Arra kértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket és képzeljék el milyen boldog felnőttek lesznek és hogyan látják magukat akkor. A válaszok meglepően realisztikusak és választékosan változatosak voltak. Csillogott a szemük és türelmesen hallgatták egymást, kevés volt az ismétlés. A legtöbben állatokkal képzelik el a felnőtt éveiket:- lovardásként sokat lovagolok, – cicatenyésztő leszek sok cicával, – állatorvos leszek, mert szeretem az állatokat, – kutyaiskolát szeretnék vezetni, – ebtenyésztő leszek, – orvos, – doktornő. A fiuk válaszai: – focista leszek, – rendőr, – autószerelő de ki is próbálom őket, – markolós, – tetőfedő építész leszek, – motorokat fogok szerelni és sokat versenyezek velük.
Eljátszottuk a Kicsi vagyok én…dalt, majd mindenki eljátszhatta az álmát szituációs játék keretében.
Előzetes élménnyujtás keretében valósult meg, hogy meglátogattuk a fogorvost, majd a Közlekedési Nap keretében megismerkedtünk a tűzoltók és a rendőrök munkájával.A gyerekek öröme látványos.

Ezen az alkalmon átbeszéltük, mi mindent jelenthet , ha valaki optimista. A gyerekek ezután saját emlékeket elevenítettek fel, ezekből említek párat: Esik az eső, de nem bánja, mert a földnek jót tesz, a ruháját pedig megvédi az esőkabát.
Nem szereti a gyógyszer ízét, viszont meggyógyul tőle.
Nem választhatta a kedvenc játékát, mert épp más játszott vele, mégis talált másik kedvére való játékot.
Végül eljátszottuk, hogy a varázsszemüvegünkkel mindenben meglátjuk a jót.

A mindennapokban folyamatosan bátorítjuk a gyermekeket arra, hogy igenis képesek és meg tudják oldani a dolgaikat. Az októberi hónap jó alkalom volt arra, hogy a gyermekekben elültessük még jobban a pozitív, optimista gondolkodás csíráit. Mi felnőttek is próbálunk számukra megfelelő példát mutatni, hisz ha pozitív gondolkodással állunk neki a bármilyen feladatnak akár a mindennapokban, biztosak lehetünk benne, hogy több sikert fogunk elérni.
A gyermekek elkészítették a saját optimista szemüvegüket, amely segítségével pozitív és negatív érzelmek felismerését gyakorolhatták.
A mese feldolgozása után mi is megtanultuk Tódi törpe „Szebben látó” mondókáját.
Nap mint nap, a gyermekek saját maguk feltehetik jelüket az érzelmek táblára. Volt rá példa többször is, hogy ha valakinek meglátták a jelét a szomorú táblán odamentek hozzá és megkérdezték tőle, hogy mi a baj, miben tudnának neki segíteni.
A tevékenységek, játékok során mi magunk felnőttek is sokat tanulhatunk a boldogságóra program gyakorlatai által.

Varázstükör: mely megmutatja egyszerre a mosolyod és a morcos arcodat. Nagy sikere volt a gyermekek körében s vidáman próbálgatták az arckifejezéseket. Vidám lett a napunk és sokat játszottunk még mimikai játékot.