A gyerekek lerajzolták iskolájukat, ahol mindenre képesek!
Az optimizmus gyakorlása
A beszélgető körben beszélgettünk a gyerekekkel mikor , mitől vagyunk vidámak és mitől szomorúak. Hogyan vigasztalják meg őket, ha szomorúak, és ők mit tehetnek, ha valaki szomorú. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalt. Két csoportra osztottam a gyerekeket egyik fele szomorú, másik fele boldog. Akik a szomorú csapatban voltak, alig várták, hogy a boldog csapatba kerüljenek. Egy kiscsoportos csupa mosoly kisfiú, mindig arra az oldalra ült, ahol a „boldog gyerekek” ültek. Azon a héten elkészítettük a vigasztaló pálcánkat, megbeszéltük ha valaki szomorú elővesszük és megpróbálunk segíteni a szomorú gyerekeken. Ültem az asztalnál elgondolkodva és odajött hozzám az egyik kiscsoportos kislány, hozta a pálcáját, megsimogatta vele az arcomat és megkérdezte: „Óvónéni, hogyan tudok neked segíteni?” Ő úgy érezte szomorú vagyok és meg akart vigasztalni. Természetesen kaptam egy hatalmas ölelést tőle.
A következő héten eljátszottam nekik a bábjátékot, sokat beszélgettünk a szófogadásról az egészségünk megőrzéséről stb. Saját magam készítettem a történethez a bábokat, nagyon tetszett a gyerekeknek az előadás, és később ők is ki akarták próbálni. Nagyon szeretnek ők is bábozni. Úgy gondolom eredményes volt a hónap,mert nagyon igyekeznek már egymással is türelmesek, segítőkészek lenni, és ha látják, hogy valaki szomorú segítségére sietnek.
Süni csoport
A foglalkozást egy szeretetkörrel kezdtük, ahol minden gyermek elmondhatta a mellette lévő társának, hogy miért szereti. Ezt követően leültünk és beszélgettünk a pozitív gondolkodásról, az optimista és a pesszimista emberekről. Ezen a foglalkozáson Boldog Dóra helyett Vigasz sün jött el hozzánk látogatóba. Akinél a süni volt, elmondhatta, hogy miért szokott szomorú lenne, a gyerekekkel közösen pedig megoldást kerestünk rá. Végezetül Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára táncoltunk.
Katica csoport
Beszélgettünk az időjárásról, ezzel kapcsolatban a felhőkről. Hogyan keletkeznek, mit látunk belőlük? Időjárás változásról, napsütésről is szót ejtettünk. Ezután beszélgettünk arról, hogy hogyan vigasztalnánk meg a felhőket, amikor szomorúak?
Katica csoport
Beszélgettünk az időjárásról, ezzel kapcsolatban a felhőkről. Hogyan keletkeznek, mit látunk belőlük? Időjárás változásról, napsütésről is szót ejtettünk. Ezután beszélgettünk arról, hogy hogyan vigasztalnánk meg a felhőket, amikor szomorúak?
Október az optimizmus hónapja. Beszélgettünk arról, mit is jelent ez a szó. Táncoltunk, rajzoltunk, tornáztunk. Szeretetgombócot készítettünk az egyik kisfiúnak, mert nehezen jutott eszébe egy pozitív esemény, ami vele történt. Beszélgettünk a szomorú királylányról. Elkészítettük a szebben látó szemüveget. Ki is próbáltuk. Kaptam egy kedves bókot is, ami bearanyozta a napomat: én ebben a szemüvegben Andi nénit 18-nak látom. Készülőben van egy plakát is, amire pozitív gondolatokat kerestünk. Várjuk már a következő órát. /Sajnos sokszor elfelejtek fényképezni./
Tanulóimmal beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen dolgokat élnek meg örömként az iskolában, mik azok a pozitív élmények, amelyek ösztönzik őket a kihívásokkal teli mindennapokban. Ők egyik napról a másik napra élték meg azt, hogy tavasszal bezárták az iskola kapuit, s ezáltal ki lettek szakítva a megszokott rutinjukból, közösségükből. Jó volt hallani, hogy mennyire fontos nekik az, hogy iskolába járhassanak. Volt, aki a tanulást, s a megszerzett tudást tartja fontosnak, s vannak, akiknek a szünetek, a társaikkal töltött kötetlen pillanatok jelentik a nagyobb örömet. Mindenki a saját iskolai örömét rajzolta le, s az iskola felett repkedő sólyom, a „nyitott ablakocskáknál” betekintést nyerhetett ezekre a pillanatokra.
Tanulóimmal beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen dolgokat élnek meg örömként az iskolában, mik azok a pozitív élmények, amelyek ösztönzik őket a kihívásokkal teli mindennapokban. Ők egyik napról a másik napra élték meg azt, hogy tavasszal bezárták az iskola kapuit, s ezáltal ki lettek szakítva a megszokott rutinjukból, közösségükből. Jó volt hallani, hogy mennyire fontos nekik az, hogy iskolába járhassanak. Volt, aki a tanulást, s a megszerzett tudást tartja fontosnak, s vannak, akiknek a szünetek, a társaikkal töltött kötetlen pillanatok jelentik a nagyobb örömet. Mindenki a saját iskolai örömét rajzolta le, s az iskola felett repkedő sólyom, a „nyitott ablakocskáknál” betekintést nyerhetett ezekre a pillanatokra.
Az élet szép hát éljük és használjuk ki minden percét.
Október második felében került megvalósításra aktuális Boldogságóránk. Immáron harmadik éve tartok boldogságórákat ovis csoportomban, így a gyermekek régi ismerősként üdvözölték Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot is akik vendégeink voltak a délelőtt folyamán. Kötetlen formában beszélgettünk arról, hogy ki mikor érzi magát jól. Jó érzéssel tölt- e el minket,ha szomorú,rossz dologra gondolunk, vagy éppen ellenkezőleg próbáljuk a jó dolgokat észre venni, és örülni azoknak. A beszélgetés után következett Tódi törpe története, melyet most Boldog Blanka hozott nekünk ajándékba. A mesére a korábbi évekből már jól emlékeztek a gyermekek. A mesehallgatás után mindenki nagy nagy lelkesedéssel készítette el a saját optimista szemüvegét, melyet a délelőtt folyamán örömmel viseltek. Természetesen most sem maradhattak el a kedvelt Bella dalok sem, a hónap dalával egyetemben.