Majd megnövök én…
A csoportunkba járó gyerekek vegyes életkorúak. Összetételüket tekintve nyolc lány 16 fiú.
20 gyerek hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családból származik. Ebből is következik eltérő szocializációjuk, eltérő képességeik és készségeik, amelyeket mindenféleképpen figyelembe kell venni a kérdésemre adott válaszok tekintetében. Így van ez a jövővel kapcsolatos vágyaik, álmaik esetében is.
6 kis csoportos gyerektől semmilyen választ sem kaptam, annak ellenére, hogy lehetőségük volt megfigyelni a jövőjükkel kapcsolatos elképzelésről szóló csoportos beszélgetést.
Egy kiscsoportos kislány esetében megfigyelhető a szülői minta, mert ő is sepregetni szeretne a bölcsőde környékén, mint az anyukája, és gyereke is lesz, amikor felnő, ahogyan az a saját családjában van.
Egy kiscsoportos kisfiú minden vágya, hogy hajóskapitány legyen, egy óriási hajón, és még magas hegyen szeretne szánkózni.
Három középsős gyerek esetében megdöbbentő választ kaptam.
Az egyik kisfiú rendőr szeretne lenni, mert nekik van gumibotjuk és azzal lehet verekedni,
A másik kisfiú gyilkos lesz, ha felnő, és a család kutyáját fogja megölni, mert az mindig megmarkolja.
A kislány csupán babázni szeretne, amikor felnő kettő babával, es ott szeretne élni ahol most, az anyai nagyszüleinél.
Nagycsoportosok esetében már egy kicsit színesebb választ kaptam.
A két nagycsoportos kislány közül az egyik rendőrlány szeretne lenni, vigyázni akar az emberekre meg a gyerekeire, de férjet nem szeretne.
A másik lány szép házban szeretne élni a gyerekeivel, meg a férjével, és ő gondoskodna róluk, mint ahogy anya gondoskodik róluk.
A fiúk válasza tipikusnak mondható. Többen szeretnének tűzoltók, vonatvezetők, mentősök, lenni, segíteni akarnak az embereknek.
Vannak kivételek, akiknek álmait, vágyait már korábbról is ismerjük. Ők kitartanak az elképzelésük mellett, mert az egyik fiú katona lesz, imádja a puskákat és tetszik neki a katonák ruhája, tudja magáról hogy magas, erős, pont olyan, mint amilyenek a katonák.
Egy másik fiú tűzoltó szeretne lenni, Nyíregyházán szeretne élni, venne magának egy farmot is, ahol sokat dolgozna, lenne traktorja, amit vezetne, vigyázna a gyerekére, megtanítaná traktorozni.
Másik gyerek karatés szeretne lenni, jól kigyúrni a testét, hogy mindenki megnézze és a gyerekét is megtanítaná karatézni.
Van, aki vadász szeretne lenni, Budapesten szeretne élni, mert tetszik neki, amit a tévében lát a városról. Van, aki az apukája vállalkozásában akar majd dolgozni, szép kerítést fog gyártani. Van, aki tudós lesz, mert azt mondják, hogy nagyon okos, és apával, anyával akar együtt lakni. Van olyan gyerek is, aki imádja a számítógépet, azzal akar dolgozni, ő akarja majd irányítani. A gyerekének meg fogja engedni, hogy sokat játsszon a gépen.
Megnyugtató, hogy valamennyi gyerek családban képzeli el az életét, az 5—7 évesek vágyaikat is megfogalmazzák, amik később célokká válhatnak.
A beszélgetésekből következik, hogy néhány gyerek esetében komolyabb odafigyelésre van szükség.

Majd megnövök én…
A csoportunkba járó gyerekek vegyes életkorúak. Összetételüket tekintve nyolc lány 16 fiú.
20 gyerek hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családból származik. Ebből is következik eltérő szocializációjuk, eltérő képességeik és készségeik, amelyeket mindenféleképpen figyelembe kell venni a kérdésemre adott válaszok tekintetében. Így van ez a jövővel kapcsolatos vágyaik, álmaik esetében is.
6 kis csoportos gyerektől semmilyen választ sem kaptam, annak ellenére, hogy lehetőségük volt megfigyelni a jövőjükkel kapcsolatos elképzelésről szóló csoportos beszélgetést.
Egy kiscsoportos kislány esetében megfigyelhető a szülői minta, mert ő is sepregetni szeretne a bölcsőde környékén, mint az anyukája, és gyereke is lesz, amikor felnő, ahogyan az a saját családjában van.
Egy kiscsoportos kisfiú minden vágya, hogy hajóskapitány legyen, egy óriási hajón, és még magas hegyen szeretne szánkózni.
Három középsős gyerek esetében megdöbbentő választ kaptam.
Az egyik kisfiú rendőr szeretne lenni, mert nekik van gumibotjuk és azzal lehet verekedni,
A másik kisfiú gyilkos lesz, ha felnő, és a család kutyáját fogja megölni, mert az mindig megmarkolja.
A kislány csupán babázni szeretne, amikor felnő kettő babával, es ott szeretne élni ahol most, az anyai nagyszüleinél.
Nagycsoportosok esetében már egy kicsit színesebb választ kaptam.
A két nagycsoportos kislány közül az egyik rendőrlány szeretne lenni, vigyázni akar az emberekre meg a gyerekeire, de férjet nem szeretne.
A másik lány szép házban szeretne élni a gyerekeivel, meg a férjével, és ő gondoskodna róluk, mint ahogy anya gondoskodik róluk.
A fiúk válasza tipikusnak mondható. Többen szeretnének tűzoltók, vonatvezetők, mentősök, lenni, segíteni akarnak az embereknek.
Vannak kivételek, akiknek álmait, vágyait már korábbról is ismerjük. Ők kitartanak az elképzelésük mellett, mert az egyik fiú katona lesz, imádja a puskákat és tetszik neki a katonák ruhája, tudja magáról hogy magas, erős, pont olyan, mint amilyenek a katonák.
Egy másik fiú tűzoltó szeretne lenni, Nyíregyházán szeretne élni, venne magának egy farmot is, ahol sokat dolgozna, lenne traktorja, amit vezetne, vigyázna a gyerekére, megtanítaná traktorozni.
Másik gyerek karatés szeretne lenni, jól kigyúrni a testét, hogy mindenki megnézze és a gyerekét is megtanítaná karatézni.
Van, aki vadász szeretne lenni, Budapesten szeretne élni, mert tetszik neki, amit a tévében lát a városról. Van, aki az apukája vállalkozásában akar majd dolgozni, szép kerítést fog gyártani. Van, aki tudós lesz, mert azt mondják, hogy nagyon okos, és apával, anyával akar együtt lakni. Van olyan gyerek is, aki imádja a számítógépet, azzal akar dolgozni, ő akarja majd irányítani. A gyerekének meg fogja engedni, hogy sokat játsszon a gépen.
Megnyugtató, hogy valamennyi gyerek családban képzeli el az életét, az 5—7 évesek vágyaikat is megfogalmazzák, amik később célokká válhatnak.
A beszélgetésekből következik, hogy néhány gyerek esetében komolyabb odafigyelésre van szükség.

Varázsszemüveg készítéssel, beszélgetéssel gyakoroltuk az optimizmust.