Szeretünk kint játszani. Ha esik az eső, szomorúak leszünk.
Papírcsónakot hajtogatva jól telik az esős nap is. Ha kisüt a Nap, a csónakokat
kivihetjük a szabadba.
Az optimizmus gyakorlása
Optimizmus olyan szó, amit egy óvodásnak nem könnyű megérteni. A mi csoportunkban a „nagyító” feladattal igyekeztünk a gyerekek figyelmét ráirányítani arra, hogy minden olyan helyzetben, ami pillanatnyilag szomorúságot okoz, megtalálják azt, ami megvigasztal. A közös munka egy olyan fa volt, amelynek a levelei már elszáradtak, de egy szép alma még ott piroslott a fán. Sokat beszélgettünk arról, ki hogy vigasztalódik meg, mitől lesz vidámabb. A hónap végén ajándékba kapott a csoportunk egy teknőst. A lakóhelye, amiben érkezett, egy kicsi terrárium. A teknős a gyerekek szerint szomorú volt, ezért úgy határoztunk, hogy áttelepítjük egy nagyobb terráriumba. A nap, amikor a kis állatunk új otthont kapott, a „boldog áttelepítés napja” lett – így fogalmazták meg óvodásaink.
Ebben a hónapban is „becsempésztem” a boldogságórákat az állatok köré szerveződő 2 hetembe.
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka feladatának tapasztalatait kíváncsian vártam, mert nem tudtam hogyan fogadja a csoport. Nagyon élvezték, teljes átéléssel vettek részt benne és rövid idő alatt megnevettette a vidám csapat a szomorút. Sajnos fénykép nem készült, pedig nagyon édes arcocskákat láthattam közben.
Tódi törpe varázsszemüvege című mese meghallgatása után természetesen mi is felpróbáltuk a csoport varázsszemüvegét és kerestük a szép dolgokat a környezetünkben. Megneveztük kedvenc állatainkat és a varázsszemüveg segítségével felsoroltuk jó tulajdonságaikat.
Akinek volt kedve elmesélhetett egy szomorú esetet és azt, hogy hogyan vigasztalódott meg.
” Ezt tudom már, erre is képes vagyok!” feladatlaphoz kapcsolódva készítettük el az értékek fáját, melyre egész hónapban gyűjtögettük a leveleket.Öröm volt nézni, hogy a szülők is hosszú perceket töltöttek a fácska előtt és kíváncsian keresgélték csemetéjük jelét.
Kíváncsiságból a tükrös feladatot (Bennem az a jó….) a hónap elején és most a végén is játszottuk, mert úgy gondoltam ennél a feladatnál jól mérhető az eredményesség. A hónap elején inkább a külső vonásokat sorolták fel a gyerekek és több gyermeknél kellett a csoporttól segítséget kérni az erősségek felsorolásában, a hónap végére szinte mindenki szívesen sorolta a jó tulajdonságait és ezek már inkább belső értékek voltak.
A hónap óvodásoknak ajánlott zenéjénél a mackóknak jobban tetszett a Világomban minden rendben van című dal, ezért ezt hallgattuk, erre táncoltunk.
Ebben a hónapban egy versenyfeladatot is sikerült elkészítenünk (Nagyító). Mivel állatos 2 hetünk volt, ez a feladat is ehhez kapcsolódott. A kicsik örömmel rajzolták a szelet, a nagyobbak ragasztották az udvarról gyűjtött faleveleket. „Milyen állat örül a lehulló faleveleknek?” kérdésre közösen gondoltuk ki képünk főszereplőjét, egy fázós, keresgélő sünit akit egy nagycsoportos fiú rajzolt meg. A levelek alatt édesen szunyókáló sündisznó egy középsős kislány keze munkája.
A csoportom tanulói nagyszerűen ráéreztek az optimista szemlélet ismérveire. Az általuk készített rajzon is jól látható a romos ház mellett a boldog gyermekkor. Szegényes körülmények között is lehet optimista jövőkép.
Sokszor elveszünk a mindennapok sodrásában. A feladatok, a gondok, a kudarc és az attól való félelem szürke felhőként telepszik ránk, elfedve szemünk elől az apró örömök megélését, s ez által a pozitív életérzést.
Tedd a nagyítót a szíved elé, a benned lévő örömök hadd vetüljenek ki a környezetedre is. Ha jó a kedved vidám színeiddel fesd át társaidat is. Mosolyogj, s mosolyt látsz viszont.
Így biztatjuk egymást:
Menni fog! Ez az! Ne add fel! Végre! Mosolyogj! Hurrá! Próbáld újra!
