Relaxációval kezdtük a foglalkozásunkat, majd a gyerekek meghallgatták Tódi törpe varázsszemüvege mesét. Közben figyeltem arra, hogy többször is beleszőjem a mondókát, a mese végére néhányan már velem együtt mondták. Beszélgettünk a meséről, az optimizmusról, arról, hogy rajtunk múlik meglátjuk-e a dolgoknak a szebb oldalát is, vagy csak a rosszra koncentrálunk. Elmeséltem egy személyes történetet, majd előhúztam az optimista (láthatatlan) szemüvegemet, elmondtam hogy néz ki és „felvettem”. Most elmeséltem újra a történetemet, csak most másfelől közelítettem meg, megkerestem a jó dolgokat benne. Ezután megkérdeztem a gyerekeket nekik van-e hasonló történetük, majd ők is elővehették a saját szemüvegüket. (Azért gondoltam a képzeletbeli szemüvegre, mert ez mindig nálunk lehet, bármikor elő tudjuk kapni.) A kicsiknek már az is öröm volt, hogy elmesélhették az övüké hogyan néz ki, és a többiek elismerően reagáltak rá.
Ezt követően mindenki párt választott, és felálltunk egymással szemben, két oszlopban. Felváltva kellett boldog és szomorú arcokat utánozniuk, majd a szomorúak megnevettetése volt a feladat. Ez nagyon vidám perceket szerzett nekünk, a gyerekek igazán kreatívak voltak. Volt egy megható pillanat is, amikor az egyik középsős kislány úgy próbálta felvidítani a társát, hogy megölelte. Először meglepődött a társa, hiszen valami bohókás műsorra számított, de utána szintén széles mosoly lett a vége. Utána többen is átvették tőlük, és ők is ölelkezni kezdtek.
Ezek után meghallgattuk Bagdi Bella Tükördal című számát, és az ismétléseket együtt énekeltük, jó hangosan. Majd a dal végére körbeültük az összetolt asztalokat (előre kikészítettem a lapokat és a ceruzákat), és kértem a gyerekeket, hogy színezzék ki azokat a dolgokat, amikre ők már képesek. Elismerően jegyeztem meg többször is, hogy mennyi színes lapot látok. Szintén jó hangulatú beszélgetések vették kezdetét. Felkínáltam a lehetőséget, hogy a lap másik oldalára lerajzolhatják mire vágynak, minek örülnének. Így született meg többet között a szivárványház és a minden kívánságot teljesítő sárkány is.
Végezetül meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalocskát, és befejeztük a foglalkozást. Voltak, akik a rajzolós asztalnál maradtak, mások pedig egyéb játékokba kezdtek a csoportszobában.
Ez a foglalkozás szintén megmutatta számomra, mennyi csoda lakozik a gyerekekben.
Az optimizmus gyakorlása
Megpróbáltunk ebben a hónapban jobban koncentrálni arra, hogy a jelenben éljünk optimistán, békében önmagunkkal, társainkkal és a világgal. Nagyon élveztük az Igen! Nem! De! Csak azért is! játékot. Jó figyelemfejlesztő memóriajáték volt. A végén már átalakítva játszottuk: Csak egy személy szólalhatott meg egyszerre a felkiáltások sorrendjét követve, csak az, aki úgy érezte most meg kell szólalnia, és remélhetőleg más nem szólal meg. Ha többen bekiáltottak, mindannyian optimista mondatot kellett mondaniuk zálogként. Ez is remek gyakorlásnak mutatkozott olvasás óra elején, a mondatok és szavak, mint fogalmak ismétléseként. Az októberi hónap kézműves feladataként a sablonok alapján elkészítettük optimista esernyőnket, amelyre titkos jelekkel rajzoltuk fel mi mindenre figyeltünk oda most erősebben egyre bizakodóbban, derűlátóbban.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
A hónap feladatai közül a legizgalmasabb feladat volt a csoportom számára. Sokat beszélgettünk a maszk viseléséről, sok tanuló számára szorongó élmény volt a viselése. A hordásában sok segítségre volt szükségük kezdetben és a gondolata, hogy megint szükség lehet rá, megrémiszti Őket. Számukra a semmiből előkerült kötelező „kellék” a midennapi életükben és az utána bekövetkezett bezártság, csak a rosszat idézte elő. Még ha belátással elszenvedték is a hordását pesszimista érzelmeket váltott ki belőlük. Bekövetkezhet ismét, ezért az egymás iránti aggódásukkal, szeretetükkel megértik, hogy vigyázunk majd egymásra, védjük megunkat is.
Hogy ez a maszk-téma lehet számukra vidám, eszükbe sem jutott. Hála a feladat kitervelőinek, igazán mókássá sikeredett a megvalósítása. Csak rajzolták, hogy a maszkotok segítsenek abban, hogy vidámabban viselhessük. Elképzeléseink szerint az arcunk mosolyog a masz mögött, ha társainkat így látnánk. Nem valósítattam meg, hogy igazi maszkokat készítsünk, mert ha megint viselnünk kell, lehet hogy az lenne az első csíntevésük, hogy egymás, vagy a saját maszkjukat kifestenék, összerajzolnák, ami higiéniai szempontból nem állná meg a helyét. Az optimista látásmód fejlesztéséhez azonban kiváló feladat volt. Tetszett, hogy a kedvenceik megjelentek a maszk-rajzokon. Ismerve a gyerekeket, ha csak a maszkot látom is tudom ki van mögötte.
A manócskáimmal megnéztük az Ajándék című filmet. Sok érdekes gondolatuk volt a rajzfilm megnézése után. Kiderült, kinek milyen állata van, melyik a kedvenc állatuk és a felelős állattartásról, a környezetvédelemről is szó esett. Meghallgattuk a hónap dalát is, mely nagyon tetszett nekik. Délután kertet építettünk, kertészkedtünk az iskolaudvaron. Megcsináltuk a mi kis pozitív kertünket.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalapart EGYMI és Kollégium
Enyhe értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Tisztaforrás csoport
Az órán bábokkal játszottuk el a rosszalló gondolatokat, vele szemben a derűlátásra okot adó megoldásokkal. A gyerekek oldottabbak voltak a bábokkal. A rossz és jó közötti különbségek, az egymás közötti rábeszélésekkel fordultak az optimizmus irányába. A jókedv és a játékosság segített az optimista látásmód fejlesztésében.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
A hónaptéma feldolgozásához ajánlott ötlet alapján választottunk egy varázskendőt. Szép színeset. A gyerekek közül, aki elmesélt egy számára rossz élményt, választotta a rossz hangulatának megjelenítéséhez a sötét színű kendőt. Ezután, hogy a dolgokon pozitív irányba változtassunk, a varázskendőt megkapta az, aki vállalkozott, hogy varázs erejével meg tudja változtatni a kellemetlen élményeket. Simogatással, vigasztaló szavakkal húztuk ki egymásból a tüskéket, amit a bántások okoztak. Megmutattuk egymás számára a fekete színt választva, milyen rossz a sértő, bántó szó. A színeket változtatva tanultuk, hogy a megtörtént rossz után a róla alkotott gondolatainknak nem kell rossznak lenniük. A megoldás keresésében kaphatunk felnőttől segítséget, de lehetünk egymás segítségei is. Mi azok lettünk az óra végére, így egyre többen bújtunk a varázskendő alá.
,,Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót.” Ehhez hasonló gondolatébresztő idézetek felolvasásával és értelmezésével kezdtük az optimizmus témakör megbeszélését.
Ezt követően optimista és pesszimista szemüvegen keresztül néztünk meg , hogy hogyan fejeznénk be mondatokat adott szituációkban.
Ezek után a gyerekek egy társai által megbántott barátjuknak írtak üzenetet, hogy jobb kedvre derítsék.
Befejezésül együtt énekeltük a világomban minden rendben van című dalt.