2019. október 21-én, hétfőn reggel 8 órakor tartottuk azt az osztályfőnöki órát, amely az optimizmus témakörét dolgozta fel. Pontosabban ¾ 8-tól, mivel a Komplex Alapprogram, amiben szintén részt veszünk „Ráhangolódást”biztosít a gyerekek számára. Az előző Boldogságórán azt tapasztaltam, hogy 45 percbe nem fér bele a zenehallgatás, relaxáció és a téma alapos körbejárása, ezért ezen az órán a zenehallgatást motivációnak szántam.
Az volt a célom, hogy közösen kiderítsük, milyen is az, aki optimista. Választ kapjunk arra a kérdésre, hogy: Ki a pesszimista? És megfejtsük, hogyan gondolkodik az optimista.
Nincs se tankönyvünk, se munkafüzetünk, ezért a tankönyv megfelelő fejezetét most is kivetítettem a gyerekeknek, mint az előző órán.
Módszernek a beszélgetést, megbeszélést, magyarázatot, frontális, egyéni és csoportos munkát terveztem.
Miután körbehelyeztük a székeket és kényelmesen elhelyezkedtek, megkértem a gyerekeket, hogy mondják el, kivel, milyen jó dolog történt az elmúlt héten. Kicsit nehezen indult a beszélgetés és sajnos többen is azt mondták, hogy velük semmi jó dolog nem történt, de segítettek egymásnak és végül mindenki talált valami jót.
A hangulat fokozására kértem, hogy aki tud, meséljen valami vicceset és természetesen akadtak jó történetek, így sikerült egy kis nevetést is előcsalogatni.
Ezután következett az egyperces interjú. Az volt a feladat, hogy keressenek az emlékeik között olyat, amiről úgy gondolták, hogy kellemetlen lesz számukra, talán még féltek is, de végül jóra fordult a dolog. (A párok az egymás mellett ülők volta, mivel körben ültünk, én jelöltem ki az első párt.)
Mivel a falra már ki volt vetítve a mese a szomorú királykisasszonyról, önként jelentkezőkkel felolvastattam, majd megbeszéltük a kérdéssorra a lehetséges válaszokat.
A feladatok között szerepelt egy táblázat, amelyben az optimista és a pesszimista helyzetértékelését kellett kitalálni. Megbeszéltük, hogy mit jelent ez a két fogalom. Új párokat alakítottunk ki, most a balról ülő lett az új pár és a falon kivetített táblázatban leírt eseteket kellett megvitatniuk, majd közösen meg is beszéltük.
A „Szemléletváltás” című rész ábráját értelmeztük, majd párban kerestek olyan szituációkat, amit tovább lehetett gondolni, illetve át lehetett formálni.
A „Te mit mondasz magadnak”képet nagyon fontosnak éreztem, ezért a gyerekek által javasolt pozitív megerősítő üzeneteket felírtam a táblára.
Sok mindent jó lett volna még megbeszélni, de ebbe az órába csak ennyi fért bele.
Megkértem a gyerekeket, hogy készítsék el a következő órára a „Boldog életem” idővonalát.

BOLDOGSÁGÓRA A X.A OSZTÁLYBAN

Az optimizmus gyakorlása

„Még soha senki nem vakult meg attól, hogy a dolgok napos oldalát nézte.” Ezzel a Zig Ziglar idézettel indítottuk el az Optimizmusról szóló Boldogságórát a X.A osztályban. Közösen megbeszéltük, hogy mi a köze az idézetnek az optimizmushoz, illetve hogy mit jelent a dolgok napos oldala.
Mi jellemző az optimista emberre és hogyan gondolkodik? Erre a kérdésre kerstük közösen a választ és mélyítettük el jobban a témát. Elkészítettük az osztály Optimizmusát mérő tengelyt, 1-10 ig terjedő fokozatban és minden diák feltüntette, hogy szerinte ő mennyire optimista, azaz mennyire értékelné önmagát a skálán. Kiderült, hogy az osztályban van pár nagyon optimista, és pár nagyon pesszimista diák, míg a zöme a középen helyezte el saját értelését.
Majd megnéztük, hogy milyen hozzáállás segíthet abban, hogy minél optimistábbak legyünk. Ehhez nagyon jó tanácsokat adtak azok, akiknek magas értékük volt, mert saját tapasztalataikat adták át. Ilyen tanácsok születtek: minden rosszban van valami jó, érdemes ezt keresni, panaszkodás helyett a továbblépésbe érdemes fektetni az energiát.
A lakatlan sziget történetét olvastuk fel, majd megbeszéltük a történet tanulságát. Végül azzal fejeztük be az órát, hogy az elkövetkező időszakban egymást támogatjuk abban, hogy beszédünk és gondolkodásunk minél több optimizmust, bizalmat, pozitív gondolkodásmódot tükrözzön.

Az élet játéka

Ebben a hónapban a gyerekekkel megismertettem egy könyvet. A címe: Az élet játéka. Elmeséltem a történetet. A főszereplő kislányt az Édesapja megtanítja arra a gondolkodásra, hogy mindenben, ami csak történik vele, meg kell keresni a jót. A történet egyes eseményeit felolvastam nekik, és ki kellett találni, mi is lehet abban a jó dolog. Bizony egy újabb regényt lehetett volna az ötleteik alapján írni!

A fotók a következő elemeket jelenítik meg:

Optimista látásmód az optimista szemüvegen keresztül
Melegzuhany
Nem tetsző tevékenységek átértelmezése

Mivel iskolánk egyik legfőbb feladatának tekinti a megfelelő pályaválasztás támogatását, igyekeztem a Pályaválasztási Témanapunkhoz igazítani ezt a programot, ami remekül sikerült. Többen az osztályból hasonló érdeklődési körük alapján közös vállalkozást terveznek a jövőben, ami ugyan még messze van, de a célok megfogalmazása az első lépés.