Ölelj szivből,szeress jobban,nevess többet,örülj mindennek,mosolyogj gyakrabban és ÉLJ BOLDOGABBAN!

Beszámoló
a Mesevár Óvoda és Bölcsőde Törpike csoportjában megtartott Boldogság óráról Mendén, amelyen Az optimizmus témát dolgoztuk fel a gyerekekkel

Foglalkozásunkat Bagdy Emőke relaxációs gyakorlataival indítottuk, ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, amelyet többször is ismételtünk, mozgásokkal, mozdulatokkal kísértünk.
A friss élményekre alapoztam, amikor „bekopogtatott” hozzánk a csoportba „Boldog Blanka” és Szomorú Szilárd” .
Azt volt a célom, hogy a bábokat használjuk az élményszerzéshez.
A közös játék során, nagyon jó hangulatot teremtett, a két csapatra osztott csoport, ahol vagy vidámabbá próbáltuk tenni „Szomorú Szilárdékat”, vagy Szomorúvá szerettük volna „varázsolni” „Vidám Blankáékat”.
Sokat nevettünk, a kitalált grimaszokon, az elváltoztatott mimikákon.
A mesehallgatáshoz csengettyűvel hívtam a gyerekeket, és elmondtuk közösen a meseváró mondókánkat.
A mese feldolgozásához bábokat választottam, és „Bábszínházba” invitáltam a gyerekeket. Szerettem volna a gyerekek érdeklődését fenntartani, ezért választottam a mesélésnek ezt a formáját.
A tevékenységhez a szükséges eszközöket és a megfelelő teret úgy választottam, hogy minden gyermek kényelmesén tudjon elhelyezkedni, a játékosság érdekében még „jegyeket” is osztottunk a „színházunkban.”
Szerettem volna lehetőséget biztosítani a mese mélyebb átélésére, ezért a mesét dramatizálással is eljátszottuk.
A mese tevékenység megszervezésénél kiemelt szempontnak tartottam, hogy a kötetlen tevékenység mindenkihez szóljon, de ne legyen kötelező jellegű.
A mese bemutatását ezért úgy terveztem, hogy igyekeztem mindvégig fenntartani a tevékenységben résztvevők figyelmét, illetve bevonni a később csatlakozókat is.
Mesélés közben törekedtem arra, hogy a történet és a szereplők bemutatása érdekes, érzékletes legyen.
Nevelői szándékom szerint, a hangsúlyos, érthető beszéd, a mimika és gesztus mintaként szolgált a gyerekek számára, szókincsük bővítéséhez, kifejezőkészségük szebbé tételéhez.
A bábozás terveim szerint, nagyban segítette a gyerekek mesemegértését, képzelőerejük, fantáziájuk erősítését.
A tevékenyég sikerét a gyermekek aktív részvétele igazolta, az, hogy tetszett a meseválasztás, érdekes volt számukra a megjelenítés.
A tevékenység motivációja /a színház berendezése, a törpe báb bemutatása/ már nagy érdeklődést váltott ki a gyerekekből. A mesélés előtti játékok már ráhangolták a gyerekeket a mesehallgatásra.
Eredménynek tartom, hogy a csoportban a közösségi szellem, az együtt játszás jelen volt.
A mesét türelemmel hallgatták a gyerekek, ámulattal figyelték a bábok mozgását, egymásra is figyeltek, segítettek egymásnak a hű visszaadásra a mese dramatizálásakor.
Az egész mesélést jó hangulat szőtte át, kíváncsian és örömmel játszották a „színházast”, szorongatták jegyeiket, gyakorolták a helyes viselkedési szokásokat.
A mese után a „varázsszemüvegek” készítésekor lelkesen alkottak, színeztek és nagy örömmel használták a „varázsszemüveget.
Tódi törpe házikójának színezésekor, képalakításukban megjelent a közösen átélt élmény.
Úgy érzem, sikeresen törekedtem arra, hogy kérdéseimmel, a közös beszélgetéssel fenntartsam a gyerekek érdeklődését, inspiráljam őket a további tevékenységekre.
A tevékenység minden mozzanatában választhattak, dönthettek arról, hogy mivel játszanának a legszívesebben.
A CD lemezről hallgatott zenével, zenei érzékük, ritmusérzékük fejlesztése mellett, a zenei kultúra megalapozása is célom volt.
Úgy gondolom, hogy olyan élményközpontú tevékenységet végeztünk a gyerekekkel, amelyben nagyban elősegítette azt, hogy kialakulhasson igényük a
Pozitív gondolkodásra, a pozitív látásmódra.
A mese sokoldalú rögzítésével, az volt a célom, hogy a gyerekekben a pozitív beállítódást alakíthassam.

Beszámoló
a Mesevár Óvoda és Bölcsőde Törpike csoportjában megtartott Boldogság óráról Mendén, amelyen Az optimizmus témát dolgoztuk fel a gyerekekkel

Foglalkozásunkat Bagdy Emőke relaxációs gyakorlataival indítottuk, ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, amelyet többször is ismételtünk, mozgásokkal, mozdulatokkal kísértünk.
A friss élményekre alapoztam, amikor „bekopogtatott” hozzánk a csoportba „Boldog Blanka” és Szomorú Szilárd” .
Azt volt a célom, hogy a bábokat használjuk az élményszerzéshez.
A közös játék során, nagyon jó hangulatot teremtett, a két csapatra osztott csoport, ahol vagy vidámabbá próbáltuk tenni „Szomorú Szilárdékat”, vagy Szomorúvá szerettük volna „varázsolni” „Vidám Blankáékat”.
Sokat nevettünk, a kitalált grimaszokon, az elváltoztatott mimikákon.
A mesehallgatáshoz csengettyűvel hívtam a gyerekeket, és elmondtuk közösen a meseváró mondókánkat.
A mese feldolgozásához bábokat választottam, és „Bábszínházba” invitáltam a gyerekeket. Szerettem volna a gyerekek érdeklődését fenntartani, ezért választottam a mesélésnek ezt a formáját.
A tevékenységhez a szükséges eszközöket és a megfelelő teret úgy választottam, hogy minden gyermek kényelmesén tudjon elhelyezkedni, a játékosság érdekében még „jegyeket” is osztottunk a „színházunkban.”
Szerettem volna lehetőséget biztosítani a mese mélyebb átélésére, ezért a mesét dramatizálással is eljátszottuk.
A mese tevékenység megszervezésénél kiemelt szempontnak tartottam, hogy a kötetlen tevékenység mindenkihez szóljon, de ne legyen kötelező jellegű.
A mese bemutatását ezért úgy terveztem, hogy igyekeztem mindvégig fenntartani a tevékenységben résztvevők figyelmét, illetve bevonni a később csatlakozókat is.
Mesélés közben törekedtem arra, hogy a történet és a szereplők bemutatása érdekes, érzékletes legyen.
Nevelői szándékom szerint, a hangsúlyos, érthető beszéd, a mimika és gesztus mintaként szolgált a gyerekek számára, szókincsük bővítéséhez, kifejezőkészségük szebbé tételéhez.
A bábozás terveim szerint, nagyban segítette a gyerekek mesemegértését, képzelőerejük, fantáziájuk erősítését.
A tevékenyég sikerét a gyermekek aktív részvétele igazolta, az, hogy tetszett a meseválasztás, érdekes volt számukra a megjelenítés.
A tevékenység motivációja /a színház berendezése, a törpe báb bemutatása/ már nagy érdeklődést váltott ki a gyerekekből. A mesélés előtti játékok már ráhangolták a gyerekeket a mesehallgatásra.
Eredménynek tartom, hogy a csoportban a közösségi szellem, az együtt játszás jelen volt.
A mesét türelemmel hallgatták a gyerekek, ámulattal figyelték a bábok mozgását, egymásra is figyeltek, segítettek egymásnak a hű visszaadásra a mese dramatizálásakor.
Az egész mesélést jó hangulat szőtte át, kíváncsian és örömmel játszották a „színházast”, szorongatták jegyeiket, gyakorolták a helyes viselkedési szokásokat.
A mese után a „varázsszemüvegek” készítésekor lelkesen alkottak, színeztek és nagy örömmel használták a „varázsszemüveget.
Tódi törpe házikójának színezésekor, képalakításukban megjelent a közösen átélt élmény.
Úgy érzem, sikeresen törekedtem arra, hogy kérdéseimmel, a közös beszélgetéssel fenntartsam a gyerekek érdeklődését, inspiráljam őket a további tevékenységekre.
A tevékenység minden mozzanatában választhattak, dönthettek arról, hogy mivel játszanának a legszívesebben.
A CD lemezről hallgatott zenével, zenei érzékük, ritmusérzékük fejlesztése mellett, a zenei kultúra megalapozása is célom volt.
Úgy gondolom, hogy olyan élményközpontú tevékenységet végeztünk a gyerekekkel, amelyben nagyban elősegítette azt, hogy kialakulhasson igényük a
Pozitív gondolkodásra, a pozitív látásmódra.
A mese sokoldalú rögzítésével, az volt a célom, hogy a gyerekekben a pozitív beállítódást alakíthassam.

A téma feldolgozása során elkészítettük a tükröt, melyben láttuk magunkat a legjobb embernek, ha felnövünk. A második csoport a szemüveget készítette el, melyen keresztül pozitívan látjuk a világot. A gyerekek nagyon élvezték a tevékenységet.