A Boldogságóra Program második foglalkozását tartottam meg. A témánk az optimizmus volt. Meglepően nagyon ügyesen megtudták saját szavakkal fogalmazni azt, hogy mit is jelent optimistának lenni. A relaxáció alatt azt vettem észre, hogy sokkal jobban figyeltek az utasításaimra, mint az első foglalkozás alkalmával és emiatt az egész foglalkozás ideje alatt kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak voltak a gyermekek. A Boldogságóra kézikönyv utasításait szem előtt tartva a kezdő énekünk a „Pozitív gyerek vagyok” volt. A gyermekek többször is kérték a dal meghallgatását és szinte a második hallás után már énekelték a szöveget. Készítettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka emotikonokat és ezeket használva próbáltunk szomorú illetve vidám arcokat mutatni. Nagyon ügyesen megoldották a feladatokat, bár kissé nehezen ment a szomorú arc ábrázolása, mert mindig nevetésbe ment át a komolyság. Nagyon jó hangulat alakult ki ettől a kis játéktól a csoportban.
A mese feldolgozásunk egy kicsit rendhagyó lett, mert elsősorban nem bábokat alkalmaztam, hanem beöltöztem Tódi Törpének és magammal hoztam a kis süni barátomat. Amikor először megláttak a gyermekek, azt vettem észre, mintha félnének, hogy ki érkezett a csoportba. Azonban pillanatok alatt elmúlt a félelem a szemükből és maximálisan a mesére koncentráltak. A mesélésbe is bevontam őket, kérdéseket tettem fel például, mit gondoltok arról, hogy Sün Artúr valóban másképp fogja látni a világot a szemüvegben? Ügyesen megtanultuk a varázsszemüveg mondókát, melyet a saját szemüvegünk felvételekot is elmondtunk együtt. Nagyon élvezték a mesét. Szinte szájtátva hallgatták és a mese végén feltett kérdésekre is hibátlanul válaszoltak.
A varázsszemüvegünk elkészítése is nagyon jó hangulatban telt. Izgatottan várták, hogy milyen is lesz, ha felveszik. Játszottunk a szemüveggel, hogy mi az amit másképp látnak benne. Érdekes válaszok születtek: „szebb vagyok, jobb a kedvem tőle, szebben süt a nap stb.”
A foglalkozásunk zárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét, elhelyeztük a második lépcsőfokra. Záró énekeinknek a „Jól érzem magam boogie” és a ” Világomban minden rendben van” című dalokat választottam.
Nagyon jó volt látni őket, hogy tetszett nekik az egész délelőtt. Felszabadultak voltak, boldogok és kiegyensúlyozottak. Élvezték a zenét, a relaxációt, a mesét.

A Boldogságóra Program második foglalkozását tartottam meg. A témánk az optimizmus volt. Meglepően nagyon ügyesen megtudták saját szavakkal fogalmazni azt, hogy mit is jelent optimistának lenni. A relaxáció alatt azt vettem észre, hogy sokkal jobban figyeltek az utasításaimra, mint az első foglalkozás alkalmával és emiatt az egész foglalkozás ideje alatt kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak voltak a gyermekek. A Boldogságóra kézikönyv utasításait szem előtt tartva a kezdő énekünk a „Pozitív gyerek vagyok” volt. A gyermekek többször is kérték a dal meghallgatását és szinte a második hallás után már énekelték a szöveget. Készítettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka emotikonokat és ezeket használva próbáltunk szomorú illetve vidám arcokat mutatni. Nagyon ügyesen megoldották a feladatokat, bár kissé nehezen ment a szomorú arc ábrázolása, mert mindig nevetésbe ment át a komolyság. Nagyon jó hangulat alakult ki ettől a kis játéktól a csoportban.
A mese feldolgozásunk egy kicsit rendhagyó lett, mert elsősorban nem bábokat alkalmaztam, hanem beöltöztem Tódi Törpének és magammal hoztam a kis süni barátomat. Amikor először megláttak a gyermekek, azt vettem észre, mintha félnének, hogy ki érkezett a csoportba. Azonban pillanatok alatt elmúlt a félelem a szemükből és maximálisan a mesére koncentráltak. A mesélésbe is bevontam őket, kérdéseket tettem fel például, mit gondoltok arról, hogy Sün Artúr valóban másképp fogja látni a világot a szemüvegben? Ügyesen megtanultuk a varázsszemüveg mondókát, melyet a saját szemüvegünk felvételekot is elmondtunk együtt. Nagyon élvezték a mesét. Szinte szájtátva hallgatták és a mese végén feltett kérdésekre is hibátlanul válaszoltak.
A varázsszemüvegünk elkészítése is nagyon jó hangulatban telt. Izgatottan várták, hogy milyen is lesz, ha felveszik. Játszottunk a szemüveggel, hogy mi az amit másképp látnak benne. Érdekes válaszok születtek: „szebb vagyok, jobb a kedvem tőle, szebben süt a nap stb.”
A foglalkozásunk zárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét, elhelyeztük a második lépcsőfokra. Záró énekeinknek a „Jól érzem magam boogie” és a ” Világomban minden rendben van” című dalokat választottam.
Nagyon jó volt látni őket, hogy tetszett nekik az egész délelőtt. Felszabadultak voltak, boldogok és kiegyensúlyozottak. Élvezték a zenét, a relaxációt, a mesét.

-Relaxáció: „Rongybabává válok,csak pihenni vágyok”. -Dal: Pozitív mondóka -Mozgásos játék:Szomorú Szilárd és Boldog Blanka (csoport játék,cél: egymás megvígasztalása) -Tükörjáték: Egy tükör körbeadása,a gyermek elmondja,hogy mi a szép és jó,a pozitív önmagában. -Optimista tükörkép: Boldogságóra munkafüzet 11. oldal. -Zárókör: Mitől ,miért vagy ma boldog?

A „Vigyázz a tócsára” bátorságpróba során olyan bizalommal fordultak egymáshoz a gyerekek, hogy senkinek eszébe nem jutott, hogy mi van, ha rálépnek. Mindenki magabiztosan viselkedett, feltétel nélkül megbízott társaiban. A játék során sokat nevettek, felszabadultak voltak és élvezték minden percét, alig várták, hogy szerepet cserélhessenek. Öröm volt látni, hogy nem féltek kilépni a komfortzónájukból, és a társak felé áradó bizalmat.

ÁTVÁLTOZÁS: A gyerekek által gyűjtögetett természetes anyagok felhasználásával többféle képet alkottak. Felfedezték, hogy a természet kincseit milyen sokféleképpen fel lehet használni. A gyűjtött tárgyak megszerzéséhez nem kell a természetet pusztítani, hiszen „magától” is sokat ad nekünk, ha vigyázunk rá.
A gyerekek megfogalmazásai: „Azért készítettük ezeket a képeket, mert szép a látványa. Ha valaki bejön látja, hogy milyen ügyesek vagyunk és neki is jó kedve lesz, mert szép. Ami szép, attól boldogok vagyunk…”
Több mint 1 órán át készültek ezek a gyönyörű képek, nagyon élvezték a gyerekek, sok variációt elkészítettek.

Mindkét játék erősítette a csoportkohéziót, az önbizalmat, bizalmat, az egymásra figyelést és az együttműködést.