Bella dalát hallgatva, arra mozogva indítottuk napunkat. Ezek után meséltem nekik az optimizmus vizsgálatával kapcsolatos kísérletekről, és arról, hogy a derűlátó jövőkép önbeteljesítő jóslatként is működhet. Majd egymásnak adogattuk „Boldogság szívünket” azoknak, akik valamivel megnevettettek. A történeteket el is mondták, miközben nagyokat kacagtunk rajtuk. Ezután a „Boldogság szívünk” átváltozott „Vigaszszívvé”, és azokhoz került, akiket valami szomorúság, megbántás ért. Mielőtt elmesélték, átadták egy társuknak a Vigaszszívet, akitől majd a biztató szavakat várták. Több ízben a szív másik társuk vigasztaló szavát is hallani szerette volna. Nagyon érdekes dolgok kerültek felszínre és sok esetben helyükre is! Sok bölcs tanácsot tudtak adni egymásnak. Igazán tanulságos volt! Utolsó feladatként, mintegy pihenésképpen, fejünket lehajtva, mi magunk váltunk képzeletben sólymokká, föntről figyelve, hogy mi minden jó dolgot látunk az iskolában, az osztályunkban, majd ezeket szóban osztottuk meg egymással. A foglalkozás zárásaként kiválasztottuk a Szívkirálynőnket, azt, aki jótanácsaival, ötleteivel a legtöbbet segített nekünk.

A gyerekek lerajzolták milyen jó dolgokat látna a sólyom, ha az iskola felett repülne.

Nap, mint nap gyakoroljuk az optimizmust. Számtalan dolgot fogalmaztak meg, majd vetettek papírra a gyerekek, ami örömmel tölti el őket, ha az iskolára gondolnak. Terveik, jövőbeni vágyaik eléréséhez szükséges az optimizmus, a pozitív életszemlélet. Ezt erősítem a gyerekekben a boldogságórák mellett az iskolai létük minden pillanatában.

Opti Miska dalát nagyon megszerették a gyerekek , magukénak érezték . A feladatnál viszont ők is érezték az ellentmondást : ének órán nem szabad közösen énekelni , a feladat elkészítésénél igen ?!

A Füzes Utcai Általános Iskola 2. osztályos diákjai vettek részt ezen a foglalkozáson is. Sajnos ebben a hónapban elérte iskolánkat is a vírus. Néhány diák beteg lett sajnos, én is. Ezért elég későn tudtunk az optimizmus témával foglalkozni. A betegség miatt hosszabb ideig hiányoztunk. Az őszi szünet előtt örültünk, hogy a szokásos boldogságóránk következett. Sólyomszemmel rátekintettünk magunkra, hogy mi az, ami a legfontosabb számunkra ebben az iskolában. A plakátkészítés során megbeszéltük, hogy mi az, amit megmutatnánk iskolánk varázs solymának: szeretünk tanulni, játszani, táncolni. Ami különleges a cigánytánc és a lovári nyelvtanulás és a cigány népismeret, de van nálunk judo, néptánc, kézműveskedés és természetesen imádjuk az állatokat.