Két csoportban készítettük el az optimista/pesszimista köpenyt. Az egyik csoport középen elfelezte, és az egyik oldalára kerültek az optimista, másikra a pesszimista gondolatok. A másik csoport a lap mindkét oldalát használta.
Az optimizmus gyakorlása
A héten a Boldogság óra program keretében az „optimizmus” volt a téma.Kicsik lévén nem gondoltam volna hogy megérinti őket ez a téma, de sokat beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb és szebb ha jónak látjuk a világot,mintha mindig csak a rossz jut az eszünkbe.
Arról beszélgettünk, hogyan tudjuk jónak, szépnek látni a világot amiben élünk. Sok érdekes és kedves választ kaptunk…. készítettünk egy bögrét, ahova az olyan rossz dolgokat amik számunkra nem okoznak örömöt, azt beletehetjük, és ha ez ott marad, akkor mindjárt szebben süt a napocska, jobban észrevesszük a fák szépségét, a virágok illatát… Azt gondoljuk, a gyerekek tökéletesen megértették a szó jelentését, és a saját kis gondolataikban elraktározták a beszélgetés számukra tetsző pillanatait.
2021 októbere az „optimista alkotás” jegyében telt el számunkra az iskolában. Természetesen először a fogalmakat tisztáztuk, megbeszéltük, hogy mit jelent az optimista és a pesszimista életszemlélet és az előbbi követését tűztük ki célul. Egyet értettünk abban, hogy mindenkiben van valami jó, amitől más, ami miatt különbözik a többiektől, amit értékként meg kell becsülni benne. Ennek a „jónak” a megtalálása lett ettől kezdődően a célunk. A nagyobbakkal megfejtettük a munkafüzet 24. oldalán található képes rejtvényt, ami azt sugallta, hogy mindig, mindenre van MEGOLDÁS! A 31. oldal segítségével olyan pozitív állításokat gyűjtöttünk össze és írtunk le, amiket érdemes magunkban sokszor felidézni, hiszen megerősítésként működnek, segítenek optimistának maradni.
Az elsőseimmel pedig kiszíneztük az óvodai munkafüzet 9. oldaláról fénymásolt mesebeli házikót, Tódi törpe házát, a lehető legvidámabb színeket használva. Hogy Tódi optimista, boldog és elégedett lehessen, bőségtálakat is készítettünk a számára, vagyis először kis kosárkákat formáztunk gyurmából, ezekbe kerültek a szintén gyurmából gyúrt zöldségek, gyümölcsök. Elkészítettük az optimista szemüveget is, aminek a segítségével elképzeltük, hogy a világon minden szép és jó lehet, ha hiszünk benne. Osztálytermünk dekorációjaként egy igazi piros-zöld színű esernyőből készítettük el az „optimista esernyőt”, amit a mennyezetről lógattunk le, majd krepp-papír csíkokat akasztottunk rá körbe. Ezekre a csíkokra vidám, mosolygós arcú levélmanócskákat csíptettünk fel, amit a gyerekek színeztek az ősz színeivel. De elkészültek a segédanyagban küldött sablonok alapján a kisfiús és kislányos „esernyőképek” is, amikkel a faliújságot díszítettük fel.
Október 4-e „Az állatok világnapja”, amit iskolai szinten mi is megünnepeltünk. Sok színes programmal, játékkal, kutyás bemutatóval hívtuk fel a figyelmet a felelős állattartásra, az állatok tiszteletére, megvédésére, hogy a jövő az ő számukra is optimista és boldog lehessen. A délután fénypontja a „Kék bálna” című flashmob volt, aminek keretében mindannyian (az egész alsó tagozat) felvettünk valamilyen kék színű ruhadarabot, majd a sportpályára felrajzolt bálna körvonalára álltunk szorosan egymás mellé. Erről egy létra tetejéről készítettünk fotót, ami úgy gondolom, hogy a maga vidám, derűs hangulatával mindenkiben kellemes, optimista érzetet keltett és az állatok boldoggá tételére buzdított.
A „Szállj, szállj ökörnyál, jön az ősz, megy a nyár…” kezdetű versike kapcsán „optimista pókhálókat” is alkottunk, vagyis élénk színekkel való színezéssel tettük szivárványossá a fénymásolt, fekete körvonalú pókháló mintákat, hogy vidám hangulatot sugározzanak magukból.
Természetesen foglalkozásainkról nem hiányozhat soha Bagdi Bella sem, aki az éteren keresztül a „Pozitív gyerek vagyok” című dalával segítette, támogatta a gyerekek alkotó tevékenységét, amit jókedvvel énekelgettek, dúdoltak rajzolás, színezés közben, sőt még az óraközi szünetekben is.
A bászínházzal próbálkoztunk. Mindenki választhatott egy plüssfigurát, tetszése szerint. Megtudakoltam, hogy érzik magukat az egyes figuák. Érdeklődtem, van-e köztük rossz kedvű, csalódott. Nem volt. Furcsa mód, mindegyik jól érezte magát, a gazdájuk elmondása szerint. Így hát, csak kedvükre improvizáltak, egyéb témában. És én most hagytam, hogy azt csináljanak, amihez kedvük van.
Ismét kiálltuk a próbát! A mindennapjaink részévé vált az optimizmus gyakorlása. Minden reggel húzunk a hangulat-kártyákból és a reggeli beszélgető körben a gyerekek és a felnőttek is elmondják, hogy érzik magukat. A nap folyamán, ha változik a hangulatuk, lehet kártyát cserélni. Az első lépés az arckifejezések és a hozzájuk tartozó érzelmek megismerése volt. Mostanra a gyerekek már maguktól választanak. A nap végére a legtöbb kártya pozitív változást mutat. A következő lépés a kiváltó ok körüljárása lesz, valamint megtanuljuk, hogy reagáljunk a felbukkanó nehéz helyzetekre. A témával lesz még dolgunk a tanév során, de jár a következő jelvény a gyerekeknek és felléphettek a következő lépcsőfokra is.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
Az októberi hónap témája ,,Az optimizmus gyakorlása” volt. E téma keretén belül megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtak a derűlátással kapcsolatban.
Ezt követően vágás, hajtogatás és ragasztás technikával elkészítettük az ,,optimista esernyőket”. Megbeszéltük az optimizmus olyan, mint egy esernyő. Megvéd bennünket a szomorú, aggódó gondolatoktól.
Elénekeltük Bagdi Bellának ,,Pozitív gyerek vagyok” dalának ritmusára a ,,Gomba, gomba, gomba, nincsen semmi gondja” kezdetű mondókát.
A megérdemelt munka után jöhetett egy kis játék. Eljátszottuk a ,,Trópusi eső” elnevezésű játékot, melyet a gyerekek nagyon élveztek. Körbe ültünk, különböző kézmozdulatokat bemutatva utánoztunk az eső hangját.
Ezt követően eljátszottuk a ,,Vigyázz a tócsára” c. játékot. A gyerekek egyik fele lefeküdt a földre. Ők voltak a ,,tócsák”. A gyerekek másik fele sorban átlépte a tócsákat anélkül, hogy beleléptek, vagyis ráléptek volna a társukra. Bátorság próba volt ez a javából. A gyerekek meg kellett bízzanak társaikban.
Majd ezután eljátszottuk az ,,Esernyős célbadobó” c. játékot, mely nagy kedvence volt a gyerekeknek. Az óvodások miközben igyekeztek a szivacskézilabdákat a nyitott esernyőbe bedobni elmondták, miért szeretik az esőt, az esernyőt, a labdát, a játékot és egymást.
A ,,Zárókör” keretén belül a gyerekek táncra perdültek. Az Alma együttes ,,Zivatar lányka” című dalára felszabadultan táncoltak.
E téma keretén belül nagyon élvezetes és vidám perceket éltünk át.
A mi optimista kendőnk nagyon régi. Régóta használjuk. Tulajdonképpen VARÁZSKENDŐ. Amellett, hogy a rossz dolgokat képes átváltoztatni, jó szolgálatot tesz pl.
– magyar órán: összegyűjtünk az asztalra különböző tárgyakat, a főfogalomtól függően bármit ( kulcs, pohár, állatok, eszközök a tanuláshoz…). Megbeszéljük egyenként, mit látunk, majd a kendő alá rejtjük. A gyerekeknek elő kell hívni a tárgyakat.
– A tárgyak által keltett zaj alapján is hívhatjuk őket. Szókincs fejlesztés, vizuális, akusztikus differenciálás, emlékezet, figyelem stb fejlesztésére alkalmas a kendő ezzel a kis ötlettel.
– Mostanában, ahogy a képen látható beteg mókus gyógyítására is gyakran használjuk.
Az optimizmus új fogalom volt a gyerekek számára. A téma feldolgozása során azonban megértették mit jelent és boldogan készítették el az ” optimista esernyő „alkotásukat. 🙂
Optimizmus, pesszimizmus… Első hallásra nem voltak ismerősek ezek a szavak a gyerekeknek, majd egy kis rávezetéssel sikerült kitalálni őket. Sokat foglalkoztunk azzal, hogy milyen is egy optimista ember, gyermek! Megbeszéltük azt is ki milyennek tartja magát és miért, illetve, hogy miért is kell optimistának lenni. Megnéztük a kis videót. A gyermekeket nagyon meghatotta a történet és nagyon meglepődtek, hogy a kisfiú miért bánt eleinte gonoszul a kiskutyával, amikor ugyanabban a helyzetben volt, mint az ajándékba kapott kiskutya. Levonták a következtetést ügyesen a videó megnézése után. Befejezésképpen pedig elkészítettük az optimista esernyőnket. Nagyon kreatív, igényes munkák születtek sok-sok optimista, biztató mondatokkal.
Életünk minőségében fontos szerepe lehet annak, hogy derűlátón, bizakodón, vagy éppen a rossz oldaláról szemléljük a világot. A pozitív gondolatok egyensúlyban tartják a szervezetünk működését.
A félig tele, félig üres pohár képével kezdtük a foglalkozást. Mit jelent ez? Kinek félig üres, kinek félig tele? Majd tisztáztuk a pesszimista, optimista és realista fogalmakat és elgondolkodtunk, melyik igaz ránk.
Egy élettörténetet ismertünk meg a táblán kivetítve, képekkel szemléltetve:
„Én mindig az élet optimista oldalát szeretem nézni…” – mondta Walt Disney. 1928-ban egy New York-i pályaudvaron Walt Disney éppen túl volt egy üzleti tárgyaláson, és készült felszállni a vonatra, ami három nap alatt vitte vissza kaliforniai otthonába. Indulás előtt a következő táviratot küldte bátyjának és egyben üzleti partnerének, Roynak: „Ne aggódj, minden rendben, majd mesélek, amikor hazaértem”, miközben tudta, hogy kollegája cserbenhagyta. De nem keseredett el, elővette vázlatfüzetét, egyből belemerült a munkába és létrehozott egy teljesen új szereplőt, Miki egér mára jól ismert figuráját. „Walt Disney tehát ahelyett, hogy az adott veszteségeire koncentrált volna, azt választotta, hogy pozitív hozzáállással néz szembe a körülményekkel, aminek meg is lett az eredménye: egy hatalmas és máig világszerte ismert és sikeres cég, a Walt Disney Company.”
Érdekes kérdést jártunk körbe: Tanulható –e az optimizmus? Az igenlő válaszokat egy pszichológus (Oliver Burkeman) gondolataival erősítettük meg: „Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, ismernünk kell magunkat, el kell fogadnunk a hibáinkat, sőt azt is, hogy az életben vannak általunk nem befolyásolható események, amelyeket meg kell tanulnunk kezelni.”
A gyerekeket óva intettem a „hurráoptimizmus”, „keep smiling” szemlélettől. Ha nem érezzük, hogy mosolyognunk kell, ne tegyük. Hiszen az érzelmek elrejtése tovább fokozza a stresszt. Vannak rossz napjaink, félelmeink és kudarcaink is. Ám a legbizonytalanabb helyzetünkben is tehetünk önmagunkért!
A csoportok egy képet kaptak, egy repülő malaccal és egy felirattal „Semmi sem lehetetlen!” A feladat az volt, hogy gyűjtsenek olyan élethelyzeteket, amelyektől szoronganak, de akár a legjobbra is fordulhat minden! A felmérések mellett az ünnepi fellépés okozta izgalom és a bemutató óra sikeressége szerepelt. Közben a Here comes the sun Beatles dal szólalt meg a háttérben.
Ezt követően a gyerekek nevető arcokat színeztek, díszítettek, miközben bemutattam nekik a Butch Cassidy and the Sundance kid c. klasszikus fim híres biciklis jelenetét. „Az esőcseppek egyfolytában záporoznak a fejemre, de ez nem jelenti azt, hogy mindjárt sírva fakadok, …ugyanis szabad vagyok és semmi sem aggaszt. Nemsokára úgyis megtalál a boldogság.”
Egy vidám fotót készítettünk a foglalkozás végén a nevetős arcokkal, majd közösen énekeltük a refrént a jól ismert dalból: „Ne aggódj, hamarosan elmúlik Bármi is az. Ne aggódj, légy boldog ! ” (Don’t worry be happy.)