Októberben az optimizmus témájával folytattuk a Boldogságóránkat. Úgy éreztük, a témához szorosan kapcsolódik a közös mozgás, ezért örömmel vettünk részt a Világ Gyalogló Hónap felhívásában is. A gyaloglás során együtt voltunk, és bár a gyalogtúra sokszor nehéznek tűnt a sok-sok feladattal, a gyerekek élvezték a kihívást, a mozgást, a közös élményeket – és legfőképp azt, hogy együtt lehettünk.
A gyerekekkel gesztenyét gyűjtöttünk, majd a tanteremben körbe raktuk őket a padlóra. Mindenki elmondta a saját félelmét vagy azt, amit még nem tud megcsinálni. Fontos volt, hogy mindig hozzátegye a „még” szót, pl.: „Még nem tudok úszni.” Ezután közösen megbeszéltük, mit kell tenni ahhoz, hogy sikerüljön: „Ha kitartóan gyakorlom, hamarosan sikerül!” Ahogy a gesztenyék gyűltek, a gyerekek észrevették, hogy szinte véletlenül egy szívformát rajzoltak ki velük. Ez megható jelképpé vált: a félelmekkel való szembenézés és azok legyőzése nyitott szívvel és bátorsággal válik lehetségessé.
Ezután elkészítettük a közös hőlégballont, amely azt szimbolizálta, hogy nincsenek korlátok, amelyek megakadályozhatnak bennünket céljaink elérésében. A gyerekek közösen színezték ki a nagy ballont egy kisebb hőlégballonra a szülők biztató szavai kerültek arról, hogyan támogatják gyermekeiket. Így a két ballon együtt fejezte ki, hogy a saját hitünk és a szülői szeretet együtt emel minket magasba.
A gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem más, mint bízni magunkban, és hinni abban, hogy a „még nem” egyszer „igen”-né válik. A foglalkozás végére a teremben derű és bizakodás uralkodott – és mintha a mi hőlégballonunk már el is kezdett volna emelkedni.
Az optimizmus gyakorlása
Beszámoló
Boldogságóra: 2. Az optimizmus gyakorlása
Az óra időpontja: 2025. október
Résztvevők: 1. osztály
Az optimizmus témájával folyamatosan foglalkoztunk a hónap során. Beszélgettünk arról, hogy a pozitív gondolatok boldogabbá tesznek bennünket, ha valamit elrontottunk helyre tudjuk hozni. A mese nagyon hatásos eszköz a kis gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséhez. A szomorú királykisasszony című mesét felolvastam tanítványaimnak, s a vigasztalási módokról érdeklődtem tőlük. Saját történeteiket is elmondták, s megnyíltak a beszélgetés során, hogy sikertelenségeik „ Milyen érzést váltottak ki bennük?”, s azokat pozitív gondolatokkal vagy segítséggel hogyan oldották meg. Mit tudnak tenni annak érdekében, hogy optimistábbak legyenek. Ha nem tudnak valamit egyedül megoldani, kérjenek segítséget. Örök mosoly tükörképet abból a célból készítették el, hogy „ bele tudjanak nézni”, ha valami nem sikerülne (így a pozitív énjük néz majd vissza rájuk). Osztály dekorációként kiraktuk a tükörkép rajzokat, így bármikor „belenézhetnek” A Pozitív gyerek vagyok kártyát párokban használtuk a foglalkozás végén a pozitív megerősítés újabb eszközeként.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
„Vannak napok, mikor nincs dal a szívedben. Énekelj akkor is!” (Emory Austin)
Ezekkel a gondolatokkal kezdtük a beszélgetést a harmadikos gyerekekkel.
Gyakran hallom tőlük: Én ezt nem tudom megcsinálni!, Nem értem!, Úgyis egyes lesz!
Kiderült, hogy a mai gyerekek többsége sajnos nem az optimista szemléletet követi. Ezért nagyon jó, hogy ebben a hónapban ezzel a témával foglalkoztunk. Megbeszéltük az optimizmus és az optimista szó jelentését, példákkal kiegészítve. A pesszimista szó, a pesszimista ember jellemzőit is átbeszéltük.
Ellátogattunk az Erősségek kertjébe, ahol meghallgattuk a Remény, az Optimizmus virágját. Nagyon érthetően mondja el a gyerekeknek a szó jelentését, amit nagy figyelemmel hallgattak.
Meseolvasás során felolvastam Úgysemegy és Debizony történetét, amit nagyon élveztek, mert ők is elmondhatták közben a gondolataikat. A mese végén új nevet adtak a kis manónak: Úgyismegy lett a neve.
A bátrabbak elmesélték a sikereiket, fejlődésüket bizonyos területen. Szerencsére ezen a többiek felbuzdulva, szintén elmondták egy-egy sikerüket.
Beszélgettünk arról, mi nem megy még, akár egyedül, akár segítséggel. Megbeszéltük, hogyan lehetne ezekben fejlődni.
Játszottunk nevetőversenyt, ami vidámabbá tette a napunkat.
Végül mindenki elkészítette az örök mosolyát.
„Ha mosolyog az arcom, mosolyognak a szemeim; ha mosolyognak a szemeim, mosolyog a lelkem is, mosolyog az egész lényem; mosolygok én, és mosolyog a világ.” (Alexarendel)
Az elkészült tükör a tanterem falát díszíti. Így, ha szomorúak, csak ránéznek, és felderül az arcuk.
Bízom abban, hogy egy kicsit megerősíteni a gyerekeket abban, hogy pozitívabban lássák a világot, és higgyenek magukban.
Az optimizmus témájának feldolgozásához Fűz Nóra Úgysemegy és Debizony című meséje nagy segítséget nyújtott számomra. A mesét kolléganőm közreműködésével bábos formában mondtuk el. Mesélés közben és a mese zárásaként a két kismanónak örömmel válaszoltak a gyerekek, büszkén mondták, mi mindent tudnak már egyedül. A bábokat a mese végén megnézhették, a „jószagú” hátizsák kincseit megvizsgálták, sokan szeretettel ölelték a két manót. A mese lezárásaként a mozgásos mondókánk végén „ igazi manócsemegét” kaptak a manókká változott gyerekek, a szülők által biztosított gyümölcsöket. Szabad játékidőben többen is kiszínezték a mese szereplőit.
Másnap a tízóraira kapott limonádét is szívesen fogyasztották, hiszen ez volt a „manók kedvence limonádé”.
A tevékenységek, a napi rutin, az öltözködés során gyakran a gyerekek hivatkoztak a mesére, hogy lám, ők ügyesebbek, mint Úgysemegy manócska, hiszen egyedül öltöznek, ügyesen tornáznak, terítenek.
Az optimizmus szimbólumát, a mosolygó arcot őszi alkotásaink témájának választottuk, a nagy méretű lapokra rajzolt egyik mosolygó arc körvonalait levelekkel ragasztották körbe, a másik arcon pedig őszi termésekkel gyakorolták a gyerekek a vonalvezetést.
Köszönöm a kollégáimnak, hogy segítettek az októberi Boldogságórát megvalósítani.
(A mesékhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Budapest, 2017., Boldogságóra Integrált Program Segédanyag, Óvoda, 2025/26 Október)
Optimista október – A boldogság szemüvegén át
Képzeld el, hogy van egy varázsszemüveged! Ha felveszed, minden színesebb, vidámabb és szebb lesz. Ezt hívják boldogság-szemüvegnek. Októberben próbáld ki te is!
Ha reggel mosollyal ébredsz, ha hiszel abban, hogy jó napod lesz, akkor tényleg az is lesz. Minden sikerül, ha bízol magadban, és nem adod fel.
Az optimista ember mindig a jót keresi: a napfényben, a barátok nevetésében, vagy akár egy esős délutánban is. Nézz te is így a világra, és meglátod – minden sokkal vidámabb lesz!
Optimista rálátás fejlesztését is nagyon fontosnak tartom az alsó tagozatos korosztályban. A kézikönyv feladataiból válogattam ki, hogy különböző helyzetekben érezzék, melyik megoldást szeretnék leginkább átélni. A foglalkozást egy ráhangolódó relaxációval indítottam, aminek a szőlőszüretelés volt a témája és a beleélés, a képzelőerő előcsalogatása. Nagyon kedvelik ezt, a gyakorlat közben nevetgélés is volt. Így hamarabb feloldódnak a beszélgetésre, a témára. Sok jó megoldást tudtak megfogalmazni. Együtt haladtunk, és írtuk a pesszimista és az optimista lehetőségeket. A másik feladatuk, hogy saját magukat simogassák meg biztató mondatokkal. Meglepett egy-egy megfogalmazás, ami a pozitív pszichológia elméletét támasztja teljesen alá és együtt nem is mondtuk teljesen ki: ” Szeretem magam!; Soha nem adom fel!; Nem kell mindig tökéletesnek lennem!”
A feladatvégzés közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát hallgattuk.
A hároméves korosztályra jellemző, hogy most kezdenek igazán kinyílni a világ felé. Érzelmeiket még gyakran közvetlenül és őszintén fejezik ki, de napról napra tanulják meg, hogy saját viselkedésük hogyan hat másokra. Ebben az életkorban különösen fontos a pozitív visszajelzés, a bátorítás, hiszen a gyerekek az optimizmust – az élet derűs oldalának észrevételét – leginkább a felnőttek példáján keresztül sajátítják el. Célunk, hogy felfedezzék: a világban, akárcsak bennük, rengeteg jó dolog van, amit érdemes észrevenni és megélni.
Foglalkozást kezdő relaxáció: A foglalkozást Bagdy Emőke „Irkafirka, körbe-körbe, karikába” című relaxációs gyakorlatával kezdtük. A gyerekek lelassították a mozdulataikat, elcsendesedtek, miközben finom mozgásokkal, körkörös rajzolással hangolódtunk a nyugodt, derűs együttlétre.
Foglalkozást kezdő éneklés: Ezután Bagdi Bella „Világomban minden rendben van” című albumát hallgattuk meg és együtt énekeltük. A dalhoz mozgássort is társítottunk: kört alkotva táncoltunk, egymás mozdulatait utánoztuk. A közös éneklés és mozgás során a gyerekek megtapasztalták az összetartozás örömét, a derű és harmónia érzését.
A téma bevezetése: A mai napon újra ellátogatott hozzánk Ősztündér, akit a gyerekek már izgatottan vártak. Különlegessége, hogy a szája nincs rögzítve az arcához – így hangulata, arckifejezése változtatható. Ezt kihasználva beszélgettünk a jó és kevésbé jó cselekedetekről, arról, hogyan változik az arcunk és a hangulatunk attól függően, hogyan viselkedünk. A gyerekek elmondták, mi történt velük a héten, és közösen megkerestük, mi volt ezekben a helyzetekben a „jó” döntés.
Mese: Az orosz népmese – A répa
A mese után beszélgettünk arról, mit tanít nekünk a történet.
Kérdések, amelyekkel a gondolkodást segítettem:
Hogyan segítettek egymásnak a szereplők?
Miért volt fontos, hogy mindenki együtt dolgozott?
Szerinted örültek-e a végén? Miért?
Te mikor szoktál örülni valaminek, amit együtt csináltok?
Milyen érzés, ha segítesz valakinek?
A beszélgetés során megerősítettük, hogy a közös munka, az egymás iránti bizalom és a pozitív hozzáállás mindig meghozza a gyümölcsét – mint ahogy a mesében is kihúzták a nagy répát.
Játék: Tükörjáték
A gyerekek a tükörbe nézve elmondhatták, mit látnak magukban.
Például: „Mosolygó szemem van.”, „Kedves a mosolyom.”, „Ügyes vagyok.”, „Szeretem magam.”
A játék célja az önelfogadás és a pozitív énkép erősítése volt. A gyerekek megtapasztalták, hogy mindenki különleges, és sok szép dolog van bennük.
A foglalkozás végén „az optimizmus jelét” kapták meg – egy vidám mosolygó matricát –, amit felragaszthattak saját szívecskéjükre. Ez szimbolizálta, hogy bennük is ott él a derű, a jókedv és a remény.
Családi együttműködés
A hónap során a családokat is bevontuk a témába: közösen tökfaragó délutánt szerveztünk, melyhez jótékonysági cél is társult. A szülők és gyerekek együtt készítették el az alkotásokat, a megvásárolt tökök árával pedig beteg gyerekek gyógyulását segítettük. Ez a közös élmény nemcsak az optimizmust, hanem az összetartozást és az empátiát is erősítette a közösségünkben.
Az optimizmus gyakorlása során a gyerekek megtapasztalták, hogy a világ tele van apró örömökkel – egy mosollyal, egy közös tánccal, egy segítő kézzel. A pozitív gondolatok, a jókedv és a közös élmények erősítették bennük a hitet, hogy „a világomban minden rendben van”.
Az optimizmus ereje
Ma a Tulipán csoportban (kiscsoport)arról beszélgettünk, hogy mit jelent a vidámság és a derű, és hogyan tudjuk meglátni a jót minden napban.
A gyerekekkel közösen felfedeztük, hogy az optimizmus azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy jó dolgok történhetnek velünk, még akkor is, ha néha nehéznek tűnik valami.
A téma feldolgozásához mozgásos játékot is játszottunk: a gyerekek ugrálva léptek be a körbe, miközben vidám zenét hallgattunk. Minden ugrásnál elmondták, mitől lesz nekik jókedvük — például, ha süt a nap, ha anya megöleli őket, vagy ha a barátjukkal játszhatnak. A sok nevetés és mozgás közben megtapasztaltuk, hogy a jókedv mozgás közben is ragadós!
A nap végén körben ülve mindenki elmondhatta:
„Ma minek örültem a legjobban?”
Így megtanultuk, hogy minden napban van valami jó, amit észre lehet venni.
Egy szép októberi délelőtt a Sóstó Vadvédelmi Központba látogattunk el, ahol egy izgalmas vezetésen vehettünk részt. A gyerekek megismerkedtek az ott dolgozó szakemberek feladataival, megtekinthették az ott gyógyuló állatokat (sirály, gólya, rétisas, bagoly, sün, többféle énekesmadár), megismerkedhettek történetükkel és az őket érintő természetvédelmi problémákkal.
Mivel a központ egy természetvédelmi területen található, ezért összekötöttük a Sóstó-Homokbánya Természetvédelmi Terület tanösvényének bejárásával. Ezáltal csatlakoztunk a Világgyalogló Napi kihíváshoz. A 4 km-es túra során ismerkedtünk a nádas élővilágával is (csigák, gyíkok, pillangók, bogarak, gombák, kacsák, bíbicek, gémek).
Természetesen a programra már napokkal korábban elkezdtünk hangolódni:
– Előzetesen megnéztük az időjárás előrejelzést, átbeszéltük, hogyan kell öltözködni. (réteges öltözködés, esernyő, esőkabát)
– Összegyűjtöttük, mire lehet szükségünk a túra során (hátizsák, kulacs, enni-innivaló, térkép, iránytű)
– Előzetesen ismerkedtünk a terület térképével
– Megbeszéltük a gyaloglás egészségre gyakorolt pozitív hatásait, melyhez egy plakátot is készítettek a gyerekek.
A túra után, visszatérve átbeszéltük, ki milyen érzésekkel tért haza, milyen tapasztalatokkal gazdagodott, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
A természetben átélt közös, örömteli élmények során megtapasztalták, hogy ha jól érzik magukat, akkor boldogok, és ha boldogok, akkor könnyebben látják mindennek a jó oldalát. Saját maguk is le tudták vonni a következtetést, hogy a boldog emberek valószínűleg optimistábbak. Persze meg is fordítottuk ezt a véleményt: az optimista emberek boldogabbak.
Októberben a Boldog Óvoda Program keretében az optimizmus témájával ismerkedtünk. A gyerekek számára ez a szó eleinte ismeretlen volt, ezért közösen beszélgettünk róla, mit is jelent valójában.
Elmondtuk nekik, hogy az optimizmus azt jelenti: nem adjuk fel, hanem hiszünk abban, hogy sikerülni fog, és a nehézségekben is meglátjuk a jót.Például, amikor több kisgyermeknek nem sikerült felmásznia a diófánkra, a többiek biztatták őket, segítettek egymásnak, sőt, megmutatták a „technikát” is. Végül egyre többen ültek a diófa ágán – ez az igazi optimizmus!
Arról is beszélgettünk, hogy még akkor is találhatunk szépet a világban, ha elsőre valami nem tűnik jónak. Ha esik az eső, és nem tudunk kimenni az udvarra, a természet akkor is örül: a virágok és a fák a víztől nőnek szépre, nagyra, és díszítik az óvoda kertjét.
Megfigyeltük az őszi természet változásait is: ahogy a zöld levelek sárgává válnak, lehullanak, hogy a süniknek menedéket adjanak, mi pedig újrahasznosítva alkothassunk belőlük.
Így születtek meg a színes, leveles szemüvegek, amelyekkel most „színesen látjuk a világot” – a jót, a szépet, a derűset.Mi, ovisok, így tanuljuk az optimizmust: nem adjuk fel, bízunk magunkban és egymásban, és mindenben meglátjuk a jót!