Az optimizmus gyakorlása
Ezt az októberi témát várták talán a legjobban a kollégistáink.
Miért is lenne valaki optimista, távol az otthonától, a családjától és a barátaitól?
Az óra kezdetén kivetítettük a táblára az optimista gondolkodáshoz kapott tippeket.
Na itt jöttek a pesszimista hozzászólások, mert már megint egy hosszú szöveg.
Ezek után megbeszéltük a „félig tele pohár kérdését”,…és hát ez már optimista hozzáállás.
A kinyomtatott optimista gondolkodás segítő mondatok közül húztak a diákok, majd mindenki elmondta mit is jelent ez számára. Itt nagyon szépen kiegészítették egymás gondolatait.
Már oldottabb volt a hangulat.
A gondolatok felkerültek a táblára, hogy mások is olvashassák.
A foglalkozás végén, mindenki a maga által húzott gondolat mellé rajzolt valamit, ami a mondatára, személyére vagy az órára volt jellemző.
Az optimizmus gyakorlása
A Magyar Szabadidősport Szövetség felhívására- VILÁG GYALOGLÓ (HÓ)NAP – iskolánk három felsős osztálya, 3 pedagóguskísérő, valamint 2 érdeklődő felnőtti vett részt. 9 km hosszú túratávot teljesítettünk, amely jelentős emelkedőktől mentes, egyenletes, biztonságos volt. Mindezt „zöld” terepen, telepölésünket- Kunágota, Békés vármegye- körbesétálva tettük meg.
1. feladat: A túra előtt megbeszéltük az egyik csoporttal, hogy mindenki próbáljon megfigyelni és megjegyezni olyan, a séta során utunkba eső természeti vagy épített látnivalót, mely érdekes, nem megszokott élményt nyújt.
A túra után felírtuk egy-egy papírra a megjegyzett látnivalót. A tanteremben minden tanuló saját maga mondhatta el, miért választotta az adott látnivalót. Előfordult, hogy többen is ugyanazt jelölték meg érdekességnek vagy élményt adónak.
Megfigyelték egymás beszámolóit hallgatva, hogy 1 hét után is szívesen emlékeztek a kirándulásra. Jó érzéssel gondoltak a gondtalan, felszabadult, vidám délelőttre.
Melléklet 3 fotó: a kirándulás, szavak a lapon.
A hónap új fogalma: OPTIMIZMUS
A szó magyarázata, megbeszélése után mindenki elmondhatta, hol hallotta, mit gondol a szóról. Volt, aki keveset tudott a témához fűzni, nem emlékezett, hallotta-e és mikor ezt a szót. Így nagyon jó alkalom adódott, hogy jobban megismertessem az OPTIMIZMUS fogalmát, mindennapjainkban való felismerését vagy rá való törekvéseket.
2. feladat : Arra kértem a másik csapatot, írjon fel szavakat kis lapra. Olyan dolgokat írjanak, amelyekre gondolva a tanuló a boldogságot, a vidámságot, a jókedvet, a szeretetet érzik magukban. Még a nehezebb napok – iskola, rosszkedv, kudarc, fáradtság stb. – ezeket látva vagy erre gondolva az erejük újra visszatér, reményt kapnak a jobb folytatáshoz.
Nagyon érdekes volt, hogy nem csak személyeket jelöltek meg – kisebb testvér, barát, kutya-, hanem érzelmek, egyéb tevékenységek – figyelnek rám, testnevelés óra- is felkerült a lapra . Melléklet:1 fotó
Természetesen el is mondhatták, ki miért írt fel egy szót. A csoport erősségét jelezte, hogy figyelmesen, türelmesen hallgatták meg egymás megnyilvánulásait. Tudtak azonosulni mások érzelmeivel. Egymás megismeréséhez újabb segítséget kaptak a Boldogságprogram révén.
A foglalkozás végén újra átismételtük az optimizmus, a reménykedés jelentését. Megbeszéltük, hogy törekedni érdemes a nehézségek ellenére is arra, hogy segítsünk másoknak vagy magunknak a derűsebb, örömtelibb napok megéléséért.
Ebben a hónapban a Boldogságórát az optimizmus jegyében töltöttük.
Az óra megkezdéséhez meghallgattuk a „Világomban minden rendben van” című dalt. Miután tisztáztuk a fogalmakat (optimizmus, optimista, pesszimizmus, pesszimista) idézeteket húztak diákjaim, melyeket felolvastak és megbeszéltük, hogy kinek mi jut eszébe a saját idézetéről. Ezt követően elolvastuk és megvitattuk a Lakatlan sziget
című történetet, mely tanulsága nagyon fontos üzenetet közvetít. Az óra következő részében különböző szituációkat olvastam fel, melyekre reagáltak először pesszimista, majd optimista látásmódban negatív gondolataik átformálása céljából. Végül megkértem őket, hogy gondolkodjanak el, hogy az életükben milyen nehézségekkel, akadályokkal szembesülnek, majd képzeljék és higgyék el, hogy igenis képesek megvalósítani, teljesíteni azt. Erről készítettek rajzokat a füzetükbe.
Ismét egy jó hangulatú óránk volt, melyen nagyon jól érezték magukat a gyerekek.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Az 1.a és 1.b osztállyal a tanteremben készítettük el az “optimista szemüveget”.
A 2.a osztállyal felvettük az “optimista szemüveget” és egy nagy sétát tettünk. A sétáról mosolyogva tértünk vissza.
A tiszabögi általános iskolánkban az októberi boldogságórát a negyedik osztály részére az előző hónaphoz hasonlóan a technika és tervezés órával fésültem össze. A gyerekek már érdeklődve várták az újabb különleges órát.
Az óra iránti érdeklődést a „Hervad a virágom, éled a virágom” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal, illetve a „Pozitív gyerek vagyok” optimizmusdal segítségével keltettem fel. A téma bevezetéséhez a „Szeretek mosolyogni” munkafüzeti feladat ötletét használtam fel. Beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, fontosságáról, környezetünkre, saját egészségünkre gyakorolt hatásáról. Belebújtunk optimista-pesszimista gyerekbőrbe az általuk készített szemüvegekkel. Élvezték a játékos, de mégis komoly gondolatokat rejtő feladatokat.
A téma feldolgozását a technikaóra vármakett témájával kötöttem össze. Megépítettük az optimizmus várát. Az egyik vártoronyban rejlő varázstükör segítségével a 15 évvel későbbi életükbe is bepillantást tettünk.
Az óra végén megcsodáltuk a csoport által készített vármakettet és varázstükröket. „ A napos oldalon járok” meditációval zártuk, majd összegeztük az óra tanulságait.
A téma továbbgondolásához a mókás viccek gyűjtését választottam. A következő óra elején a gyerekek előadták egymásnak, így rendkívül jó hangulatban fogtunk neki az új feladatnak.
Minden ember, akár kicsi, akár nagy érez – valahogy, érez valamit egy helyzettel kapcsolatban. Ezek az érzelmek megjelennek az arcon, a testen – tudatalattink irányítása mellett.
Az optimizmus témakört nem könnyű óvodás korú gyermekekkel feldolgozni – de nem lehetetlen … hogy mikor érik be a munkánk gyümölcse, azt csak később tudhatjuk meg.
Célként tűztem ki, hogy fejlesszem a gyerekek érzelmi intelligenciáját, már kiscsoportos koruktól és az idő előrehaladtával ismerjék fel és fogadják el a társuk érzelmeit.
Többször vesszük elő az érzelemjátékokat – pl.: „Hogy vagy?” kártyát, vagy arcokat figyelünk meg fényképről és utánozzuk.
Legutóbbi játékunkat megelőzte egy beszélgetőkörös beszélgetés az érzelmekről (milyen érzelmek vannak, az jó érzés, vagy kellemetlen …) és csoportos „arcjáték”.
Majd választhattak egy érzelmet a gyerekek a képről és azt jelenítették meg – utána ezt azzal folytattuk, hogy a kiválasztott gyermek nem mondhatta meg mit fog megjeleníteni és a csoportnak kellett kitalálni, illetve a kitalálónak elmondani, hogy ez kellemes vagy kellemetlen érzés a kitalálónak.
Egy kellemetlen (fájdalom, harag …) érzéssel kapcsolatban arról is beszélgettünk hogyan lehetne pozitív irányba terelni a gondolatokat, hogyan lehet segíteni magunkon vagy a társunkon. Egyre pontosabban tudják megfogalmazni az érzéseiket, ezzel kapcsolatos gondolataikat (pl., „amikor haragos voltam, elmondtam anyukámnak miért haragszom és jó volt beszélgetni anyukámmal, utána megnyugodtam”).
Ennek a témának a feldolgozására egy olyan mesét választottam (Mese a falánk tyúkocskáról), ami nem igazán kötődik az optimizmushoz, de kíváncsi voltam arra, hogy a gyermekek meglátják-e benne az optimista szemléletet.
Elmondták a gyerekek, hogy milyen jó, hogy nem szaladt el a tyúkocska és a tyúkanyó a nehézség elől, kitalálták hova lehet elbújni, nem adták fel a reményt és egy váratlan helyzet (tüsszentés) oldotta meg a helyzetet – megmenekültek a kandúr karmai elől. Ellenben azt is elmondták, hogy legközelebb a tyúkocskának be kell tartania az ígéretét, mert az úgy helyes. 😊
A mese végén pozitív érzéseket rajzoltak az üres arcformára és felkerülhetett a második lépcsőfokra az optimizmus jelképe a smile 😊.
Októberben valósítottuk meg, több alkalommal az optimizmus gyakorlása témakört. A hónap során több alkalommal foglalkoztunk a témával. Minden alkalommal, a gyermekekkel a naplégzés, relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást, majd leültünk körben a szőnyegre. A foglalkozások alatt szólt a relax zene.
Megvalósított játékaink:
• Optimista köszöntéssel kezdtünk, készültünk rá az erősség mondókára! Nagyon szívesen mondták velem együtt a gyermekek. A köszöntés során leültünk a szőnyegre törökülésben, majd a mellettünk lévőt megöleltük, és mondtuk: Örülünk, hogy itt vagy! Sorba átdatuk az ölelést, a végén visszaért hozzám.
• Eljátszottuk a Kitartás játékokjat. Sokminden kiderült a gyerekekről a játékok közben:
– Gyerekek szerint mindenki szorgalmas
– Mindenki szeretne jó táncos lenni
– Rajzolni nem mindenki szeret, főleg a fiúk nem.
– Biciklizni csak 2 gyerek nem tud a csoportból, bátran fel is vállalták.
– Minden gyerek elpakolja a játékait maga után
– Minden gyerek segít az otthoni munkában.
• A mese után beszélgettünk a szomorúságról, ki miért szokott szomorú lenni, majd elmesélhették a gyermekek, hogy kit, ki vagy mi segített megnyugodni.
• A mezítlábas pakolást nagyon élvezték, együtt, közösen szedték fel a játékokat a kosárba. Volt, akinek nehezen ment az elején, de egymást tanították.
• Alvás előtt mesélni szoktunka gyerekeknek, majd bábbal simogatjuk meg őket, ezzel kívánva jó pihenést, de most varázsport is szórtunk rájuk. Nagyon szerették.
• Megvalósítottuk, eljátszottuk a Fejlődési szemléletmódú nyújtást.
• Részt vettünk a gyaloglás világnapján egy hosszú sétán, szerencsére nagyon szép idő volt, és gyönyörködtünk a fák színes leveleiben.
• A zene világnapján hangszereket ismerhettek meg a gyerekek, majd ritmushangszerekkel kísérték az őszi dalainkat.
• Az Állatok világnapján megépítettünk egy nagy állatkertet, ahol békességben éltek az állatok egymás mellett, és sorversenyt is szerveztünk nekik, majd megetettük a kis tóban lévő aranyhalakat. Nagy figyelmet fordítunk az Óvodánkba az állatok szeretetére, róluk való gondoskodásra.
• Az ölelés világnapján, kint a szép napsütéses időben csoportos öleléssel fejeztük ki a szeretetünket egymás iránt!
Nagyon jól éreztük magunkat a játékok során, a gyermekek szívesen vettek részt a játékokban, bátran válaszoltak kérdéseimre. Nagyon tetszett nekik a hangszeres játék, a mezítlábas játék, és a varázspor is. Nagyon örültek a csoportos ölelésnek is. Szerencsére a csoportba járó gyermekek tényleg szeretik egymást, azóta is szivecskéket mutatnak az ujjaikkal egymásnak, és nekünk is!
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A boldogságóra könyvből meséltem el a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét.
A gyerekeknek nagyon tetszett, újra és újra kérték, hogy mondjam el a mondókát addig, amíg meg nem tanulták és együtt nem mondogattuk. A gyerekek a kezükből formázták meg a szemüveget és úgy néztek szét a csoportba, majd kint az udvaron. Rácsodálkoztak a csoport díszeinek egy-egy részletére az udvaron pedig a természet és a színes levelek rejtették őket rabul. Gyönyörködtek mindenben.
Kitaláltunk közösen egy vidám köszönést, amin mindenki nevetett, ez tapsból, forgásból és egy pacsiból áll
Mindenki mondott valami jót és kedveset a társairól. Ezeken a szemüvegeken keresztül mi mindent pozitívan láttunk.
Nehéz elsajátítani, hogy mindenben a jót fedezzük fel, a nehézségekre pedig próbáljunk megoldást találni. De nem torpanunk meg egy-egy kihívás előtt, hiszen „pozitív gyerekek vagyunk”.
A havi boldogság foglalkozásunkat állatutánzó jógával kezdtük. Felolvastam a mesét az aranyszőrű bárányról, majd irányított beszélgetés során megbeszéltük ki szeret vidám lenni, ha bánatosak, ki hogyan szeret felvidulni. Mindenki elmesélte neki mi a vicces, mitől szokott kacagni.
Ezután párszor eljátszottunk az egyik népi játékunkat a “megy a Bogár, viszi farát” nevű játékot. Ez annyira tetszett mindenkinek hogy egymás után 3 kört is végig játszottunk. A kacagás és a vidámság garantált volt ennél a játéknál. Az foglalkozás végén elkészítette mindenki az új optimista szemüveget (mostmár semmilyen instrukciót és segítséget nem adtam) közben meghallgattuk Bagdi Bellától néhány dalt, majd feltettük az optimizmus jelét a várunkra.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Az optimista gondolkodásmód segíthet a gyerekeknek abban, hogy a nehézségekkel szembesülve is kitartsanak, és megtanulják, hogyan találjanak megoldásokat a problémákra, illetve hogyan vegyék észre a pozitívumokat bizonyos helyzetekben.
A témát az állatok világnapjához kapcsolódóan dolgoztuk fel. Óvodánk erre a napra nagyszabású rendezvénnyel készült, melynek része volt a rajzkiállítás, és az állatmenhely terepasztalok elkészítése.
Állatvédő óvodaként az állatmenhely fogalmával már több gyermek tisztában volt, de az új óvodások most ismerkedtek vele. A terepasztalt több napon keresztül készítették, óvó nénik, dajka néni segítségével. Minden gyermek buzgón munkálkodott, rajzolt, festett vagy épp ragasztott, elkészített egy-egy részletet, hogy a végén összeálljon egy remekmű.
Lelkesek voltak, mert úgy gondolták, hogy munkájukkal felhívják a felnőttek figyelmét és segítenek a kis állatoknak örökbefogadókat keresni. Az optimizmus pillanatnyilag nem azt jelentette, hogy mindenben a jót lássuk, hanem arról szólt, hogy utat találjunk jelen esetben a menhelyen lévő állatok jobb életéhez. A kooperatív tevékenység közbeni beszélgetések, Bagdí Bella: Pozitív mondóka dalának meghallgatása, a felnőttek példamutatása tette még kitartóbbá a gyerekeket. A kiállítás utáni szerepjáték a terepasztalon (hogyan kerülnek az otthonokba az állatok) segítette őket egy optimista hozzáállás elsajátításában.