Október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt.
A téma feldolgozását abból indítottam, hogy ki milyennek látja magát, mik a jó tulajdonságai, mik azok a képességek, amelyeknek birtokában van, mik azok a dolgok, amiket meg tud tenni.
A gyerekek ügyesen ráéreztek ennek a tükrös játéknak a lényegére! („Kit látsz a tükörben?”) Egyre bátrabban beszéltek önmagukról, újabb és újabb területek kerültek elő a képességekben. Pl.: ” Tudok bicajozni!”, „Tudok szép virágokat rajzolni!”, „Tudok pohárba önteni!”
A játék úgy folytatódott, hogy mondják el, hogy mi az amit nagyon szeretnének megtenni, de ez az álmuk még nem valósult meg. „Lovagolni!”, „Repülőn utazni!”, „Fejest ugrani a medencébe!”
Ezután beszélgettünk mindarról, hogy ezeknek az álmoknak a megvalósulásához mik kellenek, és hogy ők maguk mi tudnak tenni.
Tódi törpe meséje nagyon tetszett a gyerekeknek, a benne lévő varázsszemüveg versikét pillanatok alatt meg is tanulták!
Mi is elkészítettük a varázsszemüveget papírból, színezéssel, amit nagyon szívesen viseltek a gyerekek, teljesen beleélték magukat abba a játékba, hogy a szemüveggel szépnek lássák a maguk körüli világot. Odamentek az ablakhoz, és az udvarról beszélgettek, hogy milyen szépek a levelek a fán, milyen jó, hogy új homokozónk van, stb.
A téma családokba való visszacsatolásaként haza is vihettek ilyen szemüvegeket a családtagjaiknak, hogy ők is színezzenek maguknak, és viseljék.
Következő nap elkészítettük az optimizmus jelét ábrázoló sárga mosolygós arcocskát, amit a nyakukba akasztva viselhettek.
A napi játék átszőtte az egész délelőttünket, ami arról szólt, hogy a mosolygós arccal a nyakukban megpróbálkoznak olyan dolgokkal is az oviban, amit eddig nem tettek. Mivel ezen a napon volt torna a tornateremben, rengeteg lehetőségem volt „kihívások” elé állítani a gyerekeket! A „Gyere, próbáld meg, sikerülni fog! „ felkiáltás gyakran elhangzott a gyerekektől pajtásaik felé, és öröm volt nézni, ahogy drukkoltak társaiknak!
A próbálkozások tovább folytatódtak az udvari játékidőben, az ebéd előtti terítéskor, alváshoz készülődéskor is. A gyerekek örömmel végeztek olyan „feladatokat”, amiket máskor meg sem próbáltak.
Úgy érzem a mi csoportunkban ez volt a hónap témájának a lényege, a gyerekek számára megfogható jelentése!
Kíváncsian várják a következő hónap témáját!

Mi is elkészítettük varázsszemüvegünket!
Hogy mindenki megélhesse, hogy szebbé válik a világ, ha változtatunk nézőpontunkon.Mert „Jobb Veled a Világ!”

A csoport napirendjének megfelelően napunkat reggeli beszélgetőkörrel kezdünk a gyermekek érkezését követően.
Reggeli beszélgetőkörünket reggeli imával kezdjük, majd megbeszéljük a napi aktualitásokat.
Ezt követően érzelem párnák segítségével beszélgetünk az érzelmeinkről, arról, hogy mit hogyan tudunk és hogyan szoktunk kifejezni. Ezt a gyermekek meg is mutatják, különböző grimaszok és mozdulatok használatával. Játékosan megpróbáljuk kitalálni melyik mit jelenthet. Az érzelem párnáink segítségével napi hangulatunk került megbeszélésre, kiemelve a szomorú, kedvetlen , aggódó illetve a dühös érzelmeket. Ezeket az érzelmeket az aktuális kedvünkhöz párosítottuk.
Egy babzsák segítségével elmondhatták a gyermekek azt amilyen a kedvük ma majd aki szerette volna egy olyan élményt, dolgot mesélt el, amitől fél, vagy ami miatt aggódik.
Elrejtettem a köpenyemben egy hangszórót és lejátszottam nekik az eső hangját. Miután kitalálták a gyermekek minek a hangja ez, megbeszéltük mi is az az eső, illetve, hogy mi az ami megvédhet minket tőle. Szóba került az esernyő, megnéztük, megbeszéltük a részeit, bebújtunk alá. Majd elénekeltük a csipp csepp csepereg című dalt.
Arról beszélgettünk mitől védhetmég meg minket egy esernyő, majd azt kértem a gyerekektől, hogy fogják meg azt amitől félnek , vagy ami miatt aggódnak, vagy rossz a kedvük és dobják a vödrünkbe. Ezeket én labdákká varázsoltam, majd az esernyő alá bebújva megnéztük, hogy megvéd e minket az esernyő attól,hogy a fejünkre essenek a „ rossz dolgok”. Elmeéltem a gyermekeknek, hogy ilyen az is, amikor jól állunk a dolgokhoz,keressük a megoldást, pozitívan, optimistán gondolkodunk.
Tudunk mi így gondolkodni és cselekedni? Majd táncoltunk egyet szabadon Bagdy Bella pozitív gyermek vagyok című dalára, amit már jól ismerük.
Ezt követően tízóraizni mentünk, naposi munkát végeztünk.
A tízórai után hívókép segítségével vártam és hívtam a gyermekeket az asztalhoz.
Az asztalnál arról beszélgettünk, hogy mi is az a koncentráció és miért számít ez az optimizmusnál. Sokan nem tudtuk mi az a koncentráció, így hát kipróbáltuk. Kerestünk egy-egy őszi falevélt és szívószál segítségével megpróbáltuk a levegő beszívásával fenn tartani. Így érzékeltettük mi is az ha nagyon figyelünk, először nehéz volt,majd könnyebb, megbeszéltük, hogy ez a gondolkodásunkkal is épp így van.
Az őszi levelünknek elmondtuk a Csepp csepp csepereg, őszi levél kesereg című mondókát, amit a napokban korábban már megtanultunk.
Majd eljátszottuk a mozgó tócsa című játékunkat, ahol a tócsába nem szabad belelépni a csoportban.
Ezt követően, pedig elkészítettük közösen és egyénileg is a csoport esernyőjét.
A szabad játék ideje alatt bábozás lehetőség kínáltam fel a gyermekeknek pöttyökkel és esernyőkkel, amelyben az esernyők megvédhették és összegyűjthették a szitakötőkre pottyanó pöttyöket.

Optimista esernyőt készítettünk a gyerekekkel. Ezt követően az esernyővel játszottunk célbadobó játékot. Közben arról is szó esett, mitől véd meg minket ez az ernyő és kipróbáltuk, hogy elférünk alatta? Vidám és boldog percek voltak, melyek erősítik bizakodásunkat: mindig jó együtt játszani. „Nagyon jó volt ez a játék óvónéni. Máskor is jössz hozzánk?” Így váltunk el.