Az októberi tevékenységek alkalmával a fő téma az ősz (színei, termései, időjárás), így a foglalkozásomat az esővel kapcsolatos javasolt feladatokból állítottam össze. A boldogságóra foglalkozást a „Trópusi eső” mozgásos játékkal kezdtem, kéz-és lábmozdulatokkal utánoztuk az eső hangját. Lassú, csepergő esővel indítottunk, ami egyre hangosabb lett, zuhogott és dörgött, majd újra lecsendesedett és elállt. A gyerekek élvezték ezt a fajta hangutánzó játékot, és egyben átvezettem őket a „Vigyázz a tócsára!” játékra. Mivel sok eső esett, tócsák keletkeztek, amibe nagyon jó dolog ugrálni, de mivel nem volt rajtunk gumicsizma, nem ugorhattunk bele. Megbeszéltük, hogy most ügyesen, óvatosan kell kikerülnünk és átlépnünk a tócsákat, hogy ne legyünk vizesek (mert akkor beteg leszünk és az szomorú dolog). Voltak, akik a szőnyegen feküdtek – ők voltak a tócsák – és a többiekkel kerülgettük őket, majd cseréltünk. Utána elővettem a csoportunk optimista esernyőjét, ami katica mintájú – mivel Katica csoportosak vagyunk – és egy gomba fejdíszt. Szemléltettem velük a gomba és az esernyő közötti hasonlóságot – úgy véd minket az esernyő, mint a gombát a karimája. A gombás fejdísz segítségével pedig a „Gomba, gomba, gomba…” kezdetű mondókával játszottunk. Aki szeretett volna, lehetett gomba, ami az eső segítségével nőtt nagyra a mondóka végére.
A tevékenységet az „Esernyős célbadobó” játékkal zártam. Minden kisgyereknek adtam egy kék színű kislabdát, amik esőcseppeket szimbolizáltak és a nyitott esernyőbe kellett dobniuk – ezzel tettük vidámmá az esernyőt, hogy elkaphatta az esőcseppeket.
Végül közösen felhelyeztük a második lépcsőfokra az optimizmus jelét, a boldogságvárba vezető úton.
A hét folyamán pedig elkészült a bejáratunk mellett az őszi dekorációnk, mellyel az „Átváltozás” című feladatot is megvalósítottuk.
Az optimizmus gyakorlása
Mórahalom Város Önkormányzata Napköziotthonos Óvoda
A kézműveskedés során a gyerekekkel varázsszemüveget készítettünk, a minta ritmikus sor ragasztásával készült. A mese meghallgatása után kipróbáltuk a szemüvegeket, melyeken keresztül szépnek és csodálatosnak láttuk a világot.
Játszottunk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozás elején megbeszéltük a kis elsősök nyelvén, mit jelent az optimizmus szó. A saját kis életükből meséltek példákat. Újságpapírból építettük meg az átjárót a mocsár felett. A papírlapok szimbolizálták az optimizmus és pesszimizmus szigetét, amiről tovább kellett lépni. A cél az volt, hogy eljussanak a mocsár végéig. Ezután megrajzolták az optimista esernyőt, melyet a fejük felé tartva, minden sikerülhet. Végül megnéztük Az ajándék c. kisfilmet, melyben egy mozgássérült kisfiú egy mozgássérült kutyát kapott ajándékba. Megbeszéltük a történetet, ami nagy hatással volt a gyerekekre. Ismét egy vidám foglalkozást sikerült létrehoznunk.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
Iskolánk 7.a osztályos tanulói kisfilmre vették, mi a különbség az optimista és a pesszimista szemlélet között. A film készítée közben megbeszélték azt is, mennyivel könnyebb a pesszimista, kritikus szemlélet, olyakor milyen nehéz, és még figyelmet igényló magatartás az optimista. Mi jó úton járunk.
Kis csoportunkkal az optimista esernyőt készítettük el.
Közösen színeztünk, kiválasztottuk azokat a mondatokat amik a most alakuló osztályunk gyerekeinek fontos lehet. Élveztük a közös munkánkat. A téma pont aktuális volt nekünk, mert most tanuljuk miket erősítsünk magunkban és társainkban. Köszönjük a lehetőséget:)
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Optimista- Pesszimista
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Optimista- Pesszimista
Októberi beszámoló
Bevezető beszélgetés: Felolvastam az osztálynak egy idézetet, ezzel vezettem be az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát, majd az optimizmust mondtuk más szóval. Ez frontális munka volt, majd jöttek a csoportmunkák:
Az első csapat körben állt, mindenki kapott 1-1 idézetet, és elmondta, hogy rá illik –e ez az idézet, és miért.
Biztos vagyok benne, hogy a világ sok lehetőséget nyújt számomra a sikerhez.
Hiszek benne, hogy nincsenek olyan korlátok, amelyek megakadályoznának a céljaim elérésében.
Nem panaszkodom, ha valami rossz történik velem.
Az életben minden akadályt kihívásként fogok fel.
Mindig mindenben találok valami jót.
A dolgok naposabb oldalát nézem.
Meglátom a jót a rosszban.
Hasznot húzok még a kételkedésből is.
Derűlátó vagyok a jövőmmel kapcsolatban.
Egyszerűen csak bízom abban, hogy ez a nap is sikerülni fog
Egy másik csoport a Dixit- kártyákkal dolgozott. A csoporttagok külön-külön kiválogatták, hogy melyik nekik az optimista kép.
A harmadik csoport állatos kártyákból válogatott, hogy melyik állat mit ad nekik, milyen pozitív tulajdonságot.
A negyedik csoport, egy kéttagú csoport tagjai kiválogatták, hogy mely idézetek optimisták nekik külön-külön, majd együtt is.
A táblánál lévő csoport tagjai felírták, hogyan lehet pesszimistából valaki optimista. Sajnos a környezet, természet hatásairól most nem írtak.
A hatodik csoport a következő feladatot csinálta: Hallgassátok meg a következő szituációt! Tomi 16 éves, és tetszik neki Kinga. A barátja meggyőzi, hogy kérjen tőle randevút. Összeszedi a bátorságát és megkérdezi a lányt. Ám Kinga nemet mond. a, Mi a legrosszabb, ami történhet?
b) Mivel akadályozhatná meg Tomi, hogy a legrosszabb megtörténjen?
c) Mi a legjobb, ami történhet?
d) Mivel segítheti elő Tomi, hogy a legjobb következzen be?
e) Mi történik a legnagyobb valószínűséggel?
f) Mit tehet Tomi, hogy kezelje a legvalószínűbb eseményt?
A vártnak megfelelő válaszokat adták, negatív megnyilvánulás nem volt.
Néhány tanuló tesztfeladat oldására vállalkozott:
1. Optimista vagyok, ha
2. Pesszimista vagyok, amikor
3. Milyen tanácsokat adnál a barátodnak, aki hosszabb ideje pesszimistán gondolkodik?
4. Mitől lehetsz optimista? Adjál tippeket!
Az órát A legdrágább kincs c. mese feldolgozásával fejeztük be. Majd megbeszéltük, hogy kinek mi a legdrágább kincse. Itt előfordult a család, egészség, az élet, a párja neve és a szeretet is. Illetve, hogy kinek mi tetszett a mesében. Megható volt, ahogy többen mondták, hogy a főhős megnyíló értelme tetszett nekik.
Minden csoport megoldásait közösen beszéltük meg, lehetett becsatlakozni is.
Az Örkény novellát házi feladatban kapták meg: Gli Ungheresi, amire az alábbi befejezések születtek:
Történet befejezése: Amikor meghalt Ugo a családnak az volt az első, hogy a magyarokkal megszerettessék a fagyit. Ugo családja elment Pestre, és el kezdte árulni a fagyit. Az első nap csak egy német turista ment oda hozzájuk, másnap egy nyolcéves kisfiú is, aki kíváncsian megkérdezte, hogy ez micsoda. Amikor megkóstolta, finomnak találta. Még kért és még kért. A körülötte lévők nézték, hogy mit kóstol és ők is kértek. Na így terjedt el a fagyi, amit mi is szeretünk nagyon.
2. Ugót nem hagyta nyugodni az a dolog, hogy a magyaroknak nem tetszik a fagyi. Újra és újra visszatért Magyarországra. Mindig azt gondolta, hogy majd legközelebb sikerül. Egyszer nagy hőségben tért vissza, amikor is a magyarok szívesen fogadták az édességet, és bizony örömmel kóstolták meg.
3.Ugo miután elfutott a magyaroktól éppen hogy csak megpihent, egy kisfiú lépett hozz, aki azt mondta: „Engem nem érdekel az, hogy mit mond a többi, mert nekem ugyanis kell az az epres fagyi. „Miközben ezt kimondta a kisfiú, Ugo megérezte, hogy mit kell tennie, hogy a magyarok megszeressék a fagylaltot. Ugo a fiúra nézett és átadta a fagylaltos kocsiját a fiúnak, aki megörült és ment is fagyit árulni a magyaroknak. A magyarok elfogadták és meg is kóstolták ezt a különleges édességet.
4.… magyarok, magyarok és sóhajtott egyet, majd gondolt egyet. Befestette a fagylaltokat barnára, felvett egy másik ruhát és visszament hozzájuk, és azt mondta, hogy szeretné megmutatni a magyarok egyik régi étkét. A magyarok nagy nehezen ráálltak, hogy megkóstolják, és bizony ízlett is nekik. Ugo ekkor levette barna kabátját és felismerték benne a régi fagylaltárus, és jót nevettek ezen. Azóta a magyarok nyitottak az új dolgokra.
5. Miután Ugo meghalt lassan-lassan véget ért a sóvám. A magyarok élték tovább az életüket. Egyszer megjelent egy szellem, ott, ahol egykor a fagylaltárus olasz árulta a fagyiját. A szellem kedvesen mosolygott, majd eltűnt a magyarok megbánták már, hogy nem ettek a fagyijából, és felkeresték Ugo sírját és fagyit raktak rá.
Ha október, akkor optimizmus! Az optimizmus hónapjában igyekeztük megfogalmazni, hogy hogyan lehetünk pozitívak, és hogyan tehetünk másokat is pozitívabbakká. Ez egy közös munka, gondolkodás, volt. Az óra jó hangulatban telt. A diákok szívesen, nagy igyekezettel dolgoztak.
Energiával feltöltve, optimistán várjuk novembert!
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A 3. osztályosok optimista mondatai kerültek rá az esernyőre, melyet közösen készítettek és színeztek ki.