és a gyerekek rárajzolhatták a jelüket és feltették a fa azon ágára, amiben úgy gondolták, hogy ügyesek. Több helyre is feltehették a jeleiket. A továbbiakban bármikor bővíthető a fa. A mindennapokban pedig lehet a gyermeknek mutatni, hogy nézd: „ Te ebben jó vagy!” És törekedhetnek a gyerekek arra, hogy minél több helyre feltegyük a jelüket, de ahhoz meg kell mindent próbálni, csinálni kell és ha sikerül, felkerül a jele a fa másik ágára is (pl.: cipőkötés, kirakó kirakása egyedül). Nekünk pedig felnőtteknek biztatni, dicsérni kell.
A foglalkozás végén pedig egy kis átmozgató tornát tartottam Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalára. A refrént közösen énekeltük és a pozitív szóra robottá változtunk és úgy mozogtunk, betűztük a szót.

Mi a Delfin csoportban ilyen szépnek látjuk magunkat a tükörben!

Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Elsőseimmel az optimizmus hónapjában azt igyekeztünk megmutatni,mit jelent egy beteg kisgyerek számára mikor anya ott van és beragyogja a szobát!
Beszélgettünk a Delfin csoportban arról, hogy kinek a családjában van olyan, aki szomorú valamiért, esetleg beteg. Sajnos minden gyerek tudott olyan rokonról mesélni, akinek fáj valamije. Miután végighallgattunk mindenkit, megbeszéltük, hogy milyen üzenettel vigasztalnánk meg a szomorú vagy beteg hozzátartozókat. Ezeket az üzeneteket el is küldtük nekik papíron. Íme, néhány közülük:
• Amanda anyukája leesett a lépcsőn, fáj a lába, Petra anyukájának pedig trombózisa van a lábában. Nekik a következőt üzentük:
„Főznénk neked gyógyteát és húslevest, menj be az ágyadba, megmasszírozzuk a lábadat és jeget teszünk rá!”
• Dávid nagyijának a dereka fáj nagyon. Neki ezt üzentük:
„Gyógyvizet, ennivalót (fasírtot, rizst, répát) vinnénk neked, megmasszírozzuk a derekadat, és menj el orvoshoz!”
• Rita dédijének az ujja fáj. Őt így vigasztaltuk:
„Gyógyuljon meg gyorsan az ujjad, főznénk neked leveskét, gyógyteát, pihentesd az ujjad!”


