Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki a gyerekekkel. Minden csoportban a tevékenységet úgy indítottuk, hogy meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dalt többször is kérték a gyerekek mert nagyon tetszett nekik. Minden csoportban a gyerekek meghallgatták az aktuális mesét, Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, a mese meghallgatása után feltettük a kérdéseket, a gyerekek a maguk nyelvén válaszolták meg a kérdéseket, majd elmondták, hogy mi az, amin változtatnának ha lehetőségük lenne. Minden csoportban más és más módját választottuk, hogy kifejezzék érzéseiket. A pillangó csoport varázsszemüveget készítettek, a katica csoport lerajzolta mosolygós önmagát, a mókus csoport Tódi házát színezte ki, a maci csoport megfogalmazta, hogy miért boldogok, mi teszi őket boldoggá, végül de nem utolsó sorban a süni csoport különböző pozitív gondolatokat fogalmaztak meg, és még készítettek vidám mosolygós arcokat.

Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki a gyerekekkel. Minden csoportban a tevékenységet úgy indítottuk, hogy meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dalt többször is kérték a gyerekek mert nagyon tetszett nekik. Minden csoportban a gyerekek meghallgatták az aktuális mesét, Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, a mese meghallgatása után feltettük a kérdéseket, a gyerekek a maguk nyelvén válaszolták meg a kérdéseket, majd elmondták, hogy mi az, amin változtatnának ha lehetőségük lenne. Minden csoportban más és más módját választottuk, hogy kifejezzék érzéseiket. A pillangó csoport varázsszemüveget készítettek, a katica csoport lerajzolta mosolygós önmagát, a mókus csoport Tódi házát színezte ki, a maci csoport megfogalmazta, hogy miért boldogok, mi teszi őket boldoggá, végül de nem utolsó sorban a süni csoport különböző pozitív gondolatokat fogalmaztak meg, és még készítettek vidám mosolygós arcokat.

Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki a gyerekekkel. Minden csoportban a tevékenységet úgy indítottuk, hogy meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok. A dalt többször is kérték a gyerekek mert nagyon tetszett nekik. Minden csoportban a gyerekek meghallgatták az aktuális mesét, Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, a mese meghallgatása után feltettük a kérdéseket, a gyerekek a maguk nyelvén válaszolták meg a kérdéseket, majd elmondták, hogy mi az, amin változtatnának ha lehetőségük lenne. Minden csoportban más és más módját választottuk, hogy kifejezzék érzéseiket. A pillangó csoport varázsszemüveget készítettek, a katica csoport lerajzolta mosolygós önmagát, a mókus csoport Tódi házát színezte ki, a maci csoport megfogalmazta, hogy miért boldogok, mi teszi őket boldoggá, végül de nem utolsó sorban a süni csoport különböző pozitív gondolatokat fogalmaztak meg, és még készítettek vidám mosolygós arcokat.

Tódi törpe varázsszemüvege című mesén keresztül elbeszélgettünk a gyerekekkel arról, mi minden jó vesz körül bennünket, mi mindennek lehet örülni.
Varázsszemüveget készítettünk, amelyet viselve csak pozitív dolgokat vettünk észre környezetünkben, majd egymásban. Annyira tetszett a lurkóknak, hogy volt aki több napon keresztül viselte szemüvegét. 🙂

Az optimizmus fogalma kicsit nehezen megfogható volt kezdetben a gyerekeknek. Onnan indultunk el, hogy bizony most már beköszöntött a hűvösebb idő, kevesebbet süt a nap, nem tudunk olyan sokat kint lenni az udvaron, mint korábban. Mégis megpróbáltuk megkeresni azokat a dolgokat, amiknek örülni tudunk ősszel. A gyerekek a következő dolgokat mondták példáknak: Szeretik a szép, színes falveleket, szeretnek pocsolyákban ugrálni eső után, ilyenkor lehet gyűjteni sok gesztenyét, lehet dobálni az udvaron összegyűjtött faleveleket. Miután ezeket megbeszéltük a sok összegyűjtött gesztenyével játszottunk is közösen, majd téli pihenésükre készülődő süniket is csináltunk belőlük.

Ezt követően beszélgettünk a saját érzéseinkről, arról hogy olykor bánatosak, mérgesek vagyunk, mégis legtöbbször mosolygunk és keressük a boldogságot jelentő dolgokat az életünkben. Készítettünk egy hangulat hőmérőt, amit kitettünk a szekrényre és mindennap bejelölhetjük rajta, hogy kinek milyen a kedve reggel, óvodába érkezéskor, de fontos, hogy napközben is változtathanak rajta a gyerekek és ezt meg is beszéljük. Pl. Szomorú volt reggel, mert hiányzott anya, de most már boldog, mert szép lett a közösen épített vár.

A következő héten Marék Veronika Boribon és a hét lufi meséjét meséltem el a gyerekeknek. Ebben a mesében a mackó szomorkodik, mert esőre áll az idő, szerinte emiatt szomorú lesz a napja. Viszont néhány lufinak, barátnak és egy szivárványnak hála Boribon megtalálja a napjában a boldogságot és mégis szép napot zár a mese végére. Ennek kapcsán beszélgettünk a gyerekekkel, hogy egy borús napon mit tudunk csinálni, amíg nem tudunk kimenni az udvarra. Énekeltünk (Pl. Ha jó a kedved…), táncoltunk közösen és minden bánatukat elrejtettük a szivárványos ejtőernyőnk alá. Amíg egymás után bebújtak a gyerekek az ernyő alá, addig a Pozitív gyerek vagyok című dalt hallgattuk, ennek dallamára táncoltunk körbe és emeltük magasba és engedtük mélyre az ejtőernyőnket. Minden gyermek mosolyogva bújt elő a színes varázs szivárványunk alól.
Annak érdekében, hogy otthon is tovább mosolyogjanak a gyerekek, minden készített magának egy mosolygó arcocskát, hogy ha ránéz eszébe jusson a sok szín és vidámság, amit e hónap adott nekünk.

Az őszi időjárás tapasztalatszerző séta során gesztenyét meg falevelet gyűjtöttünk.
A boldogságórán megbeszéltük miért kell örülnünk a természet kincseinek, az esőnek, szélnek. Gryllus Vilmos,, Őszi falevél” dalára táncra perdültek a kis falevelek, majd lepihentek. A gyűjtött kis gesztenyékkel Gesztenyefutamot rendeztünk. Az udvaron meg levélangyalkákká változtunk. Minden játéknak megvolt a maga örömforrása.

Az októberi boldogságórát a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük: kapcsolódva az őszi témákhoz, elsőként eljátszottuk a Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj – játékot. Majd nyújtóztunk, domborítottunk és kifújtuk a haragunkat, mint a cica és bebújtunk a házunkba, mint a csiga.
Ezt követően megérkezett közénk Boldog Dóra a kis csengettyűjével, elmondtuk közösen a Boldogságmondókát. A téma bevezetéseként a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékkal ismerkedtünk meg, azaz a hozzájuk tartozó érzelmeket elevenítettük meg. Majd elmeséltem a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét. A mese végén mindenki kapott egy varázsszemüveget, amit fel is próbálhattak. Kérdeztem, hogy mit látnak a szemüvegen keresztül. Volt aki azt válaszolta, hogy boldog gyerekeket lát maga körül, volt aki a barátait látta. Nagyon élvezték a szemüvegen keresztül látott „világot”, pedig csak a fantáziájukon múlt. Hiszen nem igazi szemüveg volt, de felruháztuk varázserővel és ez segítette őket abban, hogy meglássák a számukra boldogságot jelentő dolgokat és meg is nevezzék azt.
Majd a tükörjáték segítségével rávezettem őket arra, hogy magukban is lássák meg a szépet és a jót. Körbeadtunk egy kis tükröt, és arra kértem őket, hogy mondják el, hogy mit találnak magukon szépnek. Aranyosak voltak, ahogy dicsérték magukat.
A foglalkozás végén mindenki megkapta az optimizmus jelét, ami a Boldogságvárunk következő lépcsőfokára is felkerült.

Az október havi Boldogságóra témája :”Az optimizmus gyakorlása” volt. A gyerekekkel igyekeztük megbeszélni, hogy mitől lehetünk vidámak, boldogok és mitől szomorúak. Az irányított beszélgetés során megbeszéltük érzéseinket, egy-egy helyzet esetén (mit érzünk a fogorvosnál, a cukrászdában, a strandon stb).
A csoportba még mindig folyamatos a be- ill. visszaszoktatás, ezért minden napot optimistán élünk meg, hiszen az már siker, a gyerek nem, vagy egyre kevesebbet sír, egyre jobban beilleszkedik a közösségbe.
Nagy séták megtételére még nincs lehetőségünk ezért mi hoztunk be a gyerekeknek gesztenyét, kukoricát. A levélgyűjtés már közöse ment. A terméseket morzsoltuk, raktunk ki belőle figurákat, végül pedig jól meg is tapostuk. Persze közben sokat nevettünk. A leveleket pedig fújtuk és dobáltuk.
A közös élményekkel erősítettük az érzést, hogy ha optimistán állunk a dolgokhoz, akkor bármiből lehet vidám dolgot alkotni.