Csoportunkba a havi optimizmus témánknak megfelelően ellátogatott „Opti Miska” aki meglepetés játékot hozott a gyerekeknek a napi tevékenységünk kibővítéséhez. Első nap beszélgetőkör keretében apró történetben elmesélte a saját történetét, amiben elmondta hogy ő nagyon beteg lett, így szomorú volt, de tudta, hogy az édesanyja segítségével megfog gyógyulni. Elmondta milyen fontos a szeretet, a vidámság és hogy elhiggyük magunkról mindenre képesek vagyunk. Majd kötetlenül, szabadon minden gyerek elmondhatta, hogy neki mi okoz örömet és miért szokott szomorú lenni. Második nap egy bábjátékkal készült Opti Miska a „Süni irigy lesz” című játékot adta elő kesztyűs bábok segítségével. Szókincsbővítés képen megismerkedtünk az „önző kifejezéssel is. Lehetőséget adtunk a vállalkozó gyerekeknek a dramatikus játék elbábozására. A harmadik napon Opti Miska sólyomszemmel látott és megkérte a gyerekeket hogy az előre préselt falevelekből készítsenek egy nagy képet a számukra fontos dolgokból, ami őket boldoggá teszi ha látnak. A gyerekek ötletei alapján elkészült a plakát,mely ábrázolja a mi sólyom madarunkat, aki papírsárkányt visz a szájába, amivel megérinti a barátságot, a szeretetet, az állatokat, a növényeket, a szivárványt és a napocskat. Gyermekeink annyira elmélyülten dolgoztak, hogy kérésre egyéni alkotások is születtek. A negyedik napon Opti Miska irányításával elkészült Boldogság várunk, ahova ő be is költözött, majd közösen elénekeltük a számunkra már ismert ” Bagdi Bella – Pozitív gyerek vagyok” című dalát. Az ötödik napon a mozgás tevékenységünkbe vett részt Opti Miska és búcsúzása képpen közösen táncoltunk „Bagdi Bella – Ha boldog vagy” című dalára. Vidám, boldog, tartalmas, optimista hetet zártunk és reméljük Opti Miska máskor is ellátogat a Maci csoportba.
Az optimizmus gyakorlása
Októberi téma: „Az optimizmus gyakorlása”
Elméleti háttér:
„…A legjobb jövőképünk leírása úgy, mintha már megtörtént volna nem egyszerűen a képzelet játéka, hanem komoly elme és ujjgyakorlat. Ha a céljainkról írunk, akkor az írás segít rendszerezni a gondolatainkat, közelebb visz önmagunkhoz (érzéseinkhez, vágyainkhoz, azaz motivációinkhoz) és ez akár új felismerésekhez is vezethet bennünket. A derűlátó jövőkép önbeteljesítő jóslatként működhet. Segerstrom és munkatársai azt találták, hogy az optimisták nagyobb valószínűséggel tartanak ki és maradnak elkötelezettek a nehézségek ellenére is. Mások azt is megállapították, hogy az optimisták több és nehezebb célt állítanak fel maguk elé. Ezen megállapítások után talán az is világossá válik, miért lehetnek sikeresebbek a derűlátók az egyes életterületeken…”-Boldogságóra tk.
A hónap során a legjobb dolgok voltak középpontba,mint a család,a közösségünk, az összetartás ,a nemzeti ünnepeink, a szeretet. Mindenben a legjobbat kerestük,erősítettük a derülátást, a pozitív értékeket, a jó célokat,stb.
-családtagjaikat elevenítették meg a gyerekek pálcikabábokkal
-nemzeti ünnepünkben (okt.23.) is a jót kerestük,színezés-beszélgetés közepette
– a legnagyobb és legszebb dolog a hónapban a gyermekek szívhez szóló üzenetei voltak felém,mivel én sajnos hetekig nem dolgozhattam,s ők erősítettek engem lélekben,optimizmussal töltöttek el,sokat jelentettek nekem ezek,melyért nagyon hálás vagyok nekik és kolleganőmnek! Itt mutatkozik meg a szeretet együttes -gyógyító-ereje!!!
-a jót az Állatok Világnapján a kedvenceinkben is felleltük,képeket gyűjtöttünk róluk
-az őszben a legjobb dolgok közé tartoznak a közös munkák,mint pl a szüret. Ezt a témát is feldolgoztuk.
-a hónapban megérkezett a Boldog Iskola oklevél is,melynek nagyon örülünk
Sok örömet okoztak ezek a percek.
Ezek az órák most még fontosabbak ebben a feszült vírushelyzetben,amikor annyi aggódás,félelem,feszültség van a gyermekekben.
Ebben a hónapban Tódi törpe varázsszemüvege elvarázsolt bennünket, segítséget nyújtott ahhoz, hogy mindennek meglássuk a jó oldalát is. Komoly, mély érzések bújtak ki belőlünk, nagy hasznát vettük a vigaszbotnak, amit jó tanáccsal ellátva, szomorú társunknak adtunk át. Csoportmunkában elkészítettük Sólyomszemmel plakátunkat, összegyűjtöttük, mennyi értéket képvisel osztályunk. Jó kedvünket fokozta a Pozitivity társasjáték és a közös éneklés, táncolás Bagdi Bella dalaira. Feszültségeinket oldottuk mondókákkal kísért aktív relaxációs gyakorlatokkal. Optimista óráink minden percéért hálásak vagyunk, sokat töltekeztünk belőlük.
DSZC Baross Gábor Középiskolája és Kollégiuma
A csoporttal az első órán az optimizmus fogalmáról beszélgettünk, majd különböző szituációkban néztük meg, hogy lehet a gondolatainkat átkeretezni, meglátni a nehézségekben is a lehetőséget. A diákok megosztották egymással azokat az élethelyzeteiket, amelyekben igyekeztek optimisták maradni a problémák ellenére is. Az elkészített videóban azt szerették volna megmutatni, hogy az ilyen csalódás esetén számukra a barátaik jelenléte, támogatása segített optimistán felfogni a helyzetet.
Októberi boldogság óráinkat a vidámság, egymás segítése, pozitívan gondolkodás határozta meg. Kipróbáltuk és nagy élvezettel használtuk a Pozitivity társasjátékot, aktív relaxációs gyakorlatokkal és tánccal, zenével töltődtünk, csoportmunkában pedig elkészítettük az Optimista – pesszimista plakátunkat.
A gyerekekkel már izgatottan vártuk a boldogságóra következő foglalkozását. Az optimizmus téma feldolgozását igyekeztem úgy megtervezni, hogy az minden gyermek számára érthető legyen. Meggyőződésem, hogy változatos tevékenységek, a korosztálynak megfelelő játékos feladatokon keresztül formálhatjuk optimista szemléletük alakulását.
A foglalkozást most is mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”. A megfelelő ráhangolódás elősegítése érdekében meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Majd beszélgetésünk során megérkezett hozzánk Opti Miska, aki segített nekünk a téma feldolgozásában, optimista, pesszimista szó jelentésének értelmezésében. Megtanított bennünket arra, hogy nincs lehetetlen, nincs megoldhatatlan probléma. Beszélgetésünk során a következő kis vers fogalmazódott meg bennünk:
„Optimista gyerek vagyok
Mindent szépnek, jónak látok
Társaimmal kedves vagyok
Így leszünk mi boldog óvodások.”
Ezt követően közösen készítettük el a vígaszbotunkat, melyet annak a gyereknek adtuk a kezébe, aki valami oknál fogva szomorú volt. Elmondhatta mi bántja, a többiek pedig vigasztalásként különböző, jobbnál jobb tanácsokkal láthatták el. Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen lelkesen, nagy odaadással törekedtek arra, hogy társukat felvidítsák, boldoggá tegyék.
Sor került Tódi törpe varázsszemüvege című mese meghallgatására is. A mese után a gyerekek szabadon választhattak, hogy Tódi házikóját, vagy egy varázsszemüveget szineznek ki, melyet ha felvesznek mindent szebbnek, jobbnak látnak. Az alkotás során ismét meghallgattuk Bagdi Bella dalát. Úgy érzem a téma feldolgozása sikeres volt. Vígaszbotunk mai napig segítségünkre van abban, hogy a gyerekek optimista szemlélete még tovább alakuljon.
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Lelkes kis sólyomcsapat gyűlt össze gondolatban az iskolánk fölött azon a délutánon, amikor a 2. c kisdiákjai egy-egy kedves pillanatot szerettek volna megörökíteni a saját élményeikből.
Rado Tibor Általános Iskola és EGYMI Győr
Ha október, akkor optimizmus! Ebben a hónapban tele voltunk feladatokkal, melyek elé végig optimistán álltunk. Képviseltük iskolánkat ünnepi megemlékezéseken, jó jegyeket szereztünk, segítettük egymást. A legjobbat próbáltuk kihozni magunkból.
Boldogság óráinkon megvitattuk a pesszimista és az optimista ember sajátosságait, plakátokat is készítettünk. Energiával feltöltve, optimistán várjuk novembert!
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Ebben a hónapban a boldogságórák egészen különleges hangulatban teltek. Mikor itthon leültem, hogy átnézzem az anyagot az órához, valahogy azt éreztem nagyon nehezen tudok ráhangolódni erre a témára. Többször is nekiálltam, mire nagyjából sikerült. Az iskolában amikor elkezdtük az órát és szépen bontottuk ki a témát a gyerekekkel azt vettem észre, hogy árad belőlük az optimizmus. Mentünk szépen sorban azokon a feladatokon amiket összeválogattam és azt éreztem, hogy a gyerekek optimizmusa egyre növekszik és szinte betölti a teret. Volt az óráknak olyan része is amikor igazán felemelő pillanat történt. Elolvastam nekik a Békamese című tanmesét, de kihagytam a mese utolsó sorát. Arra kértem őket, hogy próbálják meg kitalálni mi lehet a mese vége. Nagyon érdekes ötletek születtek a befejezésre, és az egyik fiú végül ki is találta, hogy mi volt a mese befejezése. Én is végiggondoltam, hogy életem során mennyi olyan helyzettel találkoztam, amikor a környezet felől negatív tényezők áradtak felém. Ez a mese ezt nagyon jól megmutatja. Öröm volt látni azonban hogy ezek a 16-20 éves korú gyerekek mennyire szépnek és ígéretesnek látják a jövőjüket. Vannak terveik, céljaik és hisznek is abban hogy ez megvalósulhat, pedig többen közülük nagyon nagy nehézségeken mentek már át életük során. Ami számomra a legemlékezetesebb volt ebben a hónapban, hogy én tanultam a gyerekektől az optimizmusról. 🙂