Ebben a hónapban mi verseltünk.
Az optimizmus gyakorlása
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
Boldog Blanka és Szomorú Szilárd segítségével szerettük volna megfogalmazni, hogy mitől érzi magát valaki boldognak. Még mindig nehezen ment a megfogalmazás, akárcsak korábban, most is elsősorban tárgyakat, játékokat neveztek meg a gyermekek. A valódi boldogság lényegét sok közös játékkal próbáltuk megközelíteni. A foglalkozás lezárásaként előkerült a varázsszemüveg, hogy bárki használhassa, ha szükségét érzi.
Az optimizmus gyakorlása
Szárnyalj és süssön arcodra a nap,
Örvendj, mert a szíved szeretetet kap.
S ha már mosolyogsz, oszd meg velem,
hogy mindkettőnknek szép napja legyen!
Október első napján lapoztunk a Boldogságóra naptárban. Fokozatosan vezettem be a témába a gyerekeket, ízlelgettük, találgattunk a szót: optimizmus. Mit is jelent? Példákat hoztunk, értelmeztük, beszélgettünk róla. Úgy éreztem, kicsit nehezebb lesz ezt a témát kézzel foghatóvá tenni, mint a hálát.
A fő foglalkozáson eljátszottuk a „megnevettető” csapatversenyt. Egy kislánynak sikerült szomorúnak maradnia. Így ő lett A szomorú királykisasszony című mese főszereplője. Eljátszottuk a mesét. Nagyon vidám hangulatban telt az óra.
Egy másik alkalommal elkészítettük az optimista szemüvegeket.
Készítettem október hónapra is egy színező-töltögető feladatlapot, amit beragasztottunk a Boldogság-füzetünkbe. Bármikor írhattak, rajzolhattak bele a gyerekek a hónap folyamán. A füzetben hangulatjelekkel érzékeltettük naponta, hogyan éreztük magunkat a nap során.
Megrajzoltuk a tükörképünket, amelyen az „örök mosoly”-t örökítettük meg.
Az egyik kislány több napon át reggelenként vicceket olvasott fel nekünk, hogy vidáman induljon a nap.
Ebben a hónapban is folyamatosan felszínen tartottuk a hálagyakorlást. A csodálatos október 23-i műsor eszembe juttatta, hogy a műsort adó osztálynak és a felkészítő kollégámnak hálavirággal köszönjük meg a munkájukat.
Szívesen beszéltek az álmaikról és nagyon bíznak abban, hogy felnőtt korukban mindent meg tudnak valósítani, amit elképzeltek. Élményszerűen rajzolták meg ezeket.
Az októberi téma bevezetését a hónap dalának meghallgatásával indítottam, mely nagy sikert aratott. Előszeretettel énekelték és a későbbi tevékenységek közben is kérték, hogy hallgassuk.
Készítettünk optimista szemüveget, melynek egyik lencséjére írták, hogy milyen rossz dolog történt velük, a másikra azt, hogy ebben mi az, ami jó, ami építő.
Csoportban készítettek optimista, pesszimista mondatbefejezéseket, majd beszélgettünk arról, miért jobb optimistán látni a világot.
A munkafüzet feladatait csinálgattuk, saját maguk lerajzolását élvezték a legjobban.
Hosszúhetényi Általános Iskola és AMI
A gyerekek saját tükörképüket készítették el, melyről sugárzik az optimizmus, ebből készült egy plakát, illetve az ide feltöltött szerkesztett kép.
Először tisztáztuk az optimizmus, pesszimizmus fogalmát. Elolvastuk A lakatlan sziget c. történetet, és megbeszéltük a tanulságait. Elkészítettük az optimista és pesszimista szemüveget.
Az optimizmus jelentésének megértése volt nehezebb számukra, hiszen idegen számukra ez a szó. Számukra viszont az Optizmizmus dala lett a tanév során az egyik legkedvesebb. Értelmeztük az ismeretlen jelentésű részeket, majd megtanulták, maguktól kérik és sokszor éneklik.
Az optimizmus gyakorlása.
A közösen megrajzolt és kiszínezett, várhoz vezető második lépcsőfokra is felléphettünk, amit együtt rajzoltunk, készítettünk a boldogság falunkra. Képesek már az optimista – pesszimista viselkedés között párhuzamot vonni. Tudnak beszélni arról, hogy melyik jobb és miért. Hogyan élik meg a számukra negatív dolgokat. Mit lehet tenni, hogy meglássuk a szépet, mire gondoljunk olyankor. Beszélgető köreink során érezhető az elfogadás egymás tisztelete. Mentes minden destruktív kritikától.
Ha az egész napunk életét nézem, nem kizárt a konfliktus, de cselekvéses agresszió soha nem fordul elő. Képesek a konfliktusokba önállóan bele állni és megoldani azokat. Az elkészül varázs szemüveget mindenki a lehető legszebbre készítette, díszítették, csillámozták és a nap folyamán használják azokat. Sikerült a szülőket is bevonni. Készítettünk egy fát, amire a szülők a hónap során papír levelekre amely bármilyen technikával készülhetett ráírhatták gyermekeik jó tulajdonságait. Ezeket felrakhatták erre a fára, amit az Értékeink egyre terebélyesedő fájának neveztünk el. Ebbe a tevékenységbe nagyszülők és rokonok is bekapcsolódtak. Hónap végén a gyerekek haza vihették a sok levélcsodát. A fát körbe díszítettük gyönyörű rajzokkal, hogy „mire képesek” már ők. Rendkívül jól kifejezik érzéseiket szóban és rajzban.