A soron következő Bolgogságóra témája :”Az optimizmus gyakorlása” volt. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével megbeszéltünk, hogy mitől lehetünk vidámak és mitől szomorúak. Az irányított beszélgetés során, az arckifejezése gyakorlása mellett, a
nyelvi kifejezőkészséggel és szókincs bővítéssel fogalmaztak meg az érzéseinket.
A minket körülvevő természetes környezet csodálatos változásainak megfigyelésére és az erdőben tett kirándulás élményszerű megtapasztalása segítette az érzelmeink pozitív megerősítését. A közösen átélt élményeket, látottakat vizuális területén, kollektív munkával próbáltuk megfoghatóvá, láthatóvá tenni, melyet örömmel végeztek a gyerekek.
A témához ajánlott mese feldolgozásához, mindenki készített „varázsszemüveget”, melyet haza is vihetett és ha szükségesnek ítéli felajánlhatja otthon bárkinek, hogy optimistábban, vidámabban lássa a világot.
A közös élményekkel erősítettük az érzést, hogy „Együtt lenni jó!”

A második Boldogórát a Boldog vagyok dallal indítottuk el. A gyerekek vidáman, énekelve, táncolva helyezkedtek el a szőnyegen. A ” Napra forgó a napraforgó” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottunk. A pozitív gyerek vagyok dalra ismét dalra fakadtunk, majd sétálós páros mozdulatokkal koreografáltuk a dalt. A két csapat kialakítása könnyen ment, viszont nehezen értették meg mit is kell csinálni. Segítettem őket bemutatással. Boldog Dóra megjelenése örömet jelentett számukra, már mondogatták a versikét. A mese hallgatása után nagyon aktívan válaszoltak a kérdésekre. Felvették a varázsszemüveget és megosztották a társaikkal saját élményeiket. A jó dolgokról nyilatkoztak meg szívesebben. Tükörben megnézték saját magukat, kisebb segítséggel mondták el jó tulajdonságaikat. A munkafüzetbe saját magukat rajzolták le mosolygósan. Az optimizmus jelét, már reggel kiszínezték, amelyet a második lépcsőfokra helyeztünk el. Vidám zenehallgatással, táncolással fejeztük be az órát.

A gyermekekkel beszélgettünk az optimizmusról és annak jelentéséről. A minta ötletekből választva, eljátszottuk a gyerekekkel a trópusi eső hangjait, melyet a gyerekek nagyon élvezték, odafigyeltek arra, hogy mi után mit kell csinálni. Annyira tetszett nekik, hogy napokon keresztül igényelték, hogy játszunk megint olyat. Az esernyős célbadobó játék is elnyerte a tetszésüket, mindenki szerette volna fogni az esernyőt, így hosszan lekötötte a figyelmüket. A mozgás mellett ez a játék fejlesztette a türelmüket, szókincsüket, gondolkodásukat is. Befejezésül meghallgattuk a Zivatar lány című zenét az Alma együttestől, amelyre táncolhattak felszabadultan.

Örülök, hogy itt vagy!…
Októberben valósítottuk meg, több alkalommal az optimizmus gyakorlása témakört. A hónap során több alkalommal foglalkoztunk a témával. Minden alkalommal, a gyermekekkel a csillaglégzés, relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást, majd leültünk körben a szőnyegre. A foglalkozások alatt szólt a relax zene.
Megvalósított játékaink:
• Napimádással készültünk rá a mesére! Nagyon szívesen végzik el a gyakorlatsort a gyermekek.
• Kerekerdő kalandra hív téged verssel kezdtem, majd elmeséltem a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét.
• A mese után beszélgettünk a szomorúságról, ki miért szokott szomorú lenni, majd elmesélhették a gyermekek, hogy kit, ki vagy mi segített megnyugodni.
• Megtanultuk a Tódi törpe Szebben látó mondókáját, melyet el is mutogattunk.
• Beszélgettünk saját értékeinkről, majd eljátszottuk, hogy kitettünk egy csodaszéket, amire ülve mindenkinek csak jó dolgokat lehetett mondani. Azt szeretem benned…!
• Egy másik alkalommal mindenki kiszínezhette a saját varázsszemüvegét, melyet felpróbáltunk és így is elmondtuk a verset. Ez után megbeszéltük, hogy milyen lehet a varázsszemüvegen látott világ, és mi az, amit másképp szeretnének. Mit változtatnának, ha megtehetnék. Nagyon érdekes válaszokat mondtak a gyermekek.
• Eljátszottuk a Témához kapcsolódó bábjátékot, mely nagyon tetszett a gyermekeknek, majd utána a tükörjátékot és az arckifejezések a tükörben játékot.
• Kinek milyen napja van játékot is eljátszottuk. Kihelyeztem egymással mellé a szomorú és a vidám szmájlit, majd mindenki eldönthette, hogy akkor éppen milyen a hangulata. Elmondhatta azt is, hogy miért szomorú vagy vidám. Utána a vidámak felvidították a szomorúakat. Bohóckodtak, simogattak, csikiztek, így a végére mindenkinek jó kedve lett. A végén a „Hova mész falevél dalra táncoltunk, mely ellazított minden gyermeket.
• Pénteken, a szeretetfolyosón végig mehettek a gyermekek, ahol mindenkiről csak pozitív dolgokat lehetett mondani!
Nagyon jól éreztük magunkat a játékok során, a gyermekek szívesen vettek részt a játékokban, bátran válaszoltak kérdéseimre. Nagyon tetszett nekik a mese és a bábozás is. Nagyon büszkék voltak a szemüvegekre!