
Az optimizmus gyakorlása




Sajóbábonyi Deák Ferenc Általános Iskola
Ügyesen megfogalmazták a tanulók az optimista gondolkodás lényegét.
Miért jobb egy mosolygós gyerek társaságában lenni, a haragos, durva gyerekénél?
Előjött a hála is annál a gondolatnál, hogy mi okoz örömet, mivel vigasztalódunk meg.
Az örökmosoly feladatot az óra folytatásán, az önálló munkán csináltuk meg, amit aztán nagy tablóra ragasztottunk „Pozitív gyerek vagyok” címmel.

Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Téma: Optimizmus a hétköznapokban
Helyszín: M. 19-es épület 116-os tanulószoba
Cél:
– Az optimista és a pesszimista viszonyulás megismertetése.
– Az optimista és pesszimista szemléletmód közötti különbség megfogalmazása.
– Az élethez való pozitív hozzáállás rendszeres munkával elsajátítható.
A kompetenciafejlesztés feladatai: önismeret, társasismeret, önfeltárás, önreflexió, a pozitív érzelmek erősítése, az önátalakítás lehetőségének felismertetése.
Módszerek: egyéni és páros munka, beszélgetés.
Eszközszükséglet: IKT eszközök (laptop, projektor, hangszóró), feladatlap, toll
Készítette: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár

A „Boldogságóra” kézikönyvben olvasottakra támaszkodtam a foglalkozás megtervezésekor. Meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt. Beszélgettünk, hogy ki, miben jó, mire képes. Kiderült, hogy néhányan alul értékelték magukat. Ők pozitív megerősítést kaptak, hogy igenis, meg tudja csinálni, képes rá. A vidám és szomorú csapat nagyon jól teljesítette a feladatát. Elmondták, hogy könnyebb volt egymást nevetésre bírni, mint szomorúságra. A végén az egész csoport nevetésbe tört ki. A tükörjáték során azokat a gyermekeket választottam először, mert mindenki jelentkezett, akik magabiztosak. Ők példát adtak a többieknek. Nagyon jó hangulatban telt a foglalkozás és biztos vagyok benne, hogy sok gyermeknek adott önbizalmat.



Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
Az idén pillangók kísérnek bennünket. Ők vezetnek be bennünket a terembe,a jutalomkártyákat is ők díszítik ,és most ezen a boldogságórán is jelentős szerephez jutottak:ők képviselik az optimista szemléletet.
Nem volt meglepő számomra-hiszen ügyes „gyerekeim” vannak-, hogy az optimista-pesszimista ellentétpárt milyen szépen körülírták a kis dalos törpök. Annál inkább meglepett, hogy az egyik kislány a szavak magyar megfelelőjét is pontosan tudta (borúlátó-derűlátó).
Két csoportban dolgoztak, kérésükre ma a lányok és a fiúk külön csapatot alkottak.
Kétféle megközelítésben ábrázolták, ahogyan a pesszimizmust legyőzi az optimista szemlélet.
Ezt a színválasztással is jelezték: A fekete szemétkupac tetején csak azért is nő egy színes virág, amire természetesen csodaszép tarka pillangó szállt!
A másik csapat a sírásból nevetés témát ábrázolta. Erre számtalan példát fel is soroltak a saját tapasztalataikból. A sok síró-rívó, szomorú arc között egyszerre megpillantunk egy mosolygós,színes ruhába öltözött kislányt, aki beragyogja az egész képet,így nyomja el egy mosoly a tengernyi szomorúságot.