Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Tódi törpe. Aki egy szép napon meglátogatta a tulipán csoportot. Elmesélte nekik a történetét majd beszélgetett a gyermekekkel az optimizmusról. Utána körbe adta nekik a szemüvegét, amit mindenki felpróbálhatott miközben mondogatták a bűvös versikét.
Tódinak lett egy ötlete.
– Mi van ha az egyikünk középre ül és mindenki mond arról a gyermekről egy belső vagy külső tulajdonságáról, vagy akár egy vidám közös élményről szóló pozitív mondatot.
Nagyon tetszett ez az ötlet a gyermekeknek. Mindenki boldogan ült középre. Melengette a szívüket a sok pozitív szó és élmény. Eleinte a gyermekek félve mondták a dicséreteket. Leginkább a külső tulajdonságokat dicsérték a másikak, de már játék közepére csak úgy jöttek fel a szebbnél szebb közös élményeik. Az egyik kisfiú könnycseppekkel szemében örömmel mesélte el közös élményét a két társáról.
Tódi törpének sajnos elkellet mennie. A gyermekek vidáman búcsúztak el tőle.
Következő nap egy boríték érkezett, amelyben különböző szemüvegek voltak. A gyermekek ezeket a szemüvegeket átmásolva készítették el maguknak a saját optimista szemüvegüket. Volt olyan gyermek, aki minden családtagjának készített egy ilyen szemüveget. Miután elkészültek a szemüvegek leültünk játszani egy olyan játékot, ahol először a lányoknak kellett felvidítani a fiúkat majd fordítva. Nagyon élvezték ezt a játékot. Végül a gyermekekkel együtt büszkén mutatva fotóztuk le a szebbnél szebb szemüvegeket.

Az októberi hónapban az optimizmus szemlélettel ismerkedtünk meg. Az egész foglakozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, amit Bagdi Emőke dolgozott ki.(Összehangoló- helyben állva, a jobb lábat..). A relaxációs gyakorlat után meghallgatták a gyerekek Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. Ez után elmondtuk mi volt a mesében és megtanultuk a Tódi törpe szebben látó mondókáját is. Beszélgettünk, hogy a gyerekek, milyenek látják a világot. Mi az, ami szép és jó számukra a mindennapokban. Ezt követően tükörbe néztünk mosolyogva és le is rajzoltuk a mosolygós önmagunkat. Közösen elkészítettük az optimizmus esernyőjét is. Kidíszítettük az optimizmus jelével. Kiszínezett jeleket felragasztottuk a második lépcsőfokra. Ezzel is egy lépéssel közelebb kerülve a boldogság várárnak kapujához. Befejezésként Bella személyiségfejlesztő hónap dalát hallgattuk meg.

Az októberi hónap témája az optimizmus volt. A katica csoportba járó gyerekekről elmondhatom, olyan közösséget alkotnak, akik mindig arra törekednek, hogy egymást, és minket pedagógusokat is vidámmá varázsoljanak. Boldogsággal tölt el minket, pedagógusokat, amikor látjuk, hogy egy síró társukhoz odamennek és arra törekednek, hogy felvidítsák.
A téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük. A levegő beszívását és kifújását gyakoroltok, törekedve arra, hogy ezt minél fegyelmezettebben végezzük, s közben azt beszéltük meg, hogy minden rosszat ami ér minket most kifújjuk. „Ki a rosszat, be a jót” alapon végeztük a gyakorlatot. Ezután meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt, aminek a szövegére kifejezetten figyeltek a gyerekek. A foglalkozást mesével folytattuk, amelyre Boldog Dóra, kis mondókájával invitálta a gyerekeket. A Tódi törpe varázsszemüvege című történet nagyon elvarázsolta a gyerekeket, és mielőtt rátértünk volna a feladatra, a gyerekek már jelezték, hogy szeretnének ők is ilyen szemüveget. Így a foglalkozás fő feladataként varázsszemüveget gyártottunk, amin keresztül, mindenben megláthatják a jót.

Mi pedagógusok ezekben a vírushelyzettel nehezített időkben is pozitívan gondolkodunk. Nem is tudjuk másként ezt a hivatást végezni. A gyerekek őszinte szeretete, vidámsága, önfeledt kacagása mindig továbblendít a nehézségeken. A mi kiscsoportosainkkal az optimizmus hónapját sok-sok vidámsággal, játékkal töltöttük meg, amit gazdagítottunk mesével, mondókával, zenével, majd a hónap jelképét kiraktuk gesztenyéből, majd elkészítettük gyurmából is.