Az álmok valóra válnak!
Az elkészült rajzokat betettük egy borítékba, lezártuk és a gyerekek eltették egy biztonságos helyre. Kíváncsiak vagyunk, hogy évek múlva kinek merre halad az élete és kinek válik valóra az álma.
Az optimizmus gyakorlása
Iskolánk VI. és VII. osztálya is örömmel csatlakozott a Boldogságóra programba. A hónap témája az optimizmus gyakorlása volt, mely fontos szerepet játszik az életünkben, hisz lényeges, hogy a dolgok jó oldalát lássuk. A téma feldolgozásához felhasználtuk „A lakatlan sziget történetet”, melyet nagy figyelemmel követtek nyomon a tanulók, a felolvasást követően pedig véleményt nyilvánítottak a hallottakkal kapcsolatban. A”Mindig van választásunk!” feladat során érdeklődve, lelkesen készítette el ki-ki a maga optimista és pesszimista szemüvegét, majd probálta fel, segítségével pedig kitöltötték a „Hogyan beszél magával egy pesszimista? És egy optimista?”kérdőívet. Befejezésként a jovő vonalát készítették el, melyet úgyszintén kiváncsiséggal fogadtak a diákok. Következtetésként elmondhatjuk, hogy egy jól skerült tevékenységnek lehettünk részesei, a diákok pedig valóban pozitív élményekkel gazdagodtak.
Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek, behunyták a szemüket. Elolvastam nekik Az erdei ösvény című szöveget, és közben halk, pihentető zene szólt. Volt olyan tanuló aki halkan kuncogott, és nem követte a feladatot. De összességében jólesett a kis pihenő a csapatnak. Ezután tisztáztuk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát az értelmező szótár segítségével.Ezt követően három csapatban dolgoztak a gyerekek. Előzőleg különféle iskolai szituációkat írtam le. A tanulók ezekből húztak, és meg kellett fogalmazniuk milyen optimista tanácsokkal látnák el a szituációk szereplőit, hogy az adott konfliktus megoldódjon. Érdekes megoldások születtek. Kreatívan oldották meg a feladatot. Olyan megoldást is ajánlottak, ami nekem eszembe sem jutott. Végül mondatokat kellett befejezni úgy, hogy az első mondatnál egy pesszimista, a második verziónál pedig egy optimista nézőpontját veszik fel. A nézőpontokat egy-egy szemüveg szemléltette. A gyakorlat rávilágított arra,hogy hogy miért nagyon fontos, hogy az optimista nézőpontból figyeljük a világot, és értelmezzük azokat a dolgokat, amelyek történnek velünk. Az óra végén megbeszéltük ki hogyan fogja hasznosítani a tanultakat, és meghallgattuk a hónap dalát.
Mikor nagyok leszünk:
doktornénik, mentősök, állatvédők, játék meg biciklijavítók, fodrászok, énekesek, harcosok, a mezőn dolgozó munkások leszünk, … megyünk dolgozni, …. hogy mindenkinek jó legyen☺❤
Kisvárdai Egyesített Óvoda Nyitnikék Tagintézménye
A gyerekek számára az optimizmus szó azt jelenti hogy ők boldogok, jókedvűek, vidámak, szépeket tudnak építeni, rajzolni, tudnak segíteni a szüleiknek és egymásnak is.
Ebben a hónapban különösen nagy szükségünk volt a optimizmusra , hiszen nagycsoportos gyermekeink közül néhányan egy megmérettetésen vehettek részt amely nem biztos hogy úgy végződhet ahogy mi azt gondoljuk .
Nagy bátorság szükséges ahhoz hogy merjünk kockáztatni , lépni , bízni , pozitívan gondolkodni !
Iskola által megrendezett rajzversenyen vettünk részt ahol nem csak azok a gyerekek akik rajzot készítettek , de azok a gyerekek is akik csak szurkoltak a „barátnőnek , barátnak „ egymást erősítették „bárcsak megnyerné”.
Óvó néni de.. ő is szép rajzot készített !
Együtt , egymásért, küzdeni a cél érdekében!
A kitartás a pozitív hozzáállás a bűvös szó , ami meghozta az eredményt !
Szép eredményeket értünk el !
Megéri optimistának lenni. Aki optimista, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, és egészségesebb.
Boldogok az optimisták, akik alapvetően a jót feltételezik a világról, akik nem adják fel a reményt, akik abban bíznak, hogy a végén jóra fordul minden.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Október az optimizmus hónapja volt.
Az érzelmek elkülönítésében, felismerésében sokat segített „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka”. Közben nagyokat nevettek a gyerekek, nagyon tetszett nekik ez a játék. Figyelmesen hallgatták a Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét is. A történetet követő beszélgetésekkel a jó és a kevésbé jó dolgok is felszínre kerültek. Azt is megvitattuk, hogy vannak rosszabb pillanataink is. Tódi törpe Szebben látó mondókáját a nagyobbak hamar megtanulták. Szerették volna, ha nekik is lenne ilyen varázsszemüvegük. Az elkészült csodákkal egyből szebben látták a világot. Tükör segítségével mindenki mondott magáról valami szépet, utána társaikról is. Arra biztattuk őket, hogy ne csak a látható, hanem a szemmel nem észrevehető jó tulajdonságokat is sorolják fel. Személyes példaadásunk után a nagyobbak számára már nem volt nehéz megfogalmazni, hogy „vicces, kedves, jó vele játszani,” stb.
Úgy gondoljuk, hogy a boldogság órák segítenek tudatosítani a gyerekekben azt, hogy a világ szép és idővel képessé válnak arra, hogy a jó dolgokra fókuszáljanak.
Az optimzmus fogalmának megközelítéséhez a Tódi törpe meséjét vettem segítségül. A mesét először délután, alvás előtt meséltem el a gyerekeknek. Ilyenkor nyugodtak, jobban tudnak koncentrálni, a félhomályban jobban működik a fantáziájuk is. A csoportomban vannak alig 3, és lassan 4 és fél évesek. Az idősebbek már hosszabb, komolyabb mesét is végig tudnak hallgatni, a kisebbek kevésbé.
A következő nap, reggel, azzal indítottam a napot, hogy ma egy varázsszemüveget fogunk készíteni, amivel mindenhol meglátjuk a szépet és a jót. A gyerekek nagyon élvezték a munkát. Közben beszélgettünk arról, hogy milyen csodás dolgok vesznek minket körül, mennyi jó dolog történik velünk.
Amikor már mindenkinek elkészült a szemüvege, elmeséltem másodszor is a törpés mesét. Utána elmondtam nekik, hogy a mai délelőttön mennyi jó dolgot láttam a csoportban a szemüvegen keresztül, de anélkül is.
A gyerekek boldogan vitték haza az alkotásukat.
A hétvégén egy anyuka elmesélte, hogy kislánya (aki alig 3 éves), milyen ügyesen elmagyarázta a szemüveg működését és még a kistestvérére (aki 2 hónapos) is ráadta, amikor az sírdogált, hátha jobb kedvre derül. Úgy érzem, tényleg működik a varázslat!
A hónap témáját – az optimizmust, 3 foglalkozás alkalmával dolgoztuk fel a csoporttal. Szokás szerint mesehívó furulyám hangja hívta a gyerekeket mesehallgatásra – mely ezúttal Tódi Törpe varázsszemüvegéről szólt. A mesét megismerve kiszíneztük a munkafüzetben felajánlott törpeházikót. A gyerekeknek nagyon tetszett és ki-ki ízléséhez mérten, gazdag színekben pompázóvá varázsolta. Megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. Ez a szemüvegről szóló történet, segített az egyik kislányunknak elfogadni azt, hogy éppen azokban a napokban, ő is igazi szemüveges lett. Ha felveszi a szemüvegét, már ő is másként látja a körülötte levő világot.
2. alkalommal saját mosolygós arcocskákat alkottunk papírból. Mindenki készített egy szomorú és egy vidám verziót. Utána kezdődött a játék. Különböző szituációkat soroltam, amelyeket a gyerekek átélhetnek és mindenki azt a figurát emelte fel, amelyik kifejezte az ő érzelmét azzal kapcsolatban. Ők is soroltak szomorúságra és vidámságra adó okot. Majd a szomorú dolgokban keresni kezdtük, hogy találunk-e bennük mégis valami kicsi jót. Segítségünkre volt egy kis műanyag játék szemüveg, aki azt viselte, elmondhatta gondolatát.
Utolsó foglalkozásunkat zenével kezdtük. A gyerekeket leginkább a hónap dalának ritmusa fogta meg. Táncoltunk rá kört alakítva úgy, hogy választottunk valakit, aki középen állt. Majd pár táncos mozdulat után választott egy másik gyermeket és cseréltek. Olyan figyelmesek voltak, hogy igyekeztek mindig olyan társukat választani, aki még nem állt a kör közepén. Ha a kicsik eltévesztették volna a nagyok rögtön reagáltak és kedvesen igazgatták a társválasztást és cserét. A táncos mozgás után, képességeihez mérten, mindenki lerajzolta magát az optimista tükörbe. Ezt követően, a téma zárásaként, a boldogság várának második lépcsőfokára kitűztük a mosolygós arcocskákat, az optimizmus jelét.
A gyerekeknek először a Tódi törpről szóló mesét olvastam el. Utána beszélgettünk róla, kérdéseket tettem fel nekik. Nem mindenki tudott a mese alatt végig figyelni, és a mese lényegét a legtöbben nem értették meg először, csak miután beszélgettünk róla. A mese kapcsán motiváltam őket, hogy készítsünk mi is magunknak saját varázs szemüveget, amivel meglátjuk minden helyzetben a jót. A munkafüzetben lévő szemüveget mindenkinek lefénymásoltuk, így mindenki úgy színezhette ki és díszíthette azt, ahogy ő szerette volna. A legtöbben szivárvány színűre csinálták, talán mert ezt kötik a jó dolgokhoz.