Október: Optimizmus hónapja

Pont ezen a héten vettük az Optimizmust, mikor egész héten esett, egy napot voltunk udvaron, akkor is csepegett az eső, sötét, nyomott idő volt. Terveztem sétát lovarda felé, cukrászdát, játszóteret. Nem így jött össze. A heti projektet relaxálással kezdtük, lehulló faleveleket kellett utánozni, ahogy lassan lepotyogtak a fáról, és elpihentek a földön. A mesémet, magyar népmesét, kis mondókával kezdem, ami felkelti a gyerekek figyelmét. Előtte azonban mondtam, hogy a mai mesém kicsit szomorú, és vidám is lesz egyben, mert turpisság lesz benne. A Kő című mese volt az. Máté a mese végén meg is fogalmazta, hogy ez „hazudós mese volt, mert jól becsapta a nénit a katona”. De másnap is ezt a mesét kérték tőlem, hogy „mesélj a katonáról”. A mese után beszélgettünk arról, hogy mi volt benne a szomorú, és mi a vidám, illetve hogyan tette vidámmá a főzést a katona, hogy még az idős nénit is be tudta csapni. Próbáltam magyarázni az optimizmusról, mint szóról, de úgy értették meg igazán, ha a vidámság hónapjának neveztem a Boldogság hetét, hónapját. Ahhoz, hogy igazán jó kedvűen kezdjük a hetünket, és napunkat, bekapcsoltam a zenét: B. Bella: Világomban minden rendben van, és a Jól érzem magam boogiet. Nagyon ügyesen utánozták már az első hallásra is a mozdulatokat, amit a dal kér. A második napon kiosztottam az előre elkészített varázsgömböket, amibe titkos vágyaikat, „amit nagyon szeretnétek, hogy valóra váljon” kellett belerajzolni. Még a kicsik is jöttek rajzolni, és láss csodát, megértették, amit kértem. A legtöbben Hannát utánozva szivárványt kezdtek el rajzolni, ami rögtön színessé tette a gömböket. „A családdal szivárvány alatt lenni.. A családom, és a szivárvány, A kiskutyámmal szivárványt látni”, vagy éppen „felnőtt szeretnék lenni..” Ez engem is meglepett, egy óvodás szájából. A Kő levest kérték, és persze megint táncoltunk. Szerdán elővettem az érzelmeket mutató virágokat, amik nagyon cuki arcokat vágnak. Azt hiszem nem meglepő, bár én csodálkoztam, de felismerték még a dühös, sőt a könyörgő arcokat is. Feltettük a szekrényajtónkra a vidám arcocskát, a lépcsőre pedig a második fokra, a vidámság jelét. Elkészítettük a boldogság szemüveget, hogy mindent pozitívan, vidámnak lássunk az életben. Azért, hogy teljesen vidám legyen a napunk, gofrit sütöttünk, nutellával ettük meg. A tésztát együtt kevertük össze, megismerték az összetevőket, illetve felismerték már a legtöbben. A torna napunk a csütörtök, így vidám feladatokkal készültem, igyekeztem megnevetteni őket, viccel, furfanggal. A hangyák az ugrálólabdával hol siettek, hol eső elől menekültek padra, bordásfalra, vagy különböző feladatokat végeztek a nehéz ’csomagjukkal’. A tapssal jelzett gyakorlatoknál sokszor csaptam be őket, amit hangos kacaj kísért. Kellemesen elfáradtak. Ez pont jó volt az erősségek fájának elkészítésére. A gyerekek maguknak ragasztották fel a jelüket a falevélre, együtt találtuk ki a rajzos jeleket, amiket személyre szabottan mindenkivel átbeszéltünk. Ha valaki nem tudta miben ügyes, annak segítettünk. A fára a leveleket felragasztották, a kisebbeknek a nagyok segítettek. Így mindenki figyelemmel kísérheti, hogy miben ügyes, okos, és miben lehetne még jobb, illetve, hogy pajtásai milyen erősségekkel rendelkeznek. A kollegáimnak is kiosztottam a faleveleket, nekik nehezebben ment a feladat, volt, aki azt mondta semmiben nem jó. Persze ezt nem hagytam annyiban, segítettem. A felnőttek fája fenn van a konferencia teremben, ahol értekezleteket tartunk. Nekünk is jó, ha az erősségeinket látjuk, nemcsak a rosszat halljuk. Na és végre kimehettünk az udvarra. Péntekre is maradt barkácsolás, smilekat színeztünk, és jelvényre ragasztottuk fel, felvettük, fényképezkedtek benne, aztán levettük, hazavitték. A mai napon A kiskakas gyémánt félkrajcárját meséltem, mert az nagyon vicces. Ismerik már a gyerekek, de olyan áhítattal figyeltek, öröm nekik mesélni. A héten többször hallgattuk Bella zenéit, szeretik a gyerekek, és végre a szöveget is figyelik, ami külön jó, mert nem csak ugrálnak össze-vissza. A hét tanulsága számomra, hogy a gyerekek nagyon sok érzelmet ismernek, sőt sok gondolatot tudnak hozzá fűzni.

A második téma (optimizmus) előkészítése már könnyebben ment, igyekeztem olyan verseket, meséket, dalokat választani, ami jól illeszkedett az anyaghoz. Magát a szót a gyerekek nem ismerték, ezért inkább a „derűlátás” szinonim szavát használtam az első napokban. Még az időjárás is kedvezett a szavak értelmezésében, hiszen napokig borult, felhős, esős idő volt. Így jobban megértették a borúlátó és derűlátó közötti különbséget. A mesék választásánál is a témához igyekeztem alkalmazkodni, majd a beszélgető körben a mese mondanivalóját megvitatni. Minden napot értékeléssel zártunk, a vidám és a szomorú smilek segítségével mondhatták el érzéseiket. A pozitív gyerek vagyok dalt nagyon megkedvelték, otthon is többen előadták a szüleiknek, akik videó felvételben örökítették meg gyermeküket. A gyerekek saját kezűleg díszített szemüvegeiket a nap folyamán végig magukon tartották és úgy játszottak. Kértem őket, ha hazaviszik kérjék meg a szüleiket is, hogy ők is nézzenek bele és beszélgessenek arról, ők hogy látják benne a világot. A hét utolsó napján team munkában elkészítettük a képességeink- értékeink fáját is.

A Csiga csoportos kisgyermekek számára nagy-nagy örömet hozott az újabb boldogságóra, hiszen már előző alkalommal megtapasztalhatták, hogy milyen fantasztikusan jó dolgokkal ismerkedhetnek meg. Relaxációval, „az égig érő fa vagyok, majd ingaóra” foglalkozással indítottunk. A hónap dalával ismerkedtünk meg, örömmel táncoltunk, énekeltünk együtt. Megtudtuk mit jelent az optimizmus, és hogy milyen jó dolog az optimista szemléletmód, ezt játékkal is megerősítettük. Az optimizmust egy mosolygós „smiley” arcocska jelképezte, melyet kiszíneztünk és a szüleinknek otthon megmutattuk. Megismertük Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét, majd e kedves szereplő „szebben látó” mondókáját ismételtük kezünkkel is mutatva. Felvettük mi is a varázsszemüveget, elmondtuk mit látunk szebben. A csillogó vigaszbot nagyon érdekes volt, lehetőségünk adódott elmondani, ha korábban esetleg valamiért szomorúak voltunk. Ezután megcsodáltuk Tódi Törpe házát, melyet az óvónénik szépen kiszíneztek nekünk. Nagyon izgalmas volt a Boldog Blanka-Szomorú Szilárd játék, mosolyogtunk végül mindannyian. A boldogságóránkat vidáman zártuk. A meghitt szeretetölelés után, a pozitív gyerek vagyok zenére táncoltunk és énekeltünk. Mosolygós, optimista kiscsigák vagyunk!

Foglalkozásterv 2. – Az optimizmus gyakorlása
A Boldogságóra vezetője:
Jeney Gabriella
Kaposvári Nemzetőr Sori Központi Óvoda, 2020/2021-es tanév
Bojtocska csoport, 3-4 éves korosztály
Szervezési feladatok
-csoportszoba előkészítése
-hangulatjelző kártyák elhelyezése
-jelek előkészítése
Ráhangolódás

– Mi is az optimizmus?
Derűlátás, bizakodás, a jó észrevétele. Ha nem sikerül egy feladatot megoldani, ha nem nyerek elsőre a játékban, ha nem tudok még kétkeréken biciklizni, akkor sem adom fel, nem kesergek, hanem újra próbálom, mert hiszek magamban, és keresek egy másik megoldást a siker eléréséhez. Elhiszem, hogy jó vagyok valamiben!
Relaxáció

„Napimádás”
Körben állunk. Kezeinket emeljük fel magastartásba és szívjuk be a levegőt, majd engedjük le a karunkat, és fújjunk jó nagyot. Minden bánatot, feszültséget, rosszkedvet kiengedünk magunkból.

„Hervad a virágom, éled a virágom”
Körben állunk. „Hervad a virágom” kifejezésre lassan előre hajtjuk a fejünket, majd a vállunkat, törzsünket, és lógatjuk a karunkat. „Éled a virágom” kifejezésre lassan emelkedik a törzsünk vissza, és szép, egyenes testtartásba érkezünk.

Meghallgatjuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.

Jelentésteremtés
„Vettem a piacon”
A gyerekek körben ülnek. Egy fiú, egy lány… A fiúk a körték, a lányok az almák. Ha a játékvezető azt mondja: „Ma a piacon almát vettem” – akkor a lányoknak kell felemelniük a kezüket. „Ma a piacon körtét vettem” – fiúk emelik fel a kezüket. „Ma a piacon gyümölcsöt vettem” – mindenkinek fel kell emelnie a kezét.
Megismételjük a játékot dióval és gesztenyével.
Jelentésteremtés mesével

Triangulum hangjára odaröppen hozzánk a boldogság kék kismadara, hogy ő is velünk hallgassa a mesét. „Kerekerdő kalandra hív téged, hallgasd, mit súgnak a tündérek,
hipp-hopp, tárd ki a szíved kapuját,
mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll.
Tikk-takk ketyeg a kis óra,
ezt üzeni neked a Boldogság Madara:
Gyere velem, vigyázz ránk a napsugár, Kerekerdőn a boldogság megtalál!

Majd elmesélem Bartos Erika: A hímestojások című meséjét.

A mese után megbeszéljük, hogy:
– Mi volt a lányok feladata?
– Mi történt Ugri tojásaival?
– Mit tett Ugri?
– Mindenki segített neki?
– Hogyan oldotta meg a helyzetet?
– Minden munkájával végzett Ugri?

Reflektálás
Értékeim háza
Egy emeletes házra sok ablakot rajzolunk. Közösen olyan készségeket, képességeket gyűjtünk, amiben a gyerekek jók, vagy most tanulják. Miután megbeszéltük ezeket az értékeket, beragasztjuk a képeiket a ház ablakaiba. A gyerekek naponta megnézhetik, és odarajzolhatják a jelüket ahhoz, amelyik képesség már az erősségük lett.