Az optimizmus hónapjába nagy reményekkel indultunk., hiszen nagyon sok megvalósításra váró feladatunk volt. A téma felvezetése során visszaemlékeztünk az előző két évre, mit csináltunk a korábbi azonos hónapokban. Segítségünkre voltak az emlékképeink, melyet albumban gyűjtünk. A tavalyi tanévre feltűnően sokan emlékeztek. A hónap meséje már ismerős volt a gyerekeknek. Megtanultuk a kis mondókát és azt a mindig együtt mondtuk a mese folyamatában. A hónap dalát sokat énekelték játék közben is, mind amellett, hogy sokszor hallgattuk is. Október hónapunkat nagyon sok program színesítette: Bábszínházi előadás, kukorica morzsolás, játszótérre séta, piaci vásárlás. Ezeket a terveket megbeszéltük a téma bevezetésekor. Megbeszéltük, ahhoz, hogy megvalósuljon, kell a mi pozitív hozzáállásunk is, majd a gyerekek kifejtették, hogy szerintük mire van szükség, hogy megvalósuljanak a terveink. Többek között elhangzott, hogy „Legyen jó idő”, ” Ne legyünk betegek”. A felajánlott témák közül a megvalósításhoz két feladatot választottunk. Tobozból kiscsibét készítettünk, hiszen csibe csoportosok vagyunk. Együtt festettük sárgára a tobozokat, amely nem is volt egyszerű, hiszen nagyon aprólékos munka volt és nagy kitartást igényelt. Buzdítottuk bátorítottuk azokat a gyerekeket, akik kevésbé hittek magukban. A kukorica morzsolás után pedig mindenki elkészítette a saját kukoricáját, újrahasznosítás segítségével. A „Vigyázz a tócsára” játék megbeszélése után nagyon jó hangulatban telt a gyakorlás, felelősségteljesen vigyáztak egymásra a gyerekek. Szabadidőben már a gyerekek is kezdeményezték ezt a játékot, kiválasztva egymás között, aki irányította és figyelte a szabályok betartását. Sok közösségformáló feladat és program volt ebben a hónapban, amely vidámmá tette a mindennapjainkat az optimizmusunknak köszönhetően.

Október hónap témája az optimizmus gyakorlása volt.
A téma feldolgozását abból indítottam, hogy ki milyennek látja magát, mik a jó tulajdonságai, mik azok a képességek, amelyeknek birtokában van, mik azok a dolgok, amiket meg tud tenni.
A gyerekek ügyesen ráéreztek ennek a tükrös játéknak a lényegére! („Kit látsz a tükörben?”) Egyre bátrabban beszéltek önmagukról, újabb és újabb területek kerültek elő a képességekben. Pl.: ” Tudok bicajozni!”, „Tudok szép virágokat rajzolni!”, „Tudok pohárba önteni!”
A játék úgy folytatódott, hogy mondják el, hogy mi az amit nagyon szeretnének megtenni, de ez az álmuk még nem valósult meg. „Lovagolni!”, „Repülőn utazni!”, „Fejest ugrani a medencébe!”
Ezután beszélgettünk mindarról, hogy ezeknek az álmoknak a megvalósulásához mik kellenek, és hogy ők maguk mi tudnak tenni.
Tódi törpe meséje nagyon tetszett a gyerekeknek, a benne lévő varázsszemüveg versikét pillanatok alatt meg is tanulták!
Mi is elkészítettük a varázsszemüveget papírból, színezéssel, amit nagyon szívesen viseltek a gyerekek, teljesen beleélték magukat abba a játékba, hogy a szemüveggel szépnek lássák a maguk körüli világot. Odamentek az ablakhoz, és az udvarról beszélgettek, hogy milyen szépek a levelek a fán, milyen jó, hogy új homokozónk van, stb.
A téma családokba való visszacsatolásaként haza is vihettek ilyen szemüvegeket a családtagjaiknak, hogy ők is színezzenek maguknak, és viseljék.
Következő nap elkészítettük az optimizmus jelét ábrázoló sárga mosolygós arcocskát, amit a nyakukba akasztva viselhettek.
A napi játék átszőtte az egész délelőttünket, ami arról szólt, hogy a mosolygós arccal a nyakukban megpróbálkoznak olyan dolgokkal is az oviban, amit eddig nem tettek. Mivel ezen a napon volt torna a tornateremben, rengeteg lehetőségem volt „kihívások” elé állítani a gyerekeket! A „Gyere, próbáld meg, sikerülni fog! „ felkiáltás gyakran elhangzott a gyerekektől pajtásaik felé, és öröm volt nézni, ahogy drukkoltak társaiknak!
A próbálkozások tovább folytatódtak az udvari játékidőben, az ebéd előtti terítéskor, alváshoz készülődéskor is. A gyerekek örömmel végeztek olyan „feladatokat”, amiket máskor meg sem próbáltak.
Úgy érzem a mi csoportunkban ez volt a hónap témájának a lényege, a gyerekek számára megfogható jelentése!
Kíváncsian várják a következő hónap témáját!

Mi is elkészítettük varázsszemüvegünket!
Hogy mindenki megélhesse, hogy szebbé válik a világ, ha változtatunk nézőpontunkon.Mert „Jobb Veled a Világ!”

A csoport napirendjének megfelelően napunkat reggeli beszélgetőkörrel kezdünk a gyermekek érkezését követően.
Reggeli beszélgetőkörünket reggeli imával kezdjük, majd megbeszéljük a napi aktualitásokat.
Ezt követően érzelem párnák segítségével beszélgetünk az érzelmeinkről, arról, hogy mit hogyan tudunk és hogyan szoktunk kifejezni. Ezt a gyermekek meg is mutatják, különböző grimaszok és mozdulatok használatával. Játékosan megpróbáljuk kitalálni melyik mit jelenthet. Az érzelem párnáink segítségével napi hangulatunk került megbeszélésre, kiemelve a szomorú, kedvetlen , aggódó illetve a dühös érzelmeket. Ezeket az érzelmeket az aktuális kedvünkhöz párosítottuk.
Egy babzsák segítségével elmondhatták a gyermekek azt amilyen a kedvük ma majd aki szerette volna egy olyan élményt, dolgot mesélt el, amitől fél, vagy ami miatt aggódik.
Elrejtettem a köpenyemben egy hangszórót és lejátszottam nekik az eső hangját. Miután kitalálták a gyermekek minek a hangja ez, megbeszéltük mi is az az eső, illetve, hogy mi az ami megvédhet minket tőle. Szóba került az esernyő, megnéztük, megbeszéltük a részeit, bebújtunk alá. Majd elénekeltük a csipp csepp csepereg című dalt.
Arról beszélgettünk mitől védhetmég meg minket egy esernyő, majd azt kértem a gyerekektől, hogy fogják meg azt amitől félnek , vagy ami miatt aggódnak, vagy rossz a kedvük és dobják a vödrünkbe. Ezeket én labdákká varázsoltam, majd az esernyő alá bebújva megnéztük, hogy megvéd e minket az esernyő attól,hogy a fejünkre essenek a „ rossz dolgok”. Elmeéltem a gyermekeknek, hogy ilyen az is, amikor jól állunk a dolgokhoz,keressük a megoldást, pozitívan, optimistán gondolkodunk.
Tudunk mi így gondolkodni és cselekedni? Majd táncoltunk egyet szabadon Bagdy Bella pozitív gyermek vagyok című dalára, amit már jól ismerük.
Ezt követően tízóraizni mentünk, naposi munkát végeztünk.
A tízórai után hívókép segítségével vártam és hívtam a gyermekeket az asztalhoz.
Az asztalnál arról beszélgettünk, hogy mi is az a koncentráció és miért számít ez az optimizmusnál. Sokan nem tudtuk mi az a koncentráció, így hát kipróbáltuk. Kerestünk egy-egy őszi falevélt és szívószál segítségével megpróbáltuk a levegő beszívásával fenn tartani. Így érzékeltettük mi is az ha nagyon figyelünk, először nehéz volt,majd könnyebb, megbeszéltük, hogy ez a gondolkodásunkkal is épp így van.
Az őszi levelünknek elmondtuk a Csepp csepp csepereg, őszi levél kesereg című mondókát, amit a napokban korábban már megtanultunk.
Majd eljátszottuk a mozgó tócsa című játékunkat, ahol a tócsába nem szabad belelépni a csoportban.
Ezt követően, pedig elkészítettük közösen és egyénileg is a csoport esernyőjét.
A szabad játék ideje alatt bábozás lehetőség kínáltam fel a gyermekeknek pöttyökkel és esernyőkkel, amelyben az esernyők megvédhették és összegyűjthették a szitakötőkre pottyanó pöttyöket.