Optimista énképek születtek az első osztályos napközis csoportban, ahol megbeszéltük mennyi mindenben meg tudjuk látni a jót, még ha néha nehéz is megkeresni ezeket a dolgokat. Mindenki lerajzolta a saját kis énjét majd ráragasztották az optimista szemüvegeket az arcképekre. Egy másik feladat keretein belül pedig a gyerekek lerajzolták, hogy a bizonyos évszakokban mit szeretnek a legjobban, mi az ami a leginkább jó az adott évszakokban.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozást az „Arcizomlazítás játékosan”relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A témát a vidám és szomorú emojikkal játékosan vezettem be a gyerekeknek.
Ezután elmeséltem nekik az”Úgysemegy és Debizony” című mesét.A mesében található kérdéseket megbeszéltük közösen a gyerekekkel,amikkel rávilágítottam a mese lényegére.
Ezután a gyerekek nagy izgalommal rajzolták a varázsgömbbe azt,amit nagyon szeretnének ,hogy valóra váljon.
Levezetésként színezhettek is egy részletet a meséből.
Vidáman telt a délelőttünk.
„Remény és optimizmus”
Ebben a hónapban, egy kezdeményezés alkalmával, meghallgattuk a „Pozitív gyerek vagyok” című Bagdi Bella dalt, majd a beszélgetőkörünkön, a gyerekek elmondhatták, hogy ki miben nagyon ügyes, mik az erősségeik, illetve, Cinege csoport lévén, körbe adtuk csoportunk aprócska fából készült cinege madarát, aminek el lehetett árulni, mi az, amit „még nem” tudunk megtenni, amit még egy kicsit gyakorolnunk kellene. Ehhez segítségül hívtuk „A kitartás virágát az Erősségek kertjéből”, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Végezetül az ölelés világnapjára emlékezve játszottunk, és ugyan kendő nélkül, de „Szeretettel öleltük” egymást.
A mai napon közös Boldogságórát tartottunk az angolos szakkör gyermekeivel. A gyerekek eleinte kissé megilletődtek, hiszen szokatlan volt számukra a sok ismerős és új arc együtt, de amikor elmondtam nekik, hogy miért gyűltünk össze, a feszültség lassan oldódni kezdett, és kíváncsian, nyitottan figyeltek.
A foglalkozás elején Bagdi Bella ajánlott zenéjére álltunk körbe, és a gyermekeknek azt a mozgást kellett utánozniuk, amit én mutattam. Ez vidám, oldott hangulatot teremtett, és segített a csoportok közötti kapcsolódásban.
Ezt követően a „Kerek erdő kalandra hív téged” mondókával hívtam mesére a gyerekeket, majd elmeséltem nekik a „Kígyós Jancsi” című magyar népmesét. A mese meghallgatása után beszélgettünk arról, ki volt a történetben optimista, és miért. A gyermekek nagyon figyelmesen hallgattak, válaszaikból jól látszott, hogy megértették az optimizmus lényegét: a nehéz helyzetekben is érdemes bízni a jóban.
A mese után játékos tevékenység következett: a padok mögött elhelyezett mosolygós és szomorú smiley jeleket kellett a gyerekeknek felvenniük. Én optimista és pesszimista gyerekek mondatait olvastam fel, és a gyerekeknek el kellett dönteniük, hogy a mondatot egy „mosolygós” (optimista) vagy „szomorú” (pesszimista) gyerek mondhatta. A játékot nagy lelkesedéssel fogadták, bekiabálva mondták a válaszokat, így a hangulat vidám és aktív maradt.
Ezután az angol tanárnő vette át a vezetést. Az angolos gyermekek köszöntek, bemutatkoztak, elmondták hány évesek, majd képek segítségével színeket és tárgyakat neveztek meg angolul. A csoport közepére öt gyermek állt, akiket a többiek angol utasításokkal irányítottak. A foglalkozás végén a „mackós vers” eddig tanult sorait is elmondták. Az angolos gyerekek nagy örömmel vettek részt, a többiek pedig érdeklődve figyelték a játékot.
Búcsúzóul minden angolos gyermek kapott egy mosolygós smiley jelet, amely az optimizmus szimbóluma. A feladatuk az volt, hogy ezt kiszínezzék, és otthon meséljék el szüleiknek, milyen különleges angol–Boldogságórán vettek részt. Saját csoportomban a gyerekek a teremben színezték ki a mosolygós jeleket, majd értékelésképpen kitették őket a szekrényajtóra. Egy kisgyermek megjegyezte, hogy „neki ez hosszú volt” – ez számomra fontos visszajelzés volt, hiszen emlékeztetett arra, hogy a közös programok során figyelnünk kell az időkeretre és a gyerekek terhelhetőségére is.
Összességében a foglalkozás nagyon jól sikerült, a gyerekek pozitív élményekkel gazdagodtak, megismerték az optimizmus jelentését játékos formában, és közben együttműködtek más csoportok gyermekeivel is. A légkör oldott, vidám és szeretetteljes volt, így a cél – az optimizmus gyakorlása és megélése – teljes mértékben megvalósult.
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Idén is megpróbáltuk a környezetünket optimista szemüvegen keresztül nézni. Vannak gyerekek, akiknek ez könnyebben megy…
Nagyfügedi Arany János Általános Iskola
Október hónapban a Boldogságóra Program keretében az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Az órák célja az volt, hogy a tanulók megismerkedjenek a pozitív gondolkodás jelentőségével, valamint felismerjék, hogy a nehézségek ellenére is lehet derűsen, reményteljesen tekinteni a világra.
Az első osztályosokkal több alkalommal is foglalkoztunk ezzel a fontos, életre szóló szemlélettel. Beszélgettünk arról, mit is jelent optimistának lenni, hogyan segíthet nekünk a pozitív gondolkodás a mindennapokban, és miként láthatjuk meg a jót még a nehezebb helyzetekben is.
A gyerekek nagyon aktívan vettek részt a beszélgetésekben, saját példákat is hoztak arra, amikor „jó dolgokat” láttak egy-egy helyzetben.
A téma feldolgozását segítette az „Úgysemegy és Debizony” című mese, amely szemléletesen mutatta be a negatív és pozitív hozzáállás közti különbséget. A történet megbeszélését követően a tanulók saját élményeiken keresztül is megfogalmazták, mikor viselkedtek ők „Debizonyként”, vagyis optimistán.
A tevékenységek között kreatív feladatként optimista szemüveget készítettünk, amely szimbolizálta, hogy a dolgokat lehet „jó szemmel” is nézni. A gyerekek nagy lelkesedéssel dolgoztak. Bízom benne a kész produktumok emlékeztetik majd őket arra, hogy mindig érdemes a dolgok napos oldalát nézni.
Október 15-én az Ölelés Világnapját is megünnepeltük. Nagy öleléssel köszöntöttük egymást – bár valójában ez nálunk szinte mindennapos –, mégis különösen meghitt pillanat volt, amikor az egész osztály együtt, mosolyogva ölelkezett.
Október 20-án csatlakoztunk mi is a Világ Gyalogló (HÓ)Nap-hoz. Délután, nem csak az elsősök, hanem iskolánk minden napközis csoportja teljesítette a túrát. Megtekintettük az Almassy-kastélyt, a Nepomuki Szent János-szobrot, a templomot és a tájházat.
Az iskola aulájában ebben a hónapban „Boldogság sarkot” alakítottunk ki, ahol optimizmusra hangoló idézeteket helyeztünk el. Bár az elsősök még írni, olvasni nem tudnak, vidám smileyk-kal segítettek kidekorálni a helyszínt. Minden reggel diákok és pedagógusok is húzhattak egyet, hogy pozitív gondolatokkal induljon a napjuk. Az idézetekből az elsősök is húztak, vagy valamelyik nagyobb iskolatársuk, vagy felnőtt felolvasta nekik, amit lelkesen, kíváncsian hallgattak. A kezdeményezés nagy sikert aratott, sokan rendszeresen visszatértek, hogy újabb inspiráló idézeteket olvassanak. A Boldogság sarkot megtartjuk, aktualizáljuk. 😊
Október valóban vidám, szeretetteljes és lelkes hónap volt. A tanulók megtapasztalták, hogy az optimizmus tanulható, és fontos szerepet játszik a mindennapi jóllétükben. A foglalkozások hozzájárultak a pozitív iskolai légkör és a közösségi kapcsolatok erősítéséhez.
Boldog Dóra bábbal kezdeményezés
Mozgásos játék – Szedj almát, ügyesedj! Szedj körtét, ügyesedj! Nyújtózkodás, lehajlás.
Szíves játék – kartonból kivágott szívek továbbadása egymás között körben állva. Ne érjék utól egymást a szívek a gyerekek kezében!
Tükör – Minden gyermek belenéz és megfogalmaz egy jó tulajdonságot magáról.
Varázsszemüveg – Mindent jónak látunk benne magunk körül a világunkban. Minden gyermek felveszi és beszélgetünk közben.
Szemüveg színező az asztaloknál
Optimizmus zenére szabad tánc
Ennyire szeretlek❤️
Októberi boldogságóránkat is néhány relaxációs gyakorlattal indítottuk. Kézfogással egybekötve mondtuk el, a csoport köszöntő versikéjét picit másképpen: Örülök, hogy itt vagy kezdőthet egy jó nap. Köszöntelek téged, ne add fel a reményed.
A zenehallgatás része a boldogságóráinknak. A mai órán Bagdi Bella, Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk és énekeltük el közösen. Megjegyezném: ez a dal sok gyerkőc kedvence még évközben is hallom, hogy dúdolják és énekelgetik. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékával fűszereztük a napot, amit a gyerekek igencsak élveztek. A mai tanulságos mesénk, most kivételesen két mesét is tartalmazott az egyik: Mese az optimizmusról, melyben a békák küzdelmét hallhattuk. A mese meghallgatása után bezsélgettünk arról,hogy a negatív dolgokat ne halljuk meg és a szívünkre hallgassunk, akkor sikerülhet minden amit elképzeltünk.Valamint felolvastam Micimackó egyik idézetét: Hepe után mindig hupa következik és hogy a hupa után mindig hepe jön……
A szeretettel ölellek játékkal a mozdulat a tapintás, érintés, illat, hang alapján a másik felismerése volt a cél. Végül ölelős játékkal zenére, táncolva lépdeltünk és a zene elhallgatása után keresni kellet valakit akit szívből megölelhettünk.
Legvégül a másik mesénk is sorra került: A rút kiskacsa c. mesét. Valamint elkészítettük az origami ölelős figurát a saját jelüket lerajzolva a figurára.
A mai boldogórát az ölelés a szeretet és a jókedv hatotta át.🤗🤗🤗
A boldogságóra program 2. hónapjának témája: az optimizmus gyakorlása.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek- felnőtt segítségével- legyenek kitartóak a kihívások során, győzzék le az akadályokat! Mindig mindenben találjanak valami jót!
Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: az optimizmus gyakorlása, pozitív énkép formálása, siker-, kudarc esetén mutatkozó érzelmi megnyilvánulások, érzelmi képesség-érzelmek keltése, felidézése.
Ez a hónap arra ösztönzött, hogy a gyerekekben tudatosan erősítsük a pozitív gondolkodást, bízva abban, hogy a jókedv és a remény erőt adnak a nehézségek leküzdésében. Színes, játékos és szeretetteljes megközelítéssel tehettük különlegessé a boldogságórát. Elhelyeztük a nagy mosolygós, optimista hőlégballonunkat! A gyerekek szeretnek körülötte játszani! A kezdő relaxáció, Bagdi Bella: Optimista gyerek vagyok ének, tánc után Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvegét meséltem el. Utána beszélgettünk a meséről. pl: „Mikor szomorúak vagytok, ki segít nektek megnyugodni, és hogyan? Mit láttok szépnek a világban?” A gyermekek válaszaihoz igazítva beszélgetést kezdeményeztem az optimizmus körülírásával, megbeszéltük, hogy hogyan gondolkodik az optimista, mit is jelent számukra. Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, és a varázs mondókával együtt mindenki átélhette a csodát! Ez a szemüveg, igazi csoda volt az egyik erősen csökkent látó kisfiúnknak. Pontosan ettől a naptól kellett először leragasztani az egyik szemét. Édesanyjával előzőleg megbeszélve, olyan matricás tapaszt hozott, amelyiken mosolygós smilek voltak. Minden gyermek csodálattal nézte, hogy neki dupla varázsszemüvege lett. Ha levette a varázsszemüveget, helyette ott volt számára egész nap a matricás szemüveg. Ez pozitívan hatott az elfogadásra is mind a csökkentlátó kisfiúnak, mind a többi gyermek számára. Az elkészült szemüvegeket hazavitték a családtagoknak is.
Tükörjáték: Megbeszéltük ki miben ügyes, azt, hogy mindenki értékes! Nehezen kezdtek hozzá, majd egyre bátrabban fogalmazták meg a tükörben látottakat. Először többnyire külső jegyeket fogalmaztak meg, majd fokozatosan tértek át a gyermekek a belső tulajdonságokra, bár ez még nagyon nehezen ment koruknál fogva. Eljátszottuk Szomorú szilárd és Boldog Blanka játékot. Ez a játék tökéletes volt arra, hogy segítsük a társas kapcsolatok erősítését és a jókedv növelését. Játszottunk felhős, napocskás játékot. Sokszor rajzoltak napsugarakat, amelyek a fényt és a jókedvet szimbolizálták.
A boldogságóránk eredményei: A gyerekek megtanulják felismerni saját és mások boldogságforrásait. Növekszik az önbizalmuk és a pozitív gondolkodásuk. Erősödik a csoportkohézió és a barátságok. Ezek a foglalkozások segítenek abban, hogy a gyerekek már kora gyermekkorban megtapasztalják a boldogság érzését, és megtanulják, hogyan lehet pozitívan hozzáállni a világ dolgaihoz. A Boldogságvár második lépcsőfokára felragasztottuk az optimizmus jelét!
Októberben az 1.b osztályban az optimizmus témájával foglalkoztunk. A hónap folyamán arra törekedtünk, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen sokat számít a pozitív gondolkodás, a jókedv, az egymásra figyelés és a derűs hozzáállás a mindennapokban.
A beszélgetések, játékok a közös élmények segítségével mindenki egy kicsit „optimistább szemüveget” vett fel magára.
Mosolyséta: A hónapot jókedvűen, mosollyal az arcunkon kezdtük. Az október első péntekjén tartott mosolysétán az osztály közösen indult útnak az iskola környékén. A gyerekek mosolyokat vittek a kezükben és arcukon, és útközben figyeltük, hány embernek tudunk mi is mosolyt csalni az arcára. Mosolykártyákat is osztogattunk a piacon, a városházán, a könyvtárban a Bögre kávézóban. Volt aki integetett, más kedvesen visszaköszönt- igazi pozitív energia lengte körül az egész sétát. A gyerekek megtapasztalták, hogy egy apró gesztus is képes jobbá tenni valaki napját.
Állatok világnapja: Október 4-én megünnepeltük az állatok világnapját is. Az iskola udvarán állatsimogató volt az udvaron. Kreatív foglalkozásként kisállatokat készítettünk wc –papír gurigából- volt köztük kutya, cápa, cica, róka és nyuszi is. A gyerekek nagy lelkesedéssel díszítették a figurákat, és mindegyik alkotás egyedi lett, pont mint a gyerekek maguk.
A gyaloglás világnapja: október 6. A mozgás és természet szeretete is fontos része az optimista életnek, ezért a gyaloglás világnapját egy sétával ünnepeltük meg. Az osztállyal ellátogattunk a kiserdőbe, ahol friss levegőt szívtunk, faleveleket és terméseket gyűjtöttünk, és közben arról beszélgettünk, milyen jó érzés, ha nem sietünk, hanem tudatosan figyelünk a körülöttünk lévő világra. A séta végén közösen megfogalmaztuk: „ A természetben minden nap találunk valami szépet, csak észre kell venni!”
Az ölelés világnapja: Október 15. Az ölelés világnapján megtapasztaltuk, milyen sokat jelent egy ölelés. Beszélgettünk arról, hogy az ölelés nemcsak szeretet, hanem biztonságot és bátorítást ad. A gyerekek ölelés-kátyákat húztak egymásnak, és igyekeztek egész nap minél több „ szívből jövő ölelést” gyűjteni. Az osztályban melegség, barátság és sok nevetés töltötte be napot.
Erősség jutalma- Méhecskék a példaképek. Az osztályunk jelképének a méhecskéket választottuk már az év elején. Az optimizmushoz önbizalom is kell, ezért a hónap során az egyéni erősségekre is figyeltünk. Mindenki „méhecskét” kapott ha valamilyen jó cselekedetet tett, ha kedves volt, segített másokon, vagy bátran próbálkozott meg egy új feladattal. A gyerekek méhecskéi lassan megtöltötték az osztály méhkaptárát, ez lett a „példakép falunk”, amely a hónap végén tele lett szorgalmas, pozitív kis méhecskékkel.
Pozitív árulkodás: Bevezettük a pozitív árulkodás szokását is. A gyerekek nem panaszkodni jöttek hozzánk, hanem elmondhatták ha valaki valami jót tett. Nagyon jó érzés volt hallani
„ Boti kölcsönadta a ceruzáját. Niko megkínált az édességével” ..stb. Ezek a kedves gesztusok megerősítették a gyerekeket abban, hogy érdemes jónak lenni.
Optimista szemüveg és varázsgömb
Felvettük az optimista szemüveget, amivel mindenki megmutathatta, hogyan látja a világot, ha csak a jót és a szépet veszi észre benne. A színes szemüvegek mellett kreatív tevékenységként elkészítettük a varázsgömböt, amiben mindenki belerajzolta mitől lesz számára derűsebb egy nap. A gyerekek megtanulták, hogy az optimizmus nem varázslat- de ha hiszünk benne, valóban csodák történnek.
„Úgyse megy….de bizony!- mese és tanulság : Ez a kis mese, remekül példázza, hogy a hit és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét. A mese tanulságait megbeszélve a gyerekek rájöttek: ha valamit elhiszünk magunkról, akkor sokkal nagyobb eséllyel sikerül is. Közösen megfogalmaztuk: „ Az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden könnyű, hanem azt, hogy mindenben meglátjuk a jót!”
Október során az 1.b osztályban rengeteg élményen és közös tevékenységen keresztül tanultuk meg, mit jelenet optimistának lenni. A gyerekek egyre bátrabban, vidámabban és segítőkészebben fordultak egymáshoz. Megtanultuk hogy a mosoly ragályos, az ölelés gyógyít, a természet megnyugtat és a pozitív gondolatok szebbé teszik a mindennapokat. Az optimizmus hónapja nemcsak egy téma volt számunkra, hanem egy élmény, amit magunkkal viszünk az év hátralévő részére is.