Mi az idén szeptemberben csatlakoztunk a programhoz.
Optimista plakátot készítettünk, ahova mindenféle klassz, optimista dolgot felrakhattak a gyerekek, amitől jobban érzik magukat, amivel másképpen, pozitívabban láthatják ezt a csodálatos életet, ami körül vesz minket. Mi kell ahhoz, hogy optimistábban lássunk, érzékeljünk dolgokat? Hát, ennyi!
Az optimizmus gyakorlása
Az októberi hónap témája az optimizmus volt. A tanulók sok-sok példa és beszélgetés után kezdték megérteni,hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között. Elmondásuk szerint ők a helyzetek többségében pesszimisták, de a sok beszélgetés és gyakorlat után tudatosabban kezdtek figyelni arra, hogy optimistábbak legyenek. A gyerekek nehezen tudják átformálni gondolataikat és megfigyelni más szemszögből is a helyzeteket. Egymásban viszont könnyen meglátják a jót és a pozitív tulajdonságokat. Elkészítettük ezért a tulajdonságfát, melyhez a gyerekek a falevelekre írtak egymásról pozitív, szerethető tulajdonságokat.
Beszámoló a havi feladatokról:
Októberben az optimizmus fogalmával ismerkedtünk a csoportommal, aminek megértéséhez szükség volt a pesszimizmus szó értelmezéséhez is. Első lépésben tisztáztuk, hogy mindennek van „jó” és „rossz” oldala is, de a „félig tele a pohár – félig üres a pohár” elv felfogása után gyorsan ráéreztek arra, hogy a kettő közül az a leghelyesebb, ha mindig az előbbire összpontosítunk, vagyis mindenben elsősorban a „jót” keressük, arra fókuszálunk. Ennek jegyében folyamatosan formálódott szemléletünk, megtanultuk, hogy az életben minden nehézséget új megpróbáltatásként fogunk fel, és mindig mindenre létezik valamilyen megoldási lehetőség. Ezért természetesen nekünk is muszáj tennünk, cselekednünk, tehát a felmerülő akadályainkat nem kudarcként, hanem orvosolandó, megújításra váró feladatként szükséges kezelni. Ha kell, többször is belevágunk, neki ugrunk, újra és újra megpróbáljuk még a lehetetlennek tűnő kihívásokat is, s a harcot addig folytatjuk, amíg meg nem találjuk a lehető legmegfelelőbb megvalósítási módot magunk és a külvilág számára egyaránt (Mf. 23-24. o.).
Hogy közben ne felejtsünk el derűsnek lenni és maradni, elkészítettük „Sanyeszt”, a mindig vidám és mosolygós arcú madárijesztőt, aki teljes életnagyságában iskolánk bejáratánál köszönti reggelente tanulóinkat, és az a feladata, hogy pusztán kedves lényével és megjelenésével mindnyájunkat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt jókedvre derítsen.
Mivel az optimizmus jelképe a sárga színű, mosolygós arcocska (smiley), tökből is faragtunk ilyet, sőt, még lehullott falevelekből is megalkottuk a gyerekek nagy örömére (Lsd: képek a lap alján!).
A hónap feladataként a Valóra vált álmok című tablót készítettük el, aminek fő elemei színes falevelek lettek. Ezekre a levelekre rajzoltuk rá az élettel kapcsolatos elvárásokat, terveket, álmokat, melyeket lágyan fújdogál, így egyik helyről a másikra sepreget az őszi, októberi szél, azt szimbolizálva, hogy vannak ugyan vágyak és elképzelések a gyerekek életében, de ezek még folyamatosan változnak, sok átalakuláson mennek keresztül, mire felnőtt korukra kikristályosodnak majd. Ám szerepük rendkívül fontos! Kell, hogy létezzenek a tudatunkban, ez a megvalósulásuk első állomása, alapja, hiszen minden egy gondolattal kezdődik, apró álmokkal, célokkal a jövőt illetően, úgyhogy „merjünk nagyot/nagyokat álmodni!”.
Az órák során sokat játszottunk a „Pozitív gyerek vagyok” című kártyacsomaggal, amit annyira szeretnek a gyerekek, hogy minden foglalkozáson előkerül, szinte kikövetelik tőlem. Közösen fogalmaztunk, készítettünk egy önmagunkra vonatkozó, pozitív állításokat tartalmazó mondatbankot is (Mf. 31. o. segítségével), amit elő lehet venni és olvasgatni, ha szomorúak vagyunk. Az „Örök mosoly” című feladat kapcsán pedig mindenki lerajzolhatta a legvidámabb, legmosolygósabb, legoptimistább önarcképét a fénymásolt tükörkeretbe (Mf. 33. o. alapján).
Már többször is kipróbáltam Prof. Dr. Bagdy Emőke a kézikönyvben megtalálható meditációi és mozgásalapú relaxációs gyakorlatai közül néhányat, amiért annyira hálásak a gyerekek, hogy több szülő elmondása alapján még otthon a családot is tanítják, bevonják a gyakorlásba (Pld: Energiacsillag, Napimádás, légzőgyakorlatok…).
Úgy gondolom, ez a hónap is tartalmasan telt el, sokat tanultunk, alkottunk, fejlődtünk, pozitívan töltődtünk s most így az őszi szünet első napján elmondhatom magamról/magunkról Bagdi Bella dalszövegét idézve, hogy: „Jól érzem magam!”.
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI II. Rákóczi Ferenc Tagiskolája
1. Beszélgetőkör: Hogy érzed most magad?
A gyerekek két laminált kártyát kapnak mosolygósat és szomorút. Mindenki felmutatja a két kártya közül az egyiket, jelezve, hogy érzi az adott pillanatban magát. Mindenki szabadon elmondhatja, hogy miért választotta az adott kártyát.
2. Bevezető játék: Nevetés verseny.
Egymással szemben állnak külön csoportba a mosolygósak és a szomorúak. A mosólygós csapatnak grimaszolva meg kell nevettetni a szomorúakat, akik átállnak a mosolygósokhoz.
Még kétszer eljátszuk a játékot, most már egyenlő számú, vegyes csoportokat alkotva. Az a csapat győz, amelyik 2 perc alatt több gyereket tud megnevettetni a másik csoportból.
3. Fő rész: A téma feldolgozása.
Beszélgetés az optimista szemléletről.
Mondatokat olvasok fel, a gyerekeknek jelezniük kell a laminált kártyákkal, hogy a mondat számukra jót jelen, vagy rosszat. (pl: A barátod egy tábla csokit kap ajándékba. Anyukádtól egy fél bögre kakaót kaptál reggelire…)
Megbeszéljük mit jelent az optimista szemléletmód, a pozitív hozzáállás a problémákhoz.
A hónap dalának megismerése, meghallgatása, tanulása.
4. Befejező rész: A hónap feladatának elkészítése. Tabló készítés.
Milyennek képzeled el magadat 20 év múlva? Milyen lesz a családod?
Optimista szemüveg megrajzolása, felragasztása egy közös tablóra. Vágyálmok bemutatása egyénileg.
A hónap dalának közös eléneklése.
Mi leszek, ha nagy leszek?
A gyerekek lerajzolták, hogy mik szeretnének lenni.
Az optimizmus és pesszimizmus szómagyarázat után láttunk munkához.Ráhangolódtunk Bagdy Bella dalával a témára, majd a gyerekek különböző megkezdett mondatokat fejeztek be egy Smiley körül, ezzel is erősítve a pozitív gondolatok áramlását.A gyerekek önállóan is elkészítették saját Smiley-jukat,majd elkészült a csoport közös optimizmust kiteljesítő plakátja is.A pozitív gondolatok a Smiley körül olvashatóak.(Pl. Szeretem,ha… Képes vagyok arra, hogy…)
A tanulók munkájának témája: Hogyan élek 30 év múlva?
Már rögtön az első héten boldogságórával kezdtünk, mert az eddigiek alapján azt tapasztaltam, hogy egyes tanulók önbecsülése nagyon kicsi, és ez az alsó-felső átmenetet is negatívan befolyásolja. Főleg a dolgozatok előtt látható ez igen erősen.
Ezen az órán azzal kezdtük, hogy beszélgettünk kicsit arról, hogy mi is az az optimizmus és a pesszimizmus, ki milyennek tartja magát, és hogy az álszerénység mekkora bajt tud okozni az embernek, hogyan kell kezelni az önmagunk bemutatását, hogy az ne legyen sem dicséret sem álszerénység. Fontos, hogy tiszteljük, szeressük magunkat, tisztában legyünk belső tulajdonságainkkal. Utána próbáltuk vicces „pofákkal” megnevettetni egymást. A fiúkat és a lányokat külön csoportba állítottam, mert mostanában elkezdődött náluk az elkülönülés, így nem erőszakoskodtam. (Majd a csoportmunkák alatt.) A fiúknak nagyon ment a feladat, minden lányt megnevettettek, de visszafelé ez nem ment. Mindenesetre a hangulat nagyon jó volt. Ez után nyomtatott szemüvegeket színeztek optimista és pesszimista hangulatúra.
Egy másik alkalommal történetekhez használtuk a szemüvegeket. Meg kellett állapítani, hogy optimista vagy pesszimista hozzáállást hallottak-e, és a pesszimistánál optimista magyarázatot kellett keresniük. Nagyon nehéz feladatnak bizonyult, ugyanis a gyerekek meg vannak róla győződve, hogy elvárás a társadalom részéről a pesszimista hozzáállás! Ezért készítettünk egy olyan fényképet, ahol mindenki a boldog szemüvegekre mutat rá mint elérendő célra. Ezt a témát egész évben vinnünk kell magunkkal.
Ehhez kapcsolódott az irodalom óra minden meséje a témakörben, legerősebben Andersentől A teáskanna című, ahol ismét elővettük a boldogság témakörét, és külső-belső tulajdonságok, a jó önismeret is előkerültek. Összeszedtük a jó tulajdonságaikat is a következő osztályfőnöki órán, majd felírtuk ezeket levelekre, és egy rajzolt ágra ragasztották őket. Ezzel „zártuk” a témát, bár még hiányzik egy-két dolog ezzel kapcsolatban. A novembert szeretném azzal kezdeni, hogy beszélnek egy kicsit arról, hogy mivel lehetne még szerintük kiegészíteni ezt az ágat, hiszen nem biztos, hogy a többiek minden oldalról ismernek minket. Így át is vezethetem a következő témát, a társas kapcsolatokat, melyben a többiek mélyebb megismerése és a kapcsolatok megerősítése lesz elsődleges célom. A két téma szorosan összefonódva lesz jelen a továbbiakban.