Az októberi hónap témája az optimizmus gyakorlása. Mivel középső csoportos gyerekekről van szó, úgy éreztem a témát a „pozitív gyerek vagyok” dallal kell bevezetnem. A dal nagyon tetszett a gyerekeknek, többször is kérték a délelőttök folyamán, hogy indítsam el a dalocskát. Megbeszéltük mit is jelent az optimizmus. Példákat mondtak a derűlátásra, majd a tükör játék segítségével mindenki belenézhetett a tükörbe és elmondhatta magának és társainak ő miben jó. Eljátszottuk a „trópusi eső” játékot, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Elmeséltem nekik Tódi törpe történetét. Elkészítették saját kis varázs-szemüvegüket, majd felvették és mondták, hogy mennyivel szebbnek látják a világot. 🙂 A foglalkozást szeretet öleléssel zártuk.
Az optimizmus témakörei nagyon élvezetesek és vidámak voltak a gyerekek számára.

1.Optimizmus jelképének felragasztása a boldogságvár 2. lépcsőfokára
2.Relaxációs gyakorlat
3.Beszélgetőkör- pozitív gyerek vagyok
4.Mese: Tódi törpe varázsszemüvege
5. Mondókázás mozgással kísérve
6. Közös vizuális tevékenység- Értékeim fája.

A tevékenységet Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dal meghallgatásával kezdtük, amit mozdulatokkal kísértünk. Ezt követően beszélgettük az optimizmusról, milyen az optimista ember, és hogyan gondolkozik. A témát játékokkal dolgoztuk fel. Megtanultuk a csepp, csepp, csepereg…mondókát, utánzással kísértük. Utánoztuk a trópusi esőt, majd bátorságpróba következett: „Vigyázz a tócsára”, amit a gyerekek nagyon élveztek és egymásra ügyelve játszották. Ezt követően célbadobás következett és mindenki elmondhatta, hogy mit miért szeret.( esőt, labdát, oviba járni stb.) A tevékenységet az Alma együttes: Zivatar lány dalának meghallgatásával zártuk. A gyerekek örömmel vettek részt a tevékenységben, minden játékot örömmel, odaadással játszották.

Az optimista ember hisz abban, hogy minden jó lesz és jól fognak a dolgok végződni, sikerülni. Ezt a meghatározást mondtam a gyerekeknek az optimizmus megfogalmazásakor.
Ráhangolódó feladatunk volt az Á,Ó,Ú együtt hangoztatása. Ezek után néhány szó ellentétét kellett megmondaniuk, ilyeneket mint például: kicsi, meleg, majd belemelegedve: árnyékos, laza, a végén: érdes, pesszimista. Nem tudták az ellentétét megmondani a nehezebb szavaknak.
Amikor aztán elárultam az optimista szó jelentését, elmeséltem a sündisznócska történetét, aki a Tódi törpe varázsszemüvege című mesében van. Ezután kérdéseket tettem fel, amiknek a válaszából kijutottunk az optimista esernyőhöz.
Megkértem a gyerekeket, hogy készítsék el saját esernyőjüket színes papírból. A feladat végén rajzoltak rá esőcseppeket is.
A foglalkozás zárásaként, feltettük a várunkra a második szimbólumot, majd újra meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát.
Az esernyők nagyon szépre sikerültek, mindegyik szivárvány színű lett. Tablóra téve nagyon látványos.

A méhecske csoport (nagycsoport) második boldogságóra foglalkozás témája az optimizmus. A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük, mindenki elmondhatta, hogy mit is gondol arról ki az „optimista ember”. Megkérdeztem a gyereket, hogy a mai napon volt- e szomorú valamelyikük, és ha volt akkor miért. Megbeszéltük, hogy ha valamit nem tudunk megcsinálni, az miért nem sikerül, és mi lehet a megoldás. Akkor sem keseredünk el, ha valami nem sikerül ott abban a helyzetben, hanem megpróbálunk a jó megoldásra törekedni. Mindenki próbált megfogalmazni egy dolgot, azzal kapcsolatban, amikor azt mondjuk, hogy „úgy sem fog sikerülni”. A foglalkozás bevezetése kapcsán a gyerekek meghallgatták a Tódi törpe varázsszemüvege. A történet egyik főszereplője el is látogatott a gyerekekhez. Tódi törpe személyesen mesélte el a történetét. A gyerekek nagy, nagy szeretettel fogadták a törpét, aki elhozta a varázsszemüvegét is. A mese megérintette a gyerekeket, mely egy jó kiindulási alap volt az optimizmus fogalmának a megismerésére, gyakorlására. A mese meghallgatása után beszélgettünk, hogy mit gondolnak a meséről. Nagyon ügyesen fogalmazták meg a gondolataikat. A foglalkozás lezárásaként elkészítettük a méhecske csoport „varázsgömbjét” és a gyerekek elkészítették a saját varázsszemüvegüket. A varázsszemüveg segítségével minden kisgyerek készített egy saját varázsgömböt, amibe belerajzolta, hogy mit szeretne látni a varázsszemüvegén keresztül. A kérdésem az volt, hogy „Milyen szép dolgot szeretnél látni?” A boldogságóra alkalmával megtanultuk Tódi törpe versikéjét. A foglalkozás alatt nagyon jól szórakoztunk és el is fáradtunk, relaxációval zártuk le a boldogságórát.

Az optimista ember minden helyzetben a legjobbat keresi. A világról való elképzelése pozitív, az életról úgy gondolkodik, hogy az számára kedvező és a dolgok rendben mennek. Erre a szemléletre kellene a gyerekeket is nevelni. Hiszen az optimsta gyerek, ahonyan azt Seligman is nevezi, pszichológiailag immunis, ellenáll a tehetetlenségnek, a megoldhatatlan problémáknak és soha nem adják fel. Mindezek szociálisan eltanult minták. Társas környezetben könnyebb elviselni és feldolgozni a problémákat is.
Az optimista gondolkodás azon múlik, hogy milyen hiedelmei, interpretációi vannak a gyerekeknek, miket mondanak maguknak egy eseménnyel kapcsolatban.
Ebből adódóan úgy gondolkodnak, hogy:
– sok lehetőségük van a sikerhez
– nincsenek korlátaik céljaik elérésének
– nem panaszkodnak rossz dolgok esetén
– az akadályok, csak kihívások
– mindenben van valami jó
Óvodáskorban erre kell érzékenyíteni a gyerekeket.
Ebben a hónapban Tódi törpe meséjét alvásidőben olvastam fel a gyerekeknek, de helyette Szutyejev: A gomba alatt című meséjét találtam inspirálónak, melyet az esernyős tematikához, valamint az óvodai tematikához is tudtam kapcsolni.
Ezen a héten több tevékenységünkben is szerepet kapott az esernyő, mint eszköz, valamint a kooperációs ernyővel is asszociáltunk a gombára, mint eső elleni védőeszközre. Az ezzel való játék is lehetőséget adott az optimista gondolkodásra pl. hittük, hogy mindenki aláfér, illetve hittük, hogy nem esik le a labda.
Az esernyőt a nagytornához is használtuk, mint a kislabdadobáshoz használt célt. Emellett egy reggeli beszélgetés során, mint „esernyős célbadobó” játék során beszélgettünk arról, miért szerethetjük az esőt, a játékot, egymást stb. Az esernyő, mint az esőcseppeket (amik a kislabdák voltak) összegyűjtő eszköz.
Ábrázolási tevékenységben elkészítettük a honlapon talált sablon alapján az esernyős kislányt, akinek szép, színes ujjal festett esernyőt csináltunk.
Az öszi időjárás, mint óvodai tematika, jó alkalomnak bizonyult az eső imitálására, hangjának utánzására kéz- és lábmozdulatokkal.
A nagytornánál azt is eljátszottuk, hogy a gyerekek a tócsák (gyszer a fiúk, aztán a lányok) és őket kell átlépni, az ügyesebbek át is ugorhatták. Ez erősítette az egymásba vetett hitüket, bizalmukat is.
Felkerült a következő lépcsőfokra az optimizmus jele is a Boldogság várához vezető úton.

Az optimizmus témakört pozitív hétköznapi példák felsorolásával, gyakorlásával erősítettük meg a gyerekekben.
Közösen elkészítették a lányok és a fiúk az optimista esernyőt. Néhányan saját ernyőt is készítettek, ami a rossz dolgoktól megvédi őket. Szép, vidám színeket használtak.

Az optimizmus gyakorlását pozitív hétköznapi példák felsorolásával, gyakorlásával erősítettük meg a gyerekekben. Közösen elkészítették a lányok és a fiúk is az optimista esernyőt. Néhányan saját ernyőt is készítettek, ami a rossz dolgoktól megvédi őket. Szép, vidám színeket használtak.