Egy hete, október 21-én tartottam meg az osztályomnak a második boldogságórát az optimizmus jegyében. Elég kis osztály a miénk, ha senki sem hiányzik, 9 tanulónk van (alsó tagozatos összevont tanulásban akadályozott osztály). Úgy alakult, hogy hiába vártam, hogy a betegek meggyógyuljanak, egyre kevesebben lettünk, már csak 4 gyerek járt iskolába… így az órára meghívtuk az iskolánk felsős autista összevont osztályát (többségében tanulásban akadályozottak és egy értelmileg akadályozott tanuló), hogy vegyenek részt ők is ezen a rendhagyó órán (természetesen szülői beleegyező nyilatkozattal). A foglalkozáson részt vett egy gyakorlós kolléganő is :).
Az órát Napimádással kezdtük, kifújva minden feszültséget és rossz érzést. Megpróbálták az arcukkal kifejezni, hogy érzik magukat (smile-k segítettek ebben), majd tartottunk egy nevetésversenyt, ami nagyon jól sikerült 🙂
Felolvastam egy mesét a békák toronyugró versenyéről (az asszisztensem közben végig mutogatott, hogy a hallássérült gyerekek is tudják, miről szól a történet), ahol a pesszimista tömeg hatására a legtöbb versenyző feladta a versenyt, kivéve egyet, akiről kiderült, hogy süket.
A mesében hallható pesszimista mondatokat optimistává változtattuk, majd egyből ki is próbáltuk a gyakorlatban: színesrúd-készlet elemeiből építettek tornyot az önként vállalkozók, miközben a többiek biztatták őket.
Megnéztük Az ajándék című videót is, és megbeszéltük, hogy a boldogság elsősorban hozzáállás kérdése, és hogy bármilyen rossz dolog ért, vagy hátrányunk van, még mi döntjük el, hogy mennyire befolyásolja ez negatívan az életünket.
Majd készítettünk optimista esernyőt, a 4 tanulóm egy kép nagy részleteit színezték, amire pozitív mondatok is felkerültek, a vendégek pedig szabadon választhattak, hogy pozitív mondatokat írnak fel, van ők is optimista esernyőt készítenek. Közben meghallgattuk Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát is.
Az órát meditációval zártuk, ahol a képzeletbeli kertünkben elültettük ezt a pozitív gondolatokat tartalmazó meditációt.

A gyerekek összességében jól érezték magukat, még az autista vendégeink is (egy kivételével, aki nehezen dolgozta fel a sok változást), és a vendég kolléganők is boldogan távoztak az óráról, és már várják a következőt 🙂 (A vendég gyerekek szülei közül volt, aki már aznap boldogan osztotta meg ismerőseivel, hogy milyen órán is volt az ő gyermeke :). )

Nagyon hálás vagyok, hogy úgy hozta a sors, hogy az osztályomon kívül más gyerek és kolléga is megtapasztalhatta ezeknek az óráknak a pozitív légkörét.