Az optimizmus témakörének feldolgozását a Pozitív mondóka többszöri ismétlésével kezdtük. A mondóka végén a gyerekek átölelték társaikat. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy figyeltek arra, senki ne maradjon ki az ölelésből. Ezután következett a relaxáció: “Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”. Majd meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt, melyet a második meghallgatás után már énekeltek és vidám táncba kezdtek, a dalt a gyerekek kérésére többször is meghallgattuk. Beszélgetőkörrel folytattuk a foglalkozást, megbeszéltük mit jelent az optimizmus. Körbe adtunk egy tükröt és mindenki elmondta, hogy miért boldog a mai napon. Szinte mindenkinek volt ötlete, ő miért optimista, elmondták azt is, hogy milyen negatív élmény érte őket életük során. Ezt követően Tódi Törpe meséjét, hallgatták meg figyelmesen, a mese lezárásaként kiszínezhették Tódi Törpe házikóját és tükröt is készíthettek, amibe belerajzolták aktuális érzéseiket. Mialatt a gyerekek színeztek én elővarázsoltam Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. A csoport egyik fele kapta a szomorú, a másik fele a boldog arcot. Nagyon ügyesen próbálták utánozni a szomorú és a boldog arcokat, a játék nagyon jó hangulatban telt. A mozgás után leültünk „varázsszemüvegeket” készíteni. Miután mindenki elkészült a szemüvegekkel, feltettük azokat és a gyerekek elmondhatták, hogy mit látnak másképp a szemüvegen keresztül: „szebb lett a napom, jobb kedvem lett…” A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a „Jól érzem magam boogiet.” A gyerekek a foglalkozás alatt végig motiváltak és jókedvűek voltak.

A boldogság fokozó optimizmus érzékeltetése kisgyermekeknél sok nehézségbe ütközik. Hiszen a gyermek alapvetően bízik a környezetében lévő felnőttekben és társaiban. Teljesen természetes, hogy optimista, életigenlő. Azért előfordul, hogy találkozik egy kisgyermek számára rossz dologgal, mely szorongást ébreszthet benne. Például amikor az elmúlással találkozik, hogy valami véges. Legyen az egy kedvelt foglalatosság, egy háziállat elvesztése, netán egy rokoné. Ennek tudatában kell, hogy előremutató, a folytonosságot, a megnyugtató jövőt tudjuk előre vetíteni a számára.
Ezért a boldogságóra egy mesével indult a Marék Veronika: Kipkopp és Tiptopp történetével, melyben optimistán tekintenek a nehézségek ellenére a jövőbe a mese szereplői. Miután ezt megbeszéltük, az előzőleg gyűjtött gyönyörű őszi levelekből készítettünk kompozíciót, illetve a szülők bevonásával őszi termésekből játékokat, kedves tárgyakat, díszeket. A motivációt az ” Átváltozás” játékötlete adta. Majd a tornaszobában a ” Trópusi eső” játékot játszottuk, amikor is az eső hangját imitáltuk és adtuk át egymásnak. A végén bebújtunk egy nagy takaró alá, mintha az egy nagy esernyő lenne, ami megvéd minket minden bajtól. Végül esőbottal hallgattuk az eső hangját és esődalokat énekeltünk.