Ma az optimizmus kendőjét készítettük el a tanulóimmal. Először azokról az érzelmekről beszélgettünk, amelyeket mindennap megélünk: a vidámság, öröm, szomorúság, bánat, félelem, csodálkozás. Majd ezt egy halloweeni boszorkány arcán meg is jelenítettük. Elmondták ők is a sérelmeiket. Megbeszéltük azt, hogy lehet másképpen is gondolkodni, és lehet a dolgok jó oldalát nézni. Így készítettünk egy varázskendőt azért, hogy ha szomorúak leszünk, akkor csiribi-csiribá máris jobban érezzük majd magunkat, ha magunkra terítjük ezt a kendőt, és a társink felhívják a figyelmünket arra, hogy mitől is tűnhet el a bánatunk.
Az optimizmus gyakorlása
Optimista fogalmak megbeszélése, szituációs játékok, tornyok építése.
Optimista fogalmak megbeszélése, szituációs játékok, tornyok építése.
Az optimizmus témakört egy közös munka jellegű tevékenységgel kezdtem. Az „Elment Péter tököt venni” c. dallal motiváltam a gyerekeket, hogy kapcsolódjanak be a közös tevékenységbe, ami tökfaragás volt. De nem a klasszikus rémisztő arcú tököt, hanem egy nagyon boldog, vidám, mosolygósat szeretnénk készíteni. Az ötlet nagyon tetszett a gyerekeknek. Aktívan részt vettek a magok kaparásában is. Közben beszélgettünk a tök részeiről is, valamint háttér zenének bekapcsoltam a Pozitív gyerek vagyok Bagdi Bella számot. Miután elkészültünk, ismét segítséget kértem. Hogy ne csak a tökünk legyen boldog, hanem majd télen a madarak is, ezért arra kértem a gyerekeket, hogy segítsenek a tökmagokat egy tálcára kiválogatni, hogy majd télen etethessük az udvarunkba látogató madarakat vele. Miután elkészültünk, mindenki kezet mosott, összepakoltunk és leültünk körben közösen a szőnyegre. Relaxálásként újra bekapcsoltam a Pozitív gyerek vagyok zenét és kértem a gyerekeket, hogy képzeljék el a hallottakat. A következő pedig Tódi varázs szemüvege című mese volt. Miután meghallgatták, egy általam készített „varázs szemüveget” adtam körbe a beszélgetéshez. Itt arról kérdeztem őket, hogy ki miért volt már szomorú és ki vigasztalta meg őket. Majd aki szerette volna, felpróbálhatta a varázs szemüveget és elmondhatta, hogy ebben ő most hogy látja szebbnek a világot. Mivel mi még nem rég óta gyakoroljuk ezt a programot, még a gyerekeket arra kell megtanítanunk, hogy legyen saját véleménye és ne az előző gyerek ötleteit, gondolatait ismételje. Miután mindenki megszólalt, aki akart, egy kis ajándékot hoztam nekik. Egy smile-s nyakláncot adtam mindenkinek, hogy ha szomorú lesz, ezt vegye elő bátran és gondoljon valami számára nagyon vidám, kedves dologra, ami segíti őt abban, hogy újra jobb kedve legyen. A gyerekek örömmel akasztották a nyakukba.
Zalalövői Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Beszélgettünk a gyerekekkel, volt-e olyan esemény az életükben, amikor az optimista szavak segítették előre őket (pl. mezei futóverseny, dolgozat, verseny, stb.) Ez után beszélgettünk arról, hogy mi a jó abban, ha esik az eső. Kiosztottam a lapokat, mondtak optimista mondatokat, amik közül leírták a számukra legszimpatikusabbat. Az osztályban október hónapban ez díszítette osztályunk szekrényét.
Negyedik osztályos tanulóimmal tartottunk boldogságórát az optimizmus gyakorlása témakörében. Megbeszéltük, hogy milyen az optimista és pesszimista gondolkodásmód, melyiknek mi az előnye és hátránya, valamint a gyerekek mondtak példákat mindkettőre. Ezután a munkafüzetben lévő feladatok közül csináltuk meg azt, amelyben különböző helyzetekben le kellett írni, hogy egy pesszimista és egy optimista személy mit gondolna az adott helyzetről. Öröm volt hallgatni, hogy mindannyian képesek pozitívan, optimistán gondolkodni a negatív szituációkról.
Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalával ráhangolódtunk az órára, melyet egy nevetőversennyel folytattunk.
Az „optimista zsákunkból” pozitív gondoltokat értelmeztünk. Elkészítették a gyerekek a „tükörképüket”, melyről sugárzik az örök optimizmus. Előkerültek a korábban elkészített „optimista látcsövek”, amellyel mindig a dolgok jó oldalát látjuk, ha azon keresztül szemléljük a világot.
Az ajánlott munkát az osztállyal már korábban technika órán elkészítettük. Népszerű lehetőség a kreatív órákon. Ebből kifolyólag más lehetőséget kerestünk az optimizmusunk kifejezésére sok beszélgetés után így jött létre a Word Art program segítségével az optimista esernyők.
A Boldogságóra Program második foglalkozását tartottam meg. A témánk az optimizmus volt. Meglepően nagyon ügyesen megtudták saját szavakkal fogalmazni azt, hogy mit is jelent optimistának lenni. A relaxáció alatt azt vettem észre, hogy sokkal jobban figyeltek az utasításaimra, mint az első foglalkozás alkalmával és emiatt az egész foglalkozás ideje alatt kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak voltak a gyermekek. A Boldogságóra kézikönyv utasításait szem előtt tartva a kezdő énekünk a „Pozitív gyerek vagyok” volt. A gyermekek többször is kérték a dal meghallgatását és szinte a második hallás után már énekelték a szöveget. Készítettem Szomorú Szilárd és Boldog Blanka emotikonokat és ezeket használva próbáltunk szomorú illetve vidám arcokat mutatni. Nagyon ügyesen megoldották a feladatokat, bár kissé nehezen ment a szomorú arc ábrázolása, mert mindig nevetésbe ment át a komolyság. Nagyon jó hangulat alakult ki ettől a kis játéktól a csoportban.
A mese feldolgozásunk egy kicsit rendhagyó lett, mert elsősorban nem bábokat alkalmaztam, hanem beöltöztem Tódi Törpének és magammal hoztam a kis süni barátomat. Amikor először megláttak a gyermekek, azt vettem észre, mintha félnének, hogy ki érkezett a csoportba. Azonban pillanatok alatt elmúlt a félelem a szemükből és maximálisan a mesére koncentráltak. A mesélésbe is bevontam őket, kérdéseket tettem fel például, mit gondoltok arról, hogy Sün Artúr valóban másképp fogja látni a világot a szemüvegben? Ügyesen megtanultuk a varázsszemüveg mondókát, melyet a saját szemüvegünk felvételekot is elmondtunk együtt. Nagyon élvezték a mesét. Szinte szájtátva hallgatták és a mese végén feltett kérdésekre is hibátlanul válaszoltak.
A varázsszemüvegünk elkészítése is nagyon jó hangulatban telt. Izgatottan várták, hogy milyen is lesz, ha felveszik. Játszottunk a szemüveggel, hogy mi az amit másképp látnak benne. Érdekes válaszok születtek: „szebb vagyok, jobb a kedvem tőle, szebben süt a nap stb.”
A foglalkozásunk zárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét, elhelyeztük a második lépcsőfokra. Záró énekeinknek a „Jól érzem magam boogie” és a ” Világomban minden rendben van” című dalokat választottam.
Nagyon jó volt látni őket, hogy tetszett nekik az egész délelőtt. Felszabadultak voltak, boldogok és kiegyensúlyozottak. Élvezték a zenét, a relaxációt, a mesét.