A legnehezebb a mai gyerekeknek az optimista gondolatok gyakorlása, megtartása. Negatívan gondolkodnak magukról. Szerintük, nem fog sikerülni semmi. Nem bíznak magukban. Beszélgetésünk alkalmával előkerült, hogyan is gondolkodhat az optimista ember, milyen szituációkban mit mondhat-tehet. Ők hogyan élik meg ezt a pozitív gondolkodást. Majd gyakorlati feladatba vetették bele magukat, ahol egy randi kimenetelét, és a diákok hozzáállását beszéltük meg. Egyformán gondolkodtak, egymást támogatták. Viszonylag pozitívan fordultak ehhez a feladathoz, és lelkesen oldották meg csoportmunkában.
Az optimizmus gyakorlása
Épphogy elindult az új tanév és rögtön a második hónapunk úgy alakult, hogy nemcsak az osztály nagyobbik hányada betegedett le, hanem az én legkisebb gyerekem is, így én is otthon ragadtam. De nincs hónap boldogságóra nélkül, így az őszi szünetben online találkoztunk. Mindenki nagy örömmel jelentkezett be, örültek, hogy láthatják egymást és én sem vesztem el…
Bemelegítésképp megmozgattuk az arcizmainkat: felfújtuk és kipukkasztottuk néhányszor. Ez tovább fokozta a vidám hangulatot. Megosztottam velük egy képet, amin egy fél pohár víz van. A kérdésre, hogy a pohár félig teli vagy félig üres, mindenki azt válaszolta, hogy félig teli van. Ezután mutattam egy másik képet, amin már olvasható is a két nézőpont (optimista-pesszimista), majd egy harmadikat, miszerint: ” Nem számít, hogy a pohár félig üres vagy félig teli van. Legyünk hálásak, hogy van poharunk és hogy van benne valami.” Igen, meglátni, megtalálni minden helyzetben a lehető legjobbat – azt a legjobbat, ami számunkra ahhoz szükséges, hogy tovább lendüljünk, folytassuk a dolgunkat, amiért itt vagyunk a világban.
Felidéztük a tavaly olvasott történetet a lakatlan szigeten ragadt hajósról és új feladatként svéd bölcsességeket kerestünk ki a rejtvényből. Az óra végén meghallgattuk Pharell Williams: Happy című számát (a klipet megosztottam a képernyőn) és volt, aki maga is táncra perdült jókedvében.
Házi feladat volt, hogy mindenki küldjön egy viccet. Az alábbiakat kaptam:
1. Melyik a legjobb gyógyszer?
– A mínusz 5.
– Miért?
– Mert az egyből hat.
2. Pistike sétáltatja új kutyáját, amikor találkozik Robival:
– Szia! Meg szeretnéd simogatni?
– Nem harap?
– Én is ezt szeretném megtudni…
3. Mit mond a fogyókúrázó zebranő?
– ???
– Vigyáznom kell a vonalaimra…
4. A róka nagyon ravasz jószág, igen könnyen rászedi az embert. – meséli egy vadász a barátainak. – Nemrég egy álló napig voltam a nyomában egynek, és mikor végre lelőttem, akkor derült ki, hogy kutya.
5. Két moszat találkozik a tenger fenekén. Megszólítják egymást. Azt mondja az egyik a másiknak:
– Maga moszat?
– Nem, nekem saját moszógépem van.
Olykor egy jópofa vicc is segít, hogy derűsebbek legyünk, úgy pedig sokkal könnyebb a dolgok jó oldalát látni.
„Ha minden beborult, s úgy érzed, zivatarban állsz, MOSOLYOGJ, hisz minden eső magával hozza a szivárványt!”
Az október havi boldogságóráink során egymást segítve, sokszor támogatva, megerősítve próbálgattuk az optimista szárnycsapásainkat. Mit is jelenthet az, hogy optimista? Miért van erre szükség? A hónapunk visszaigazolt Bennünket. Ha sokszor azt éreztük, hogy nem sikerülhet, akkor összekapaszkodva közösen átléptünk a gondokon, problémákon. Hitet adtak egymásnak, nekem, bíztak abban, hogy együtt-egymásért-egymással minden sikerülhet. Közösen énekeltük a Repülj velem Bagdi Bella dalt, együtt váltunk napocskává, majd készítettük el az optimista szemüvegeket, amelyen minden csodálatossá válik! Még az eső is, hiszen akkor jó nagyokat lehet a pocsolyába ugrálni! A mondóka többszöri ismételgetése után a csoda megtörtént, hiszen a tükörkép mindenkit igazolt. Mosolygós, kedves, vidám, jókedvű gyermekarcok néztek vissza ránk! Ha pedig Bagolyvárban vagyunk, akkor annak a sziklaszilárd alapjait közösen meg is alkottuk. Mindenki választhatott magának egy színt a Bagolyvári téglák közül, s olyan formára vághatta, amilyenre szerette volna. A közös optimista várunkhoz mindenki hozzátett egy követ, s így kialakult a „csudaszép” várunk! Örömük határtalan volt. Munka, alkotás, rajzolgatás közben is csak dúdolták és egyre hangosabban énekelték az újabb kedvenc dalukat: Mert én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor, bármire képes vagyok!!! Beszélgetőkörökben, kisfilmek tanulságai segítségével egyre csak erősödött bennük az a hit, hogy igenis bátrak, képesek mindenre, az egész világ előttük áll! S ha esik is? Nem baj! Fel kell húzni az optimista esernyőket, amelyek segítenek, megvédenek és átsegítenek a sok-sok próbatételen, akadályon. Ezekből nem volt hiány: versenyeken, bátorság próbákon, programokon bizonyították tudásukat, erejüket, hitüket, hogy ők igenis
P-O-Z-I-T-Í-V gyerekek! Hiszem és vallom, hogy jobb és szebb lesz velük a világ!
„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”
Hiszen: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A feladatok közül a Boldogság vár elkészítését választottuk.
Izgalommal álltunk neki a várfalak lefestéséhez…..még fényképezni is elfelejtettem. 🙂 2x is. 🙁 Először pirosra festettük a kartondobozokat,ezt követte a téglák rakása. A kőműves mesterséget még ki kell tanulkozniuk. 🙂 Emlegették is Mekk Eleket, az ezermestert. Több mesét is megnéztünk a Pályaorientációs napunkon. Ezt követte az 5letelés a vár részeinek elnevezését illetően. Csak úgy röpködtek a jobbnál jobb gondolatok, amiket igyekeztünk is megvalósítani.
A képek önmagukért beszélnek…………
A Mocsárjárást a novemberi PUSZILVA napra tervezzük, amelyre a kedves Szülőket is meghívtuk.
Reméljük nem fog esni az eső, bár már esőkabátunk van ! 🙂 és fő az optimizmus………..
A betegség most engem sem került el. Ezért itthon készítettem egy kis rövid videót a gyerekeknek és megkértem a szülőket, hogy mutassák meg nekik. „A farkastanya” című mesét olvastam el és feltettem azt a kérdést, hogy kik voltak optimisták a mesében és kik nem azok? Elmondtam a gyerekeknek a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játék szabályát és kértem őket, hogy játsszák el Apával vagy Anyával ezt a játékot. A visszajelzések szerint nagyon kedvelt játéka lett a csoportom tagjainak. Kértem a gyerekeket, hogy rajzoltassanak a szüleikkel mosolygós smile-t és utána színezzék ki. Itt az eredmény : a sikeres fotók és a boldog, optimista gyerekarcok.
Esztergomi József Attila Általános Iskola
A pozitív gondolkodást és hozzáállást erősítő gondolatok feljegyzése egy általunk színezett esernyőre. Pozitív gyerek vagyok című dalra táncolunk.
Esztergomi József Attila Általános Iskola
a pozitív gondolkodást és hozzáállást erősítő gondolatok feljegyzése egy általunk színezett esernyőre. Pozitív gyerek vagyok című dalra táncolunk.
Esztergomi József Attila Általános Iskola
a pozitív gondolkodást és hozzáállást erősítő gondolatok feljegyzése egy általunk színezett esernyőre. Pozitív gyerek vagyok című dalra táncolunk.
Beszámoló
A Mesevár Óvoda és Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról,
amelynek témája:
Az optimizmus téma volt.
A csoportban tovább folytattuk ismerkedésünket a Boldogságóra témáival, így a következő témájával, az Optimizmus témával.
A kicsiket zenével és mozgással motiváltam a téma feldolgozására.
Meghallgattuk, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, és tündérekké „varázsolódva” táncoltunk a zenére, rögtönzött koreográfiával. Nagyon tetszett a gyerekeknek a közös mozgás és a zenehallgatás.
Az optimizmus téma feldolgozás nem is olyan könnyű dolog most számunkra, hiszen kiscsoportosok vagyunk.
Ezért, arra gondoltam, játszunk egy jót a gyerekekkel, és így próbáljuk megalapozzni ennek a témának a lényegét.
Közösen készítettünk egy szép őszi esernyőt, egy régi piros esernyőt találtam, erre közösen őszi színekben pompázó leveleket ragasztottunk, s máris kész volt az optimista esernyőnk, amely megvéd minket az esőtől, és a szomorú gondolatoktól is.
Mindenki a feje fölé tehette, és máris vidámmá változott tőle. Kisérésként elmondtuk, kedvenc versikénket, a Gomba, gomba, gomba, nincsen semmi gondja, ha az eső esik rája, nagyra nő a karimája, az esőt csak neveti, van kalapja, teheti.
Annyira tetszett a csoport tagjainak ez a játék, hogy többször is kérték az ismétlését.
Mesetarisznyánkban, két kedves báb érkezett hozzánk, „Boldog Blanka” és „Szomorú Szilárd”.
Mindketten elmesélték nekünk, hogy miért hívják őket így.
„Boldog Blanka” arról mesélt, hogy őt mennyire szeretik a szülei és a barátai, és nagyon szeret óvodába járni, nem „nyafizik” reggelente, hanem boldogan játszik.
„Szomorú Szilárd” pedig arról mesélt, hogy nincsenek barátai, sosem érnek rá a szülei, az óviban sem érzi jól magát, sokszor „nyafizik” reggelente.
Megkérdeztem a gyerekektől, hogyan tehetnénk Szilárdot is boldogabbá?
Ketten a gyerekek közül, azt mondták, hogy ők szívesen építenének Szilárddal, akkor biztosan örülne.
„Szomorú Szilárd” várat építetett a csoport tagjaival, egy Boldogság várat, és közösen megbeszéltük a gyerekekkel, hogy egy boldogság várban, biztosan boldog Szilárddá változik ő is.
Az építés után esernyős célbadobóra hívtam a gyerekeket, a közösen készített őszi esernyőnkbe kislabdákat kellett beledobni.
Ennek a kis játéknak nagy sikere volt a gyerekek körében. Boldogan, nagyon összpontosítva, próbáltak beletalálni a nyitott esernyőbe.
A célbadobós játék előtt mondókát tanultunk:
Csepp, csepp, csepereg,
Őszi levél kesereg,
Ne keseregj kis levél,
Levélrügyed újból él,
Mert, ha itt a kikelet,
Új levélke születhet.
Könnyen megtanulták a gyerekek, és boldogan mondogatták egész játékidő alatt a mondóka szövegét.
Befejezésképpen, aki kedvet érzett hozzá színezhetett egy kicsit, néhányan le is ültek színezni.
A többiekkel, ismét meghallgattuk Bagdy Bella: Pozitiv gyerek vagyok c. dalát, a gyerekek szabadon mozoghattak a zene ütemére.
Úgy gondolom, hogy élményközpontú volt a tevékenységünk, a csoport tagjainak is nagyon tetszett, örömmel vettek részt a játékokban.
Úgy gondolom, hogy a játékosságba ágyazott, tudatos kis feladatok, nagyban elősegítették, hogy megtapasztalhassák a gyerekek a pozitív gondolkodást, a pozitív látásmódot.
A zene meghallgatásával, a mozgással a csoport tagjainak zenei érzékét, ritmusérzékét kívántam fejleszteni.
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
A lányok az ötletek közül a fiúkkal ellentétben, (és 1kicsit ez természetes is) az esőkabát elkészítését választották, bár1fiúcska „szolidarított” velük és besegített nekik. Nagyon élvezték a feladatot és ügyesen dolgoztak.
A PESSZIMISTA esőkabáton megjelent a káröröm, harag, irigy dühös, rosszaság, bolondság, dicsekedés és szomorúság fogalmak. Utána foltokkal eltakarva, immáron az OPTIMISTA esőkabáton a kedvesség, a szeretet, a segítség és a jóság olvasható. Szuper esőkabát, hordható pesszimizmus ellen (is), és ez nem:-Eső után köpönyeg…………..
Az októberi hónapunk is igen tartalmas volt. Részt vettünk egy Pályaorientációs napon is, ahol azon kutakodtunk, hogy Mi leszek, ha nagy leszek?
Tök 🙂 jól sikerült a jelmezes Halloweeni bulink is: vidám játékokkal, jelmezversennyel, tombolával. 🙂 Így a gyerekek betekintést nyerhettek más népek ünnepi hagyományaiba is.
A hónapot 1pályázattal zártuk. Kerékpáros mezt kellett tervezni. Reméljük nyerünk!!!! Fő az optimizmus! 🙂