A süni csoportosok ebben a hónapban is örömmel várták a boldogságórát, melynek során feldolgoztuk az optimizmus fogalmát.
Tódi törpe varázsszemüvege című mese meghallgatása után mi is kerestük a szép dolgokat a környezetünkben. Megneveztük kedvenc tárgyainkat és a varázsszemüveg segítségével felsoroltuk jó tulajdonságaikat.
A Bennem az a jó….című játékot többször is játszottuk. Az első pár alkalommal inkább a külső vonásokat sorolták fel a gyerekek, a hónap végére szinte mindenki szívesen sorolta a jó tulajdonságait és ezek már inkább belső értékek voltak.
A téma feldolgozásának további részében sokat mozogtunk kint és bent egyaránt.

Az optimizmus gyakorlása

Az optimizmus gyakorlása témakört sajnos később tudtam átadni, mivel intézményünkben több hétig nagy volt a hiányzások száma betegség miatt.
A gyermekekkel megbeszéltük mi is az optimizmus, példákat hoztunk fel rá. A téma feldolgozását relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd Bagdi Bella zenés táncával folytattuk. Elbáboztam a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét, amit a gyermekek nagy érdeklődéssel hallgattak végig. Majd játékos feladatokat vettünk a témával kapcsolatban. Készítettem egy varázsszemüveget, amit átadtunk egymásnak és közben mindenki mondott egy értékes tulajdonságot magáról. Játszottunk Boldog Blanka és Szomorú Szilárd játékot. Majd mindenki elkészítette a saját barátság virágját.
Úgy érzem a gyermekek a játékos feladatokon keresztül megértették a témakör lényegét és nagyon élvezték a feladatokat.
Remélem a következő boldogságórát időben eltudom majd kezdeni és nem lesznek a gyermekek ilyen betegek.

1.Boldog Dóra csengővel hív
2.Boldogságmondóka elmondása közösen
3.Relaxáció „Napimádás”
4.Tükörjáték
5.Tóbi törpe varázsszemüvege(mese)
6.varázsszemüveg készült – kipróbálása

A mindennapokban arra törekszünk, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy az eléjük gördülő feladatokat, problémákat megoldani és ne kikerülni akarják. Kitartásra, megoldások keresésére biztatjuk a gyerekeket, pozitív megerősítéssel, segítségadással terelgetjük őket. Előhívjuk, erősítjük a pozitív tulajdonságaikat, ahogyan ezt tettük októberi témánk feldolgozása alkalmával is. Tükörjátékot játszottunk, mely során mindenki elmondta azokat a külső tulajdonságokat, amiket szépnek lát magán, majd a belső tulajdonságokra is rátértünk. Természetesen a belső tulajdonságok megfogalmazása nehezebb feladat volt, így példákkal, kérdésekkel segítettem a megoldást. Akinek nem sikerült semmit mondania, annak közösen mondtuk el, hogy miért szeretjük őt. Az optimista szemüveg segítségével Szomorú országból Vidám országba jutottak a gyerekek egy varázs alagúton keresztül, ahol csupa pozitív tulajdonságok visszhangoztak. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével igazán jó hangulatot sikerült varázsolni a csoportba. Az októberi témához Szutyajev Okoska botocska c. meséjét választottam, valamint Bagdi Bella Tükördal c. dalát. A korábbi Hálafa, most Értékeim fájaként funkcionált, minden ágán egy-egy tevékenység jelent meg képek formájában. A gyerekek kiválasztották miben érzik a legjobbnak magukat és oda ragasztották fel a jelükkel ellátott virágokat.

A második lépcsőfokra léptünk. Az optimizmus, mint témakör elgondolkodtatott. Hogyan is tudom átadni a lényegét a kicsiknek? Mi is az optimizmus 3 évesen? Ezt a témát nagyon leegyszerűsítve tudtam elképzelni.
Boldog Dórát örömmel fogadták a gyermekek és mindenki vele együtt mozgott a lazító mondókákat mondogatva. Mivel csak 1 hónapja vagyunk túl a befogadási időszakon, még néha előfordul, hogy reggelente megitatjuk az egereket 😊 és a rosszkedv-jókedv érzése úgy hullámzik a nap folyamán, mint egy hullámvasút.
Nagy örömet jelentett, amikor a sírósabb gyermekek megfogalmazták, hogy azért van rosszkedvük, vagy azért sírdogálnak, mert hiányzik az anyukájuk. Erre alapozva került elő a varázskendő. Arra ügyeltem, hogy olyan kendőt válasszak, ami színes, arc elé téve átlátszó, hiszen ebben a korban még az újtól („valamit a fejünkre raknak, ami alól nem látok ki”), a szokatlantól megijednek.
Ez a varázsjáték annyira felkeltette az érdeklődést, hogy egytől-egyig mindenki alá bújt, még a legbátortalanabb gyermekem is.
Nap közben sokszor szoktunk olyan játékot játszani, hogy mozgásokat, hangokat utánzunk, így örömmel vették, amikor az arcunkkal játszottunk – szomorúság-jókedv érzését jelenítették meg. Ebből vezettem át „a vidíts fel a társad” játékba a gyerekeket. Megkapták a kis mosolygós-szomorú fejeket és a szomorú társukat kellett megnevettetni – a kicsik szintjén egy nevetés elég volt ahhoz, hogy mosolyra mozduljon a száj. Ezután a második lépcsőfokra mindenki feltehette a kiszínezett mosolygós jelet.
Megbeszéltük, hogy a varázskendő itt marad a csoportba, de készítünk helyette egy varázs szemüveget, amit rosszkedv esetén magunk elé tartva mindjárt jobb lesz.
Számomra nagy örömöt jelent a mai napig, hogy a kendőt azóta is kérik, ha rosszkedve van valakinek – együtt bújunk alá egymást ölelve és működik a varázslat.

Varázsszemüveg, ami hozzásegít az optimista gondolkodáshoz.