Az optimizmus gyakorlását a következő idézet megbeszélésével kezdtük: „A legdrágább dolog-bízni a jövőben”, Ljudmila Ulickaya, aztán megbeszéltük, hogy mi is az az optimizmus és a pesszimizmus, valamint hogyan gondolkozik az optimista. A következőkben a tanulók feladata az volt, hogy képzeljék el magukat 20-30 év múlva és mindezt rajzolják le, úgy hogy ezeken a rajzokon mindenkinek a lehető legjobb jövőbeli élete, a lehető legjobb jövőbeli énje legyen látható. A tablóra kerültek olyan rajzok melyeken a karrier került előtérbe, ugyanakkor olyanok is melyeken családnak vagy a szabadidőnek volt fontos szerepe. Rajzolás közben a Tininindzsa csapata lelkesen énekelte az „Evezz, evezz a csónakon” című gyerekdalt.
Az optimizmus gyakorlása
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Az optimizmus témáját a honlapon található videó levetítésével kezdtem a gyerekeknek, utána pedig elkezdtünk beszélgetni arról, mit is jelent az optimizmus, milyen ember az, aki optimista. Elolvastam nekik a hónaphoz tartozó mesét, énekeltük a hónap dalát sokszor azon a héten, ezt nagyon imádták. Megismerkedtek a gyerekek Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával, játszottunk Varázsszemüveg játékot és még sorolhatnám….
Úgy gondolom nagyon át tudták érezni ezt a témát, a foglalkozások után többször hallottam, hogy játékidőben is énekelték a dalt, illetve kérték, játsszuk újra a játékokat, olvassam el még egyszer a mesét nekik. Öröm volt ezeket a pillanatokat átélni velük!
Megtettünk a következő lépcsőfokot a boldogság felé! 🙂
A téma feldolgozásánál megkérdeztem a gyerekeket, hogyan képzelik el az életüket boldognak felnőtt korukban.
„Ha felnőtt leszek, lesz egy jó munkahelyem.” – Bálint (6)
„Felnőttként lesz egy kisbabám és őt gondozni fogom.” – Vanda (5)
„Az fog örömöt okozni nekem, hogy asztalos leszek.” – Norbi (6)
„Boldog leszek, mert mehetek a tesómmal betonozni.” – Bence (4)
Én boldog felnőtt leszek, azért, mert autóversenyre fogok járni.” – Gergő (5)
Sajnos nem sikerült mindenkinek a válaszát leírjam.
Egy másik beszélgetés alkalmával a varázsszemüveg játéknál elmesélték nekem páran, hogy mikor voltak utoljára szomorúak és mi az ami őket utána boldoggá, vidámmá tette, íme a válaszok:
„Nem nézhettem kőrben a Tescoban, de nem baj, mert utána otthon festhettem.”
„Apa nagyon hiányzik, de itt játszhatok a barátaimmal.”
„Nem találtuk meg a szivárványt a múltkor anyával. De apával már láttam egyszer.”
„Vérzett az orrom, de utána kaptam egy dínós színezőt.”
És a végére egy ebédelésnél elkapott, spontán mondat:
„A dalban is benne van, bármire képes vagyok. Tehát képes vagyok arra, hogy megegyem ezt a főzeléket.” 🙂
A gyerekeink mellett az otthonaink is optimistán állnak világhoz.
Októberi témánk az optimizmus gyakorlása mindennapjainkban. Foglalkozásunk elején meghallgattuk a hónap dalát, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezután beszélgettünk az optimizmusról, arról, hogy ez azt jelenti, bármi rossz is ér minket, akkor is próbálunk a jóra koncentrálni. Mindenki egyesével kiválasztotta a bohócos hangulatkártyák közül, hogy érzi magát ma, milyen kedvvel jött iskolába. Majd beszélgettünk a vidámságról és szomorúságról is, hogy mikor szoktuk ezt érezni. ezután előkerültek a varázsszemüvegek sablonjai, amik mindig kéznél lesznek, ha rossz dolog ér minket, csak bele nézünk és máris szebbnek látjuk a világot. A foglalkozás további részében a varázsszemüvegek elkészítése történt papírtépéssel, ragasztással.
Alapiskola és Óvoda - Hidaskürt
Az októberi hónapban az optimizmussal foglalkoztunk. A reggeli beszélgetőkör keretén belül a gyermekek elmondták egymásnak, hogy mi miatt szokták vidámnak és szomorúnak érezni magukat. Azt is megbeszéltük, hogy amikor szomorúnak érzik magukat, hogyan tudnánk jobbá varázsolni a kedvüket. Ezután napraforgókká változtunk, és a napocska irányába fordítottuk az arcunkat, közben légzőgyakorlatokat végeztünk.
Mindenki elkészítette saját napraforgóját, melyre mosolygós arcot rajzoltak. Színezés közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk. Az elkészült munkák óvodánk folyosóján díszelegnek.
A gyermekek nagyon megörültek, mikor megmutattam nekik a Boldogvárat, melynek első két lépcsőfokát már sikerült teljesíteniük. Felragasztottuk a hála és az optimizmus jelét az alsó két lépcsőfokra.
Kis katicáink hónapról hónapra, immár pozitív gyerekek módjára haladnak előre a „boldogság” felé vezető úton, hogy a végén megérkezzenek a „Boldogvárba”.
,,Szeress többet, és minden jó dolog a tied lehet!”
A Szilágypéri Általános Iskolában A boldogság hírnökei csapat optimistán vagyis a ,,legjobb”-an próbálta kimesézni a hónap témáját. Az óra keretén belül a hónap dalát meghallgattuk, majd közösen énekeltünk, megismerkedtünk számos pozitív gondolattal, melyeket közösen megbeszéltünk a gyerekekkel. Továbbá különböző történetek kapcsán a gyerekek kifejtették véleményünket, két szempont szerint: optimizmus és pesszimizmus. Feladatainkat csoportosan és egyénileg oldottuk meg.
Az óra utolsó részében a csodálatos őszi természetben, optimista szemüvegeinkkel szemléltük a körülöttünk lévő napsütéses tájat.
Összefoglalásként elmondhatom, hogy egy újabb csodás emlékkel lettünk gazdagabbak a Boldogságóra programjának köszönhetően.
A hónap során továbbra is minden nap az érzelemtáblán jelölték a gyerekek, hogy hogyan érzik magukat. Egyre jobban meg tudták fogalmazni aktuális érzelmi állapotukat és a kiváltó okokat is, a reggeli beszélgetőkörök során. A hónap feladatának a megvalósítását ezekből a beszélgetésekből kezdeményeztük. Megkértünk minden gyermeket, hogy hozza a szőnyegre azt a tevékenységi- illetve játékeszközt, amellyel, ha foglalatoskodik, akkor közben úgy érzi, hogy ő
ügyes, minden rendben van, minden jól sikerül. Életkorukból adódóan a játékok pillanatképének lerajzolására még nem képesek, így a legtöbbjük által választott játékeszközöket egy táblára ragasztottuk. Ezek mellé mindenki örömmel tette fel a saját jelét. Ez lett a mi „Vidám vagyok, amikor… ” táblánk. A vidámság perceinek jelölésére közös színezőt is készítettünk nekik.
Az órát egy kis ráhangolódással kezdtük. Minden diák olyan pozícióba relaxált, amelyik neki a legkényelmesebb volt. A feladat az volt, hogy próbáljanak meg olyan dolgokra, eseményekre gondolni, ami aznap nekik örömet okozott, ami miatt érdemes volt a napot elkezdeni. Egy pár perc múlva megbeszéltük, hogy kinek-mi jutott eszébe. Mindenki tudott olyan dolgot mondani, aminek örült, illetve a vidámabb gyerekek segítettek azoknak a társuknak is találni valami jót, akiknek nem indult jól a napjuk. Hisz azért minden rosszban van valami jó.
Majd arcjátékkal kellett kifejezniük, hogy kinek-milyen volt az aznapi hangulata. Olyan vicces arcokat is vágtak a gyerekek, hogy akinek rossz kedve volt, ő is elnevette magát.
Ezután mesét néztünk és megbeszéltük a mese alapján, hogy miért jó vidámnak lenni, pozitívan látni a dolgokat, nem szomorkodni.
Majd az osztályt két csoportra osztottuk és az volt a feladatuk, hogy egy egymást meg kellett nevettetniük viccekkel, történetekkel.
Az óra végén feladatlapot töltöttünk ki optimista és pesszimista szituációkkal kapcsolatosan.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
Az órát egy kis ráhangolódással kezdtük. Minden diák olyan pozícióba relaxált, amelyik neki a legkényelmesebb volt. A feladat az volt, hogy próbáljanak meg olyan dolgokra, eseményekre gondolni, ami aznap nekik örömet okozott, ami miatt érdemes volt a napot elkezdeni. Egy pár perc múlva megbeszéltük, hogy kinek-mi jutott eszébe. Mindenki tudott olyan dolgot mondani, aminek örült, illetve a vidámabb gyerekek segítettek azoknak a társuknak is találni valami jót, akiknek nem indult jól a napjuk. Hisz azért minden rosszban van valami jó.
Majd arcjátékkal kellett kifejezniük, hogy kinek-milyen volt az aznapi hangulata. Olyan vicces arcokat is vágtak a gyerekek, hogy akinek rossz kedve volt, ő is elnevette magát.
Ezután mesét néztünk és megbeszéltük a mese alapján, hogy miért jó vidámnak lenni, pozitívan látni a dolgokat, nem szomorkodni.
Majd az osztályt két csoportra osztottuk és az volt a feladatuk, hogy egy egymást meg kellett nevettetniük viccekkel, történetekkel.
Az óra végén feladatlapot töltöttünk ki optimista és pesszimista szituációkkal kapcsolatosan.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
Az órát egy kis ráhangolódással kezdtük. Minden diák olyan pozícióba relaxált, amelyik neki a legkényelmesebb volt. A feladat az volt, hogy próbáljanak meg olyan dolgokra, eseményekre gondolni, ami aznap nekik örömet okozott, ami miatt érdemes volt a napot elkezdeni. Egy pár perc múlva megbeszéltük, hogy kinek-mi jutott eszébe. Mindenki tudott olyan dolgot mondani, aminek örült, illetve a vidámabb gyerekek segítettek azoknak a társuknak is találni valami jót, akiknek nem indult jól a napjuk. Hisz azért minden rosszban van valami jó.
Majd arcjátékkal kellett kifejezniük, hogy kinek-milyen volt az aznapi hangulata. Olyan vicces arcokat is vágtak a gyerekek, hogy akinek rossz kedve volt, ő is elnevette magát.
Ezután mesét néztünk és megbeszéltük a mese alapján, hogy miért jó vidámnak lenni, pozitívan látni a dolgokat, nem szomorkodni.
Majd az osztályt két csoportra osztottuk és az volt a feladatuk, hogy egy egymást meg kellett nevettetniük viccekkel, történetekkel.
Az óra végén feladatlapot töltöttünk ki optimista és pesszimista szituációkkal kapcsolatosan.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.