Az öröm lángja fellobbant.
Az optimizmus gyakorlása
Mi az az optimizmus?
Mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között?
Mi tesz téged boldoggá?
Beszélgetés, játék, rajzolás.
Rendszeresen tartott kezdeményezések során a mesélés mindennapi tevékenységeink közé tartozik. Van egy mesehívó dalunk, amit minden mesélés előtt elénekelünk. Szemléltető eszközök használatával pedig (jelen esetben ujjbábokkal) próbáltam minél érdekesebbé tenni azt. A „ Vityilló” c. mesében sok kis állat költözik be a házikóba. Jól megfér egymás mellett a legyecske, bolha, szúnyog, egérke, béka, nyuszi, róka, farkas is. Megbeszéltük, hogy boldog vagy szomorú az akit beengedtek. A gyerekekben fel sem merült, hogy ezek az állatok nem mindig férnek meg egymással. Illetve a farkast már nem mindenki akarta először beengedni. Megbeszéltük, hogy ő egy kisfarkas és nem bántja, hanem szereti a többieket. Optimista magyarázatommal elfogadták ezt. A medve viszont az érkezésekor durván viselkedett. Döngette a vityillót, ezért nem engedték be, megijedtek tőle a kisállatok. Rémületükben mindenki kiszaladt a neki megfelelő élőhelyére így a medve nem döntötte rá senkire sem a házat. – Hol fogok most lakni? Szomorúságában azonban épp ezek a kisállatok lettek a segítségére: – Költözz be egy barlangba! Óvodáskorban a felnőttek segítségével jutnak a gyerekek a sikeres cselekvésekhez. A mesevilág pedig segítséget nyújt nekik ebben. A meseszereplőket a mese végén a kezükbe vették, adogatva egymásnak megneveztük őket, majd arccirógatás után átadták a mellettük ülőnek. Bagdi Bella: Jól érzem magam c. dalát hallgattuk ezalatt.
Különféle foglalkozásokat tekinthettek meg a gyerekek, próbálhattak ki.
„Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” című játékkal kezdtem a tevékenységet, mellyel a gyerekek a szomorúságot és vidámságot fejezhették ki mimikával, gesztusokkal és testhelyzetekkel. A gyerekek nagyon viccesnek találták a játékot, ráhangolódtak a mesére. Megismerkedtek „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesével, miután megbeszéltük a mese tanulságát, meghallgattuk a gyerekek érzéseit, véleményeit evvel kapcsolatban. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, majd elkészítettük a vidámságot, optimista hozzáállást ábrázoló emotikont, amellyel jobbnak, szebbnek látják a világot. A hónap zenéjével zártam a tevékenységet.
Mágikus szemüvegeken keresztül mindent szépnek, jónak láttunk a környezetünkben. Erősebbnek, bátrabbnak éreztük magunkat. Megvitattuk, hogy mit jelent optimistának lenni. És vajon, ha nem lennének azok a varázslatos szemüvegek akkor is lehetne mindent és mindenkit jobb fényben látni, többet segíteni egymásnak, nem bántani a másikat, jobban odafigyelni a körülöttünk lévőkre?! Bizony-bizony volt miről beszélgetni. Sajnálatosan sok volt a hiányzó tanuló – betegség miatt – és kevés létszámú osztály lévén minimális volt az ügyeskedő gyerekek részvétele, de azt szívvel-lélekkel készítették. A maguk módján.
„Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” című játékkal kezdtem a tevékenységet, mellyel a gyerekek a szomorúságot és vidámságot fejezhették ki mimikával, gesztusokkal és testhelyzetekkel. A gyerekek nagyon viccesnek találták a játékot, ráhangolódtak a mesére. Megismerkedtek „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesével, miután megbeszéltük a mese tanulságát, meghallgattuk a gyerekek érzéseit, véleményeit evvel kapcsolatban. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, majd elkészítettük a vidámságot, optimista hozzáállást ábrázoló emotikont, amellyel jobbnak, szebbnek látják a világot. A hónap zenéjével zártam a tevékenységet.
Az optimizmus téma volt eddig az egyik legkedvesebb!