Optimismus
Az optimizmus gyakorlása
Októberi téma: „Az optimizmus gyakorlása”
Elméleti háttér:
„…A legjobb jövőképünk leírása úgy, mintha már megtörtént volna nem egyszerűen a képzelet játéka, hanem komoly elme és ujjgyakorlat. Ha a céljainkról írunk, akkor az írás segít rendszerezni a gondolatainkat, közelebb visz önmagunkhoz (érzéseinkhez, vágyainkhoz, azaz motivációinkhoz) és ez akár új felismerésekhez is vezethet bennünket. A derűlátó jövőkép önbeteljesítő jóslatként működhet. Segerstrom és munkatársai azt találták, hogy az optimisták nagyobb valószínűséggel tartanak ki és maradnak elkötelezettek a nehézségek ellenére is. Mások azt is megállapították, hogy az optimisták több és nehezebb célt állítanak fel maguk elé. Ezen megállapítások után talán az is világossá válik, miért lehetnek sikeresebbek a derűlátók az egyes életterületeken…”-Boldogságóra tk.
A hónap során a legjobb dolgok voltak középpontba,mint a család,a közösségünk, az összetartás ,a nemzeti ünnepeink, a szeretet. Mindenben a legjobbat kerestük,erősítettük a derülátást, a pozitív értékeket, a jó célokat,stb.
-családtagjaikat elevenítették meg a gyerekek pálcikabábokkal
-nemzeti ünnepünkben (okt.23.) is a jót kerestük,színezés-beszélgetés közepette
– a legnagyobb és legszebb dolog a hónapban a gyermekek szívhez szóló üzenetei voltak felém,mivel én sajnos hetekig nem dolgozhattam,s ők erősítettek engem lélekben,optimizmussal töltöttek el,sokat jelentettek nekem ezek,melyért nagyon hálás vagyok nekik és kolleganőmnek! Itt mutatkozik meg a szeretet együttes -gyógyító-ereje!!!
-a jót az Állatok Világnapján a kedvenceinkben is felleltük,képeket gyűjtöttünk róluk
-az őszben a legjobb dolgok közé tartoznak a közös munkák,mint pl a szüret. Ezt a témát is feldolgoztuk.
-a hónapban megérkezett a Boldog Iskola oklevél is,melynek nagyon örülünk
Sok örömet okoztak ezek a percek.
Ezek az órák most még fontosabbak ebben a feszült vírushelyzetben,amikor annyi aggódás,félelem,feszültség van a gyermekekben.
Ebben a hónapban Tódi törpe varázsszemüvege elvarázsolt bennünket, segítséget nyújtott ahhoz, hogy mindennek meglássuk a jó oldalát is. Komoly, mély érzések bújtak ki belőlünk, nagy hasznát vettük a vigaszbotnak, amit jó tanáccsal ellátva, szomorú társunknak adtunk át. Csoportmunkában elkészítettük Sólyomszemmel plakátunkat, összegyűjtöttük, mennyi értéket képvisel osztályunk. Jó kedvünket fokozta a Pozitivity társasjáték és a közös éneklés, táncolás Bagdi Bella dalaira. Feszültségeinket oldottuk mondókákkal kísért aktív relaxációs gyakorlatokkal. Optimista óráink minden percéért hálásak vagyunk, sokat töltekeztünk belőlük.
DSZC Baross Gábor Középiskolája és Kollégiuma
A csoporttal az első órán az optimizmus fogalmáról beszélgettünk, majd különböző szituációkban néztük meg, hogy lehet a gondolatainkat átkeretezni, meglátni a nehézségekben is a lehetőséget. A diákok megosztották egymással azokat az élethelyzeteiket, amelyekben igyekeztek optimisták maradni a problémák ellenére is. Az elkészített videóban azt szerették volna megmutatni, hogy az ilyen csalódás esetén számukra a barátaik jelenléte, támogatása segített optimistán felfogni a helyzetet.
Októberi boldogság óráinkat a vidámság, egymás segítése, pozitívan gondolkodás határozta meg. Kipróbáltuk és nagy élvezettel használtuk a Pozitivity társasjátékot, aktív relaxációs gyakorlatokkal és tánccal, zenével töltődtünk, csoportmunkában pedig elkészítettük az Optimista – pesszimista plakátunkat.
A gyerekekkel már izgatottan vártuk a boldogságóra következő foglalkozását. Az optimizmus téma feldolgozását igyekeztem úgy megtervezni, hogy az minden gyermek számára érthető legyen. Meggyőződésem, hogy változatos tevékenységek, a korosztálynak megfelelő játékos feladatokon keresztül formálhatjuk optimista szemléletük alakulását.
A foglalkozást most is mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”. A megfelelő ráhangolódás elősegítése érdekében meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Majd beszélgetésünk során megérkezett hozzánk Opti Miska, aki segített nekünk a téma feldolgozásában, optimista, pesszimista szó jelentésének értelmezésében. Megtanított bennünket arra, hogy nincs lehetetlen, nincs megoldhatatlan probléma. Beszélgetésünk során a következő kis vers fogalmazódott meg bennünk:
„Optimista gyerek vagyok
Mindent szépnek, jónak látok
Társaimmal kedves vagyok
Így leszünk mi boldog óvodások.”
Ezt követően közösen készítettük el a vígaszbotunkat, melyet annak a gyereknek adtuk a kezébe, aki valami oknál fogva szomorú volt. Elmondhatta mi bántja, a többiek pedig vigasztalásként különböző, jobbnál jobb tanácsokkal láthatták el. Öröm volt látni, hogy a gyerekek milyen lelkesen, nagy odaadással törekedtek arra, hogy társukat felvidítsák, boldoggá tegyék.
Sor került Tódi törpe varázsszemüvege című mese meghallgatására is. A mese után a gyerekek szabadon választhattak, hogy Tódi házikóját, vagy egy varázsszemüveget szineznek ki, melyet ha felvesznek mindent szebbnek, jobbnak látnak. Az alkotás során ismét meghallgattuk Bagdi Bella dalát. Úgy érzem a téma feldolgozása sikeres volt. Vígaszbotunk mai napig segítségünkre van abban, hogy a gyerekek optimista szemlélete még tovább alakuljon.
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Lelkes kis sólyomcsapat gyűlt össze gondolatban az iskolánk fölött azon a délutánon, amikor a 2. c kisdiákjai egy-egy kedves pillanatot szerettek volna megörökíteni a saját élményeikből.
Rado Tibor Általános Iskola és EGYMI Győr
Ha október, akkor optimizmus! Ebben a hónapban tele voltunk feladatokkal, melyek elé végig optimistán álltunk. Képviseltük iskolánkat ünnepi megemlékezéseken, jó jegyeket szereztünk, segítettük egymást. A legjobbat próbáltuk kihozni magunkból.
Boldogság óráinkon megvitattuk a pesszimista és az optimista ember sajátosságait, plakátokat is készítettünk. Energiával feltöltve, optimistán várjuk novembert!
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Ebben a hónapban a boldogságórák egészen különleges hangulatban teltek. Mikor itthon leültem, hogy átnézzem az anyagot az órához, valahogy azt éreztem nagyon nehezen tudok ráhangolódni erre a témára. Többször is nekiálltam, mire nagyjából sikerült. Az iskolában amikor elkezdtük az órát és szépen bontottuk ki a témát a gyerekekkel azt vettem észre, hogy árad belőlük az optimizmus. Mentünk szépen sorban azokon a feladatokon amiket összeválogattam és azt éreztem, hogy a gyerekek optimizmusa egyre növekszik és szinte betölti a teret. Volt az óráknak olyan része is amikor igazán felemelő pillanat történt. Elolvastam nekik a Békamese című tanmesét, de kihagytam a mese utolsó sorát. Arra kértem őket, hogy próbálják meg kitalálni mi lehet a mese vége. Nagyon érdekes ötletek születtek a befejezésre, és az egyik fiú végül ki is találta, hogy mi volt a mese befejezése. Én is végiggondoltam, hogy életem során mennyi olyan helyzettel találkoztam, amikor a környezet felől negatív tényezők áradtak felém. Ez a mese ezt nagyon jól megmutatja. Öröm volt látni azonban hogy ezek a 16-20 éves korú gyerekek mennyire szépnek és ígéretesnek látják a jövőjüket. Vannak terveik, céljaik és hisznek is abban hogy ez megvalósulhat, pedig többen közülük nagyon nagy nehézségeken mentek már át életük során. Ami számomra a legemlékezetesebb volt ebben a hónapban, hogy én tanultam a gyerekektől az optimizmusról. 🙂
Októberi témánk feldolgozását-az addigra kedvencükké váló- Haragomat kifújom kezdetű mondókával indítottuk. A hónap dalát rendszeresen hallgattuk, így már együtt énekeltük a relaxáció után. Konkrét témafeldolgozásra Tódi törpe varázs szemüvegéről szóló mesét választottam, elővéve egy régebbi saját készítésű játékomat bevezetésként. A mese után, egyéni elképzeléseik szerint elkészíthették a saját varázsszemüvegüket. Amikor ez elkészült, összeillesztették a szomorú arcot és elmesélték egyik rossz élményüket. Amikor azonban felvették a szemüvegüket, megkapták a mosolygós arcot és egyedül, vagy segítséggel, megkeresték az elmondott esemény pozitívumát. Örömmel tapasztaltam meg , hogy sok gyermek megértette a „Minden rosszban van valami jó” szólásunk lényegét. Beszélgetés közben, saját közelmúltbéli közös élményünk (Pl: tartós eső, járványhelyzet…) más nézőpontjának felfedeztetésével segítettem a lényeg kiemelését. Várakozásomnak megfelelően, a nagyobbaknak könnyebben ment a szemüvegen át történő „átvarázslás”, a kicsiknek ebben több segítséget nyújtottam. Megszerették és örömmel gyűjtögették az értékeik fájára is az ügyességi faleveleket, ami jó eszköz volt a pozitív megerősítésben. Zárt szülői csoportunkban osztottam meg tapasztalataimat.