Az iskolánk épületét ábrázoltuk optimista ill. pesszimista módon. Elsősorban a szinekkel rzékelteték a gyerekek a kétféle módot.
Az optimizmus gyakorlása
A gyerekek az optimizmus várát készítették el, valamint a pajzsot. Életkorukból adódóan rajzoltak, vágtak, illetve ragasztottak. A feladatokat nagyon élvezték.
A gyerekek az optimizmus várát készítették el, valamint a pajzsot. Életkorukból adódóan rajzoltak, vágtak, illetve ragasztottak. A feladatokat nagyon élvezték.
A gyerekek az optimizmus várát készítették el, valamint a pajzsot. Életkorukból adódóan rajzoltak, vágtak, illetve ragasztottak. A feladatokat nagyon élvezték.
A gyerekek az optimizmus várát készítették el, valamint a pajzsot. Életkorukból adódóan rajzoltak, vágtak, illetve ragasztottak. A feladatokat nagyon élvezték.
A gyerekek az optimizmus várát készítették el, valamint a pajzsot. Életkorukból adódóan rajzoltak, vágtak, illetve ragasztottak. A feladatokat nagyon élvezték.
A gyerekek az optimizmus várát készítették el, valamint a pajzsot. Életkorukból adódóan rajzoltak, vágtak, illetve ragasztottak. A feladatokat nagyon élvezték.
Két tanórán foglalkoztunk ezzel a témával. Az első órán az optimizmus, a pozitív gondolkodásmód fontosságáról beszélgettünk. A gyerekek beszéltek tapasztalataikról, és én is elmondtam a gondolataim. A feladatok közül a tetoválás készítését választották, ez állt hozzájuk a legközelebb.
A második órára már szemceruzákkal és sminklemosókkal érkeztünk. Nagy élvezettel tervezgették a tetkókat, szövegeket fogalmaztak; angoltanárként kifejezetten örültem a célnyelvi szavaknak, mondatoknak.
Az optimizmus kérdéskörét egy mesével vezettem be; A szomorú királykisasszony történetét hívtam segítségül. A gyerekek előtt az optimizmus szó ismeretlen volt, de egy kis beszélgetés után már értették, mit jelent. A szomorú királykisasszony meséjének kapcsán arról beszélgettünk, miért volt szomorú a királykisasszony. Mi hiányzott az életéből, mit mondanánk neki, hogyan segíthetnénk. Sok értékes gondolatot fogalmaztak meg a gyerekek, a saját életükből is hoztak példát, visszaemlékeztek arra, amikor ők is szomorúak voltak.
A beszélgetés után minden gyermek elkészítette a saját védőpajzsát, amelyre olyan szavakat írtak, melyek segítik őket az esetleges nehézségek leküzdésében és a derűlátásban. Az alkotómunka során meghallgattuk az optimizmus dalát is, akinek kedve volt, be is kapcsolódott az éneklésbe. Közben elkészítettük az osztály közös védőpajzsát is, melyre a szünidő után még gyűjtögetünk számunkra fontos szavakat. A védőpajzsok színvilágára hatást gyakorolt nemzeti ünnepünk is, mert a boldogságórát megelőző napokban az 56′-os szabadságharcra emlékeztünk.
Egyik kolléganőm egy 2. osztályban helyettesített és az órán ő is feldolgozta ezt a témát. Azt a visszajelzést kaptam tőle, hogy a gyerekek szívesen készítették a kis védőpajzsukat és a tevékenység közben jókat beszélgettek arról, hogy miért jó optimistának lenni.
A Boldogságóra októberi hónapja az optimizmus gyakorlásáról szólt, melyet már nagyon vártak a gyerekek. Relaxációval indítottunk (égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok), majd leengedett karokkal ellazultunk (ingaóra). Meghallgattuk a hónap dalát, a „Pozitív gyerek vagyok” címűt. Majd felolvastam a hónap meséjét (Tódi törpe varázsszemüvege). Miközben körbejárt Boldogság Levendula, megbeszéltük, hogy mindig történik velünk valami, az élet mindig görget elénk akadályt, vagy hozhat nehézségeket. Megbeszéltük, hogy mit is jelent az optimista szemléletmód és hogy a reális optimizmus védelmi funkciót tölt be, segít bennünket. Az ilyen típusú emberek olyan belső erővel rendelkeznek, hogy képesek elfogadni és megbirkózni a nehéz helyzetekkel. Például ha esik az eső, (ráadásul még ősz is van), előfordulhat, hogy szomorúak leszünk, pedig úgy is gondolkodhatunk, hogy a földnek szüksége van az esőre.
„Csepp, csepp, csepereg,
Őszi levél kesereg.
Ne keseregj kis levél,
Levélrügyed újra él.
Majd ha itt a kikelet,
Új levélke születhet!…
Trópusi eső imitálása: Körben ülünk, utánozzuk a trópusi esőt. Teljes csend, tenyerek összesimítása, halk csapkodás a csuklón, taps, taps és dobogás együtt (ez már az erős zápor), majd visszafelé ugyanez, egészen a teljes csendig (elállt az eső).
Vigyázz a tócsára – Bátorságpróba
Néhány gyerek „tócsa”. A többiek óvatosan átlépkedik őket. Nem lépünk a tócsába. A szél fodrozhatja a tócsákat (kéz-láb mozoghat), majd csere.
Esernyős célbadobó:
A gyerekek esernyőbe próbálnak beledobni kislabdát. Mindeközben elmondhatják miért szeretik a labdát, a játékot, az esőt, az őszt….
Végül az Alma együttes „Zivatar lányka” dalára fergetegeset táncoltunk. Mindig az élet napos oldalát lásd!