Hála – könyv készítése 6. évfolyamon. Minden ami boldoggá tesz, amiért köszönetet mondhatunk.

A speciális osztályban a tanulók nem voltak tisztában azzal, milyen az optimista és a pesszimista ember. Az ember a saját tapasztalataiból merít, így a saját meggyőződéseimből tudtam nekik példát mondani. Később bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Megmagyaráztam nekik, hogy milyen fontos a beszélgetés, hiszen azzal az életről tanulunk. Ha beszélgetős órát tartunk, azt mindig szeretik, bármiről lehet szó. Úgy gondolom sikerült megérteniük, mi tis jelent az optimizmus és a pesszimizmus közti különbség, mert utána tudtak felhozni ők is példát. A másik órán egy mesét olvastam fel nekik az optimizmusról, ami kicsit az életre való felkészülést segítette. Összességében jó érzésekkel zártuk a beszélgetést.

Megtanultuk, hogy minden fejben dől el! Lehet választani, hogy pesszimista vagy optimista módon tekintünk-e a világra, a körülöttünk lévő történésekre, emberekre és elsősorban magunkra! Rájöttek a gyerekek arra, hogy sok pozitív és vágyott tulajdonságot el tudnak érni ha hisznek magukban. A téma végén készítettünk egy almafát, mely pozitív-elérendő-elérhető tulajdonságokat terem…

Az optimizmus témakörét a „boldogságkártyák” illetve a „pozitív megerősítések” kártyák felhasználásával dolgoztuk fel. Körben ültünk és mindenki húzott két kártyát. Ezek közül választott egyet, amely köré egy optimista történetet fűzött a saját életéből. pl. „jól érzem magam”. Történet: „Megpróbálom a helyzetekből kihozni a lehető legjobbat és ezáltal jól érezni magam. Bevált módszerem, hogy sokat mosolygok. Észrevettem, hogy így szívesebben barátkoznak velem a többiek.”