Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy ők legyenek a kis sólymok, és éles szemük segítségével vegyék észre a jó dolgokat az iskolában! Így felhívták egymás figyelmét minden apróságra is! Amit az egyikük természetesnek vett, a másikuk most eszmélt rá.Játékkal, dallal, mozgással tettük még élvezetesebbé a foglalkozást.
Az optimizmus gyakorlása
Hatos Ferenc Általános Iskola és AMI
Mi az optimizmus?
Hogyan tudunk optimisták maradni?
A szomorú királykisasszony mese feldolgozása.
Optimizmusunkat tánc,nevetés formájában is megosztottuk társainkkal.
Boldogságóra- október: Az optimizmus hónapja
Az optimizmus tanulható
A boldogságóra program második alkalmával az optimista szemlélet kialakításán dolgoztunk tovább. Foglalkoztunk Shakespeare gondolatával, mely szerint a tudatunk teremteni képes.
„ Nincs a világon se jó, se rossz, a gondolat teszi azzá.” Ergo, az optimizmust is érdemes gyakorolni! Valójában mindannyian tudjuk, csak nem gyakoroljuk eleget. Az életcél, az örömmel végzett munka az elégedettség, az optimizmus sarokköve. A cél elérése hitet, mindennap megújuló reményt és a cél mellett való elkötelezettséget kíván, ez pedig erőfeszítésre ösztönzi az embert. Nem kell világrengető célokra gondolni, az öröm, optimizmus, a mindennapi életünk része kell, hogy legyen.
A témát az iskolai pályaorientációs témanapon jártuk körbe, ahol a mindennapok tervei mellett a reális jövőkép tervezése is kellő hangsúlyt kapott. A téma igen aktuális volt, hiszen hetedik évfolyamon kiemelt helyen kell, hogy szerepeljenek a pályaorientációval kapcsolatos tartalmak megbeszélése.
A kialakult helyzetben, különösen fontos az optimizmus megértetése a gyerekekkel. Ez a szó a gyerekek számára ismeretlen, a hétköznapi életben ritkán használatos, ezért a játékokon keresztül próbáltam megértetni a jelentését. A Szomorú Szilárd és Boldog Dóra játék nagyon viccesre sikeredett, mert a „szomorú” csapatnak, nehezen sikerült csak egy percre is komolynak maradnia.
Az októberi Boldogságórát azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, mi is az az optimizmus. A gyerekek vicces mimikával, gesztusokkal próbálták egymást megnevettetni. Ezután egy tükör segítségével mindenki mondott egy vagy több dolgot, amit szeret magán/magában.
Mesét hallgattunk, énekeltünk Bagdi Bella lemezéről, és közben mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét, mellyel szebbnek látjuk a világot. A gyermekek kiszínezték az optimizmus jelét, ezt haza is vihették emlékül. Megtettük második lépésünket a Boldogság Vára felé vezető lépcsőn.
„Én pozitív gyerek vagyok!” – kijelentéssel kapcsolatban beszélgetőkört indítottunk, majd a gyerekek kedvenc játéka a Pozitivity következett, melynek óriási személyiség- és osztályközösség formáló hatása van. A gyerekek magabiztosabbá válnak, nyitottabbak egymással szemben, érdeklődőbbek, megtanulnak egymásra figyelni, pozitív irányba fejlődik a gondolkodásuk miközben felszabadultan játszanak.
A Napindító dal, relaxáció után, Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal játszottunk.
Az óvoda manójának segítségével a gyerekek Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét.
Mi is készítettünk egy varázsszemüveget. Beszélgető kör alakult:
– Voltatok már szomorúak?
– Mit jelent nektek a boldogság?
– Mit láttok szépnek a világban?
A Tükörjáték során bizony nehezen tudták megfogalmazni pozitív tulajdonságaikat.
Fontos, hogy erősítsük önbizalmukat, ezért elhatároztuk, hogy gyakrabban játszunk majd hasonló dramatikus játékot.
A hónap mottója az optimizmus volt, mert meg kell ismerni önmagunk erősségeit és gyengéit. Hisz erőssek vagyunk együtt is és külön-külön is. Tanulságos beszélgetésekkel, filmekkel tettük felejthetetlenné ezt a hónapot a Ziperben.