Mi, kis Fügécskék nagyon odafigyelünk arra, hogy mindenben keressük a jót, ebben a hónapban pedig kiemelten foglalkoztunk a pozitív hozzállással. Készítettünk Optimista szemüveget, beszélgettünk, hogy tudnánk egy rosszabb napot szebbé varázsolni, beszélgettünk a sikereinkről. Az ideális jövő bált átgondolva, eljátszottuk az osztálytalálkozónkat, ami nagyon jó hangulatúra sikeredett. Reméljük 10 év múlva ez az elképzelt osztálytalálkozó még az elvárásainkat is felülmúlja majd, és a Fügècskék felnőtt korukban sem felejtik majd el, hogy milyen fontos az Optimizmus gyakorlása.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása áthatja a mindennapjainkat, hiszen az egymáshoz való hozzáállás, a problémamegoldás, a derűs látásmód ezen alapszik.
A gyerekeknek a boldogság, a szeretet szavak kimondása már egyre inkább mindennapossá válik és az egymás megölelése az elköszönésnél vagy egy megbocsátásnál vagy csak egy kis vigasztalásképp egyre gyakoribb a csoportban.
A Tódi törpe története és a varázsszemüveg nagyon tetszett a gyerekeknek, hisz ők maguk készítették és próbáltak a szemüvegen keresztül szép, kedves, örömteli dolgokat látni, érezni.
Volt a gyerekek közt olyan, aki , ha felvette a szemüveget csúnya dolgokat látott-talán az ő világa varázszemüveg nélkül is tökéletes.
Az optimista látásmód kialakításában( is) nagy szerepe van a felnőttek mintaadásának, a gyerekek önbecsülésének erősítése is hozzájárul a pozitív életfelfogáshoz.
Optimizmus gyakorlása
Az októberi boldogságórát relaxációval kezdtük, majd elvégeztük a nyújtó gyakorlatokat. Sokat beszélgettünk arról, hogy mit tehetünk a pozitív gondolkodásmód fejlesztése érdekében. Megfigyeltük egymás megnyilvánulásait, majd megbeszéltük, hogy mennyire jelent meg az optimista szemléletmód a tanulók közléseiben. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy pozitívan fogalmazzák meg a mondanivalójukat, a jó dolgokra koncentráljanak. Meghallgattuk Bagdi Bella a „Világomban minden rendben van” című dalát. Beszélgettünk a „Boldogító erőfeszítés” fogalmáról. Kerestünk képeket a kifejezéshez, majd felragasztottuk egy csomagolópapírra.
A hónap nevezetes napjaihoz kapcsolódtunk több tevékenységgel is. Egy hosszabb, nagyon jó hangulatú gyalogtúrát tettünk a szomszédos faluba a dombokon keresztül. Az interneten megkerestük a hónap nevezetes napjairól szóló információkat. Mézeskalács szívet sütöttünk, becsomagoltuk, majd mindenki hazavitte a családjának. Beszélgettünk az ölelés jelentőségéről. Az autista fiatalon kívül minden tanulónak jóleső, pozitív érzés, ha ölelést kap, vagy megölelhet valakit.
Úgy gondolom, hogy a hónap során sokat tettünk annak érdekében, hogy minél optimistábban éljük meg a mindennapjainkat.
Az őszi szünet előtti héten az osztály tanulói boldogító montázsokat készítettek számítógépen, egyesével vagy párban. Az osztály egy része Word dokumentumban készített montázst a boldogító pillanatokról, vagy arról, hogy őt a zene boldogítja. Volt, aki a szünetre gondolva a szomorúságot és az örömet állította párba. A többiek Powerpoint bemutatót készítettek a nevetésterápiáról, vagy a bohócdoktorokról.
„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” (Victor Hugo)
Az optimista ember minden helyzetben keresi a legjobbat. Ebből kiindulva beszélgettünk a negyedikes gyerekekkel az optimizmusról, arról, hogy ez mit is jelent az ő életükben. Változik-e valami, ha pesszimistán szemléli a világot vagy, mi történik akkor , ha optimista szemléletre vált. Észrevették a különbséget, és megállapították, hogy jobb lenne, ha mindenki észrevenné a jó dolgokat, vagy éppenséggel a rosszban meglátja a jót.
Nevetésversenyt rendeztünk, amikor az egyik csapatnak meg kell nevettetni a másikat, akik viszont megpróbálnak ellenállni a mosolygásnak is. Voltak, akik képesek voltak arra, hogy nem nevették el magukat. Elmondták, hogy szerintük, melyik volt a nehezebb: megnevettetni vagy nem nevetni a másikon.
Az október hónap meséje: Nekeresd térképen, amelyben megismerkedtek Vidámfalva és Szomorúfalva lakóival. A mese meghallgatása után el is játszottuk, hogyan találkozik a két falu lakossága, és mit is mondhatnak egymásnak.
Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, amelyen keresztül észreveszi a nehéz helyzetben a legjobbat és igyekszik optimistán gondolkozni. Ezt tudjuk, hogy nem olyan egyszerű, ezért ezt nap mint nap gyakorolni kell. A varázsszemüveget mindenki kidíszítette, és ráírhatta vagy rajzolhatta azt, ami őt boldoggá teszi.
Az óra végén pozitív megerősítést segítő mondatot mondtak egymásnak a gyerekek, azon társaiknak, akikről úgy gondolták szükségük lehet a megerősítésre.
„Mikor nem tudsz változtatni valamin, lásd meg benne a legjobbat!” (Mike Pearl)
Októberben a 10.A. osztállyal a hónap témáját, az optimizmust dolgoztuk fel, a kitartás erősségével együtt. Az órát beszélgetéssel indítottuk: miért fontos az optimizmus, mi a különbség a túlzott és a túl kevés optimizmus között. Hogyan kapcsolódik az optimizmushoz a kitartás? Miért fontos erősség a kitartás? A tanulók megfogalmazták, hogy sokat segít a mindennapokban, a problémák megoldásában, kezelésében, a társas kapcsolataikban. Hozzátették, hogy szerintük az optimizmushoz a humor is szervesen kapcsolódik. A kitartás elválaszthatatlan az optimizmustól, az egyik nem működik a másik nélkül. Ahhoz, hogy elérjék céljaikat, és leküzdjék nehézségeiket fontos a kitartás erőssége, amivel elmondásuk alapján kevésbé rendelkeznek. Az optimizmus segíthet abban, hogy kitartóbbak legyenek.
Az órán megnéztük a kitartásról szóló kisfilmet, valamint mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét.
Október 24-én, az ENSZ világnapján, csoportunkban a téma az volt, hogy hogyan éljünk békességben egymással, mivel mind különbözőek vagyunk, mégis összetartozunk. A reggeli ráhangolódást és mesehallgatást követően, a gyerekekkel meglátogattuk az óvoda szomszédságában található római katolikus templomot. A templomnál a papbácsi fogadott minket, bemutatta nekünk a templomot, és beszélt a béke fontosságáról. Az óvoda udvarára visszaérkezve, mindenki megmutatta, hogy milyen színes kendőt hozott magával, ezt követően összekötöttük őket, ezzel is azt szemléltetve, hogy mindenki más, viszont mégis összetartozunk, majd a békéről énekeltünk. Később készítettünk egy plakátot, amelyen a színes kezek is azt mutatják, hogy bár különbözőek vagyunk, de összetartozunk, és békességben tudunk élni egymás mellett, viszont ezért, nekünk is tennünk kell.
Az első boldogovis foglalkozàst tartottam. Így ötvöztem a hàlagyakorlatot,és az optimizmust.
Érdeklődve figyelték,majd a bemelegítő,relaxàló feladatok után,a tükör előtt,mondták el a tàrsaikról a jellemzőket!
Beszéltünk a hàlàról,a feladatok megoldásáról. Készítettünk szemüvegeket, feladatokat. Jutalom sem maradt el,illetve az ölelés.
Az optimizmus gyakorlása 1. osztályban, a 3-6 éveseknek szóló kézikönyv alapján.
Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalával indítottuk októberi boldogságóránkat, majd kellemesen ellazultunk a „Meglengetem a karom, pedig nem akarom” relaxációval. Mivel 3.osztályos gyerekek még nem feltétlenül értik az optimista, pesszimista szavak jelentésének, így tisztáztuk azokat. Ezután megbeszéltük ki érzi magát optimistának, ki pesszimistának. Majd különböző helyzeteket értékeltünk optimista, illetve pesszimista szemszögből. Pl.: „Nem sikerült a matekdolgozatom”, vagy „A barátom nem jött este,pedig megígérte.” Kratív feladatként optimista szemüveget készítettük, amelyet a gyerekek kedvük szerint kidiszíthettek. Elmondtam a gyerkőcöknek, hogy ez egy varázsszemüveg, amelyet, ha felhúznak, meglátják a rossz dolgokban a jót. A gyerekek olyan eseteket meséltek el, amelyben valami rossz dolog történt velük. Feltették az optimista szemüveget, melynek segítségével „jóra fordították” azt, illetve „meglátták” a helyzet jó oldalát. Ezt meg is osztották társaikkal. Zárásként mindenki megfogalmazott egy optimista mondatot. Nagyon tanulságos óra volt.