A hónap első óráján a csoporttal arról beszélgettünk, hogy milyen nagy jelentőséggel bír az, ahogyan értelmezzük magunknak a minket ért eseményeket. Példákat néztünk rá, majd szituációs gyakorlatokon keresztül figyeltük meg, hogy egy-egy nehéz helyzetet hogyan lehet pesszimistán, optimistán, realistán magyarázni. Megfigyeltük, hogy sajnos sokkal könnyebben megy egyből a rosszabb kimenetelre számítani, mint optimistán szemlélni a világot, de ha tudatosan odafigyelünk rá, akkor tudjuk megváltoztatni, irányítani a gondolatainkat.
A második órán készítették el maguknak a diákok a tetoválásokat. Sokat ötleteltek, hogy kinek milyen szimbólum lehet az, ami az optimizmust juttatja az eszükbe. Volt, aki a Békamesét továbbgondolva, egy zenét hallgató alakot rajzolt azért, hogy ne mások pesszimista hozzáállása befolyásolja. Volt, aki egyszerűen egy szívvel fejezte ki, hogy számára a szeretet maga az optimizmus, vagy egy kis virág a jókedvre emlékezteti. És volt, aki csak azt írta fel, hogy „na nem baj, végülis lehetne ettől rosszabb is”.
Az optimizmus gyakorlása
-Relaxáció: „Rongybabává válok,csak pihenni vágyok”. -Dal: Pozitív mondóka -Mozgásos játék:Szomorú Szilárd és Boldog Blanka (csoport játék,cél: egymás megvígasztalása) -Tükörjáték: Egy tükör körbeadása,a gyermek elmondja,hogy mi a szép és jó,a pozitív önmagában. -Optimista tükörkép: Boldogságóra munkafüzet 11. oldal. -Zárókör: Mitől ,miért vagy ma boldog?
A „Vigyázz a tócsára” bátorságpróba során olyan bizalommal fordultak egymáshoz a gyerekek, hogy senkinek eszébe nem jutott, hogy mi van, ha rálépnek. Mindenki magabiztosan viselkedett, feltétel nélkül megbízott társaiban. A játék során sokat nevettek, felszabadultak voltak és élvezték minden percét, alig várták, hogy szerepet cserélhessenek. Öröm volt látni, hogy nem féltek kilépni a komfortzónájukból, és a társak felé áradó bizalmat.
ÁTVÁLTOZÁS: A gyerekek által gyűjtögetett természetes anyagok felhasználásával többféle képet alkottak. Felfedezték, hogy a természet kincseit milyen sokféleképpen fel lehet használni. A gyűjtött tárgyak megszerzéséhez nem kell a természetet pusztítani, hiszen „magától” is sokat ad nekünk, ha vigyázunk rá.
A gyerekek megfogalmazásai: „Azért készítettük ezeket a képeket, mert szép a látványa. Ha valaki bejön látja, hogy milyen ügyesek vagyunk és neki is jó kedve lesz, mert szép. Ami szép, attól boldogok vagyunk…”
Több mint 1 órán át készültek ezek a gyönyörű képek, nagyon élvezték a gyerekek, sok variációt elkészítettek.
Mindkét játék erősítette a csoportkohéziót, az önbizalmat, bizalmat, az egymásra figyelést és az együttműködést.
Maga a kifejezés ismeretlen volt tanítványaim előtt. Hosszas beszélgetés után tisztult le a téma. Várták már ezeket a foglalkozásokat. Ügyesen színezték az esernyőket és rajzoltak rá (sajátosan) serkentő „piktogramokat”. Élvezték az Igen!, Nem!, De!, Csak azért is! játékot. Nehezen indultak, de nagyobb figyelemmel megoldották a feladatot. A pajzs készítése rám hárult, mivel még a kicsikék nem tudnak írni. Az animációs film tetszett nekik. A zárókör beszélgetésének eredménye: mindenkinek az Igen! Nem!.. játék tetszett a legjobban. Kellemesen teltek ezek az órák.
A képek készítése közben beszélgettünk. A gyerekek azt is megfogalmazták, hogy a ruházatuk színét is a hangulatukhoz igazítják. Ajánlottam nekik, hogy amikor rossz kedvük van, reggel vegyenek fel színesebb öltözéket, hogy derűsen teljen a napjuk. A kész képek láttán azt mondták, hogy a színessel készítettekre nézve jobban érzik magukat.
A hónap témafeldolgozása jókedvűen telt el. A zenére táncoltak, a mesét érdeklődve hallgatták.
A tanulók kíváncsian készítették el a „varázsszemüveget”, amivel később hosszasan játszottak.
Elsőseim nagyon élvezték az optimista hónapot. Mivel még írni nem tudunk, ezért az optimista esernyőinket optimista jelekkel díszítettük! Közösen találtuk meg azokat a jeleket, amelyek számunkra pozitívak.
Ezen kívül minden délután énekeltük a Pozitív gyerek vagyok dalt, így aztán még otthon is ezt dúdoltam én is! 🙂
Jó kis hónapunk volt!
Elsőseim nagyon élvezték az optimista hónapot. Mivel még írni nem tudunk, ezért az optimista esernyőinket optimista jelekkel díszítettük! Közösen találtuk meg azokat a jeleket, amelyek számunkra pozitívak.
Ezen kívül minden délután énekeltük a Pozitív gyerek vagyok dalt, így aztán még otthon is ezt dúdoltam én is! 🙂
Jó kis hónapunk volt!
Elsőseim nagyon élvezték az optimista hónapot. Mivel még írni nem tudunk, ezért az optimista esernyőinket optimista jelekkel díszítettük! Közösen találtuk meg azokat a jeleket, amelyek számunkra pozitívak.
Ezen kívül minden délután énekeltük a Pozitív gyerek vagyok dalt, így aztán még otthon is ezt dúdoltam én is! 🙂
Jó kis hónapunk volt!