Boldogságóránkat a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk. Hangulatteremtő zenének a gyermekeknek készült relaxációs zenét választottam https://youtu.be/XgxRHa26JLo
Ezt követően Boldog Blanka érkezett hozzánk vendégségbe és egy vidám ,mókás játékra hívta a gyerekeket. A játék célja az volt, hogy a két csapat szemben állva egymással vidítsa fel egymást. Az első kihívás az volt, hogy saját maguknak kellett a két csapatot kiállítaniuk, bármilyen előzetes instrukció nélkül. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a kölcsönös kommunikáció, az egyeztetés, a kompromisszum. Így született meg a lányok és fiúk csapata 🙂 A játék során a gyermekek próbára tették kitartásukat, kreativitásukat . Természetesen mindkét csapat diadalmaskodott 🙂
Ezt követően közösen néztük meg „Az elefánt ormánya” című eredetmesét, majd beszélgettünk a meséről, annak értéküzenetéről, az optimizmusról.
A csodatükör játék kapcsán önmagukkal kapcsolatban fogalmaztak meg pozitív tulajdonságokat, pozitív gondolatokat. A játék során a gyermekek megtapasztalták, hogy figyeljenek saját magukra, lássák meg a jót , a szépet önmagukban, amely igen jelentős a pozitív orientáció kialakulása szempontjából.
Boldogságóra foglalkozásunk zárásaként a gyermekek két feladat közül választhattak : készíthettek meseillusztrációt, vagy boldogságos önarcképet rajzolhattak.

Októberi Boldogságóránkat a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal indítottuk. Hangulatteremtő zenének egy a gyermekeknek készült relaxációs zenét választottam https://youtu.be/XgxRHa26JLo
Ezt követően Boldog Blanka érkezett hozzánk vendégségbe. Beszélgettünk arról, miért is hívhatják őt Boldog Blankának? A beszélgetés során a gyermekek megfogalmazták gondolataikat:
azért mert boldog, nem szomorú, örül, sokat mosolyog.
-Milyen lenne akkor, ha nem lenne boldog?? ( szomorú, sírna)
Kíváncsi voltam arra, hogy véleményük szerint melyik a jobb állapot, ha szomorúak vagyunk, vagy ha vidámak? Erre a kérdésre nem volt egyértelmű a válasz. A többség határozottan a vidámságot válaszolta, ám akadt olyan is , aki a szomorúságot ,azért mert „ha szomorú vagyok anya megvigasztal…”
A beszélgetés után közösen megnéztük „Az elefánt ormánya” című eredetmesét, majd megbeszéltük miért is jó nem szomorkodni , hanem legyőzve az akadályokat keresni a jót ,a jó megoldásokat. A mesebeli kiselefánttól is ezt láthattuk, ő is pozitív mintát mutatott ezzel kapcsolatban.
A Boldogságóránk zárásaként meghallgatva a hónap dalát (Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok https://youtu.be/CnIjYdIvjuk) a gyermekek színezéssel készítették el az optimizmus jelét.

A foglalkozást, a Pozitív gyerek vagyok című dal közös meghallgatásával indítottam. Nagyon kedvelik a gyerekek a szőnyegen egymás mellett fekve a zenehallgatást. Rendszeresen végzett relaxáció ez a csoportunkban.
Aztán három csoportot alakítottunk és őszi hangulatot teremtettünk a gyerekekkel.
Egy csoport susogott mint a szél, másik csoport zizegett mint a felevelek, a harmadik pedig az eső hangját immitálta a laminált padlón az ujjacskáival. Nagyon hitelesen sikerült az őszi hangok életrekeltése, amit a gyerekek meg is fogalmaztak számomra.
Elmondtuk a mondókát közösen a kis falevélről, végül pedig életrekeltünk falevélként és táncrakeltünk Gryllus Vilmos : Őszi felevél című dalára.
Sok falevelet gyűjtöttünk a napokban a sétánk során, ezekből készítettünk ragasztás technikával szebbnél-szebb képeket a gyerekekkel.

Októberben az egyik kedvenc boldogságóra témámat, az optimizmust jártuk kőrbe és gyakoroltuk játékos formában óvodásaimmal. Még az ezt megelőző hetekben gyűjtöttünk sok gesztenyét, hogy az óvodában majd játsszunk, alkossunk belőlük így aztán nagyon megörültem, mikor a választandó feladatok és az ötletek között is szerepeltek gesztenyések, így az őszi téma is megjelent a boldogságóra mellett. Bevezetésnek relaxációs gyakorlatot végeztünk, majd beszélgettünk kicsit a témáról mit jelent, miért lehetünk boldogok. Ezután a varázsszemüveg játék következett, melynél elmondták mit szeretnek magukban, vagy egyáltalán mit szeretnek az életben. Az udvari játék közben megcsináltuk a falevél angyalkákat, ezt nagyon felszabadultan és örömmel csinálták, még a másik csoportból is jöttek oda, had csinálhassanak ők is falevél angyalokat. Meghallgattuk a hónap dalát, mely személyes kedvencem, önfeledten mozogtunk, táncoltunk rá! Utána Gryllus Őszi falevél dalát is meghallgattuk. A gesztenyéknek mosolygós arcokat rajzoltak a gyerekek és ugyan történetet nem fűztünk össze belőle, de kitalálták, hogy úgy pakolják a gesztenyéket össze, hogy középen 2 szomorú, a többiek mosolyognak és köréjük feküdnek, hogy felvidítsák őket. Utánozták az őszi természet hangjait, rendeztünk gesztenyefutamot, ami igen jól sikerült, senki nem keseredett el, ha esetleg nem ment neki be a célba, a többiek pedig biztatták éppen azt, aki gurított. A hét végére még egy kis gesztenyeállat készítésre is volt időnk. Minden ilyen boldogságóra hét még jobban elmélyíti a közösséghez való tartozás érzését, ugyanakkor megtanulnak a gyerekek magukkal is törődni, önbizalmat fejleszt és mernek beszélni, kommunikálni olyan dolgokról is, amiről egyébként nem sokszor szoktak, mert „nincs idő” meghallgatni őket, vagy éppen nem mernek róla beszélni. Nekem a legboldogabb látni ezt a fajta nyitottságot, amikor „kinyílnak” nekem. És ez a boldogságóráknak köszönhető.

A természet őszi változásával már egy ideje foglalkozunk. Ezen a héten észrevettük, hogy a levélhullás is megkezdődött, potyognak a gesztenyék is. A gyerekekkel megfigyeltük a színes faleveleket, összehasonlítottunk a méretüket, felhasználtuk ábrázoló tevékenységhez is.
A legjobb játék a gyerekek szerint a „levéleső” volt.
Úgy kezdődött, hogy segítettünk a kertész bácsinak a levelek összegyűjtésében. Gereblyéztünk, söpörtünk… Amikor már eleget egy kupacba hordtunk, kipróbáltuk, milyen, ha magasra dobjuk a leveleket. Nagy kacagás kísérte a színes levelek repülését hosszú perceken keresztül.
Másnap a Varázsbonbon című mesével (Örömvár című könyv) foglalkoztunk: Beszélgettünk a mesében szereplő kisfiúkról. Vajon Dani mitől volt vidám; hogyan segített Botinak? Boti hogyan érezhette magát, amikor megette a varázsbonbont? Biztos, hogy csak a bonbon segített neki? Volt már olyan, hogy valakit jobb kedvre derítettél? Hogyan? Mindig elsőre sikerült? Eljátszottunk, megmutattunk néhány érzelmet. Megfigyeltük, hogy ha nem látjuk az egész arcot, csak a szemet, akkor is fel tudjuk ismerni, hogy szomorú vagy vidám a másik. Rövid beszélgetésben megállapították a gyerekek, hogy vidámnak lenni sokkal jobb érzés.
Udvari játék alatt három kislány üldögélt a padon, középen egyikük sírdogált. Hintázni szeretett volna, de más ült fel rá. A másik két kislány segíteni szeretett volna valahogy. Egyikük megszólalt: „Miért nem csinálunk úgy, mint Dani a mesében?” – és már jöttek is az ötletek, mit lehetne tenni. Bár varázsbonbon nem volt a közelben, hamarosan vidáman játszott a három kislány.
Később képet festettünk – mindenki önmagáról. Előzőleg játszottunk tükrös játékot, megfigyeltük a színeket (milyen képet lehet festeni sötétszínekkel, milyet, ha világosabb árnyalatokat használunk), így most csak felidéztük az emlékeket erről. Vidám, szép munkák születtek.
A hét utolsó napján újra elővettük a mesét. Felidéztük az elmúlt hét eseményeit, beszélgettünk arról, ki milyen helyzetben érezte magát a legjobban; segített-e valakinek abban, hogy jobb kedve legyen. A gyerekek szóbahozták a mosolygós fejeket is (hangulathőmérő) mert észrevették, hogy azon a napon mindenki a zöld mosolygós fejre csíptette a csipeszét. Egymás szavába vágva mondták, hogy ki miért érkezett boldogan/vidáman az oviba azon a reggelen. Végül az egyik kisfiú összegezte:
Mert szeretünk oviba járni!

A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, hogy minél jobban ráhangolódjanak a feldolgozandó témára. Elmeséltem nekik az Elefánt ormánya című mesét, amit meg is beszéltünk. Megbeszéltük, hogy minden rosszban van valami jó és a kiselefánttal pont ez történt. Megnőtt ugyan az orra, de ez sok mindenhez hozzá segítette. Ezután én is mondtam nekik saját példát, majd megkértem őket, hogy ők is meséljenek olyan történetet, amiről azt gondolták, hogy rossz, de utána rájöttek, hogy mi jó benne. Nagycsoportosaink több történetet is felsoroltak, amiből arra következtettem, hogy megértették az optimizmus lényegét. Mivel ebben a hónapban az ősz témakörét jártuk körbe, így nagyon sok alkalom volt arra, hogy verseljünk, énekeljünk, mondókázzunk. Meghallgattuk Gryllus Vilmos: Őszi Falevél, és a Reggeli harmat című dalait. Tanultunk őszi verseket, és dalokat. A foglalkozás végén zárókörként elvégeztük a gesztenyék a földön gyakorlatot. Mindenki elmondhatta, hogy mire gondolhatott a kicsi gesztenye földön fekve. Érdekes módon csak pozitív gondolataik voltak. A hagyományosan megtartott családi őszi rendezvényünk szintén az ősz témakörét dolgozta fel. Egy „Tökéletes családi délután” nevet kapta Kint az udvaron tököt söprögettek célba, bent a csoportszobába ugyan ezt tehették gesztenyével. Itt a golfütőt hívhatták segítségül. Készíthettek gesztenyéből, és tökből is alkotásokat. Utóbbiból kiállítást is szerveztünk. Minden kisgyereket oklevéllel díjaztunk, amit boldogan vettek át. Ennek a tevékenységnek a legnagyobb értéke abban volt, hogy mindezt a szülőkkel együtt végezték. Így igazából a családokat jutalmaztuk az oklevéllel. Kirándultunk Póstelekre, ahol megcsodálhatták az őszi természetet. Sajnos ekkor még nem próbálhattuk ki a falevélangyalt, mert még nem hullott le sok levél, de megígértük, hogy az óvodában pótolhatják ezt pár hét múlva.

Optimista hetünket szépségkereső sétával kezdtük. Megcsodáltuk út közben a gyönyörű őszi színekben pompázó faleveleket, gyűjtöttünk is belőle bőven. Közben megtanultuk az „Egy kis levél elindult, felkapta a szél …” kezdetű verset, és megtáncoltattuk a faleveleket. Aztán a virágbolt előtt gyönyörködtünk az árvácskákban. A parkban makkot, gesztenyét gyűjtöttünk, közben megfigyeltük a bogarakat is a fűben. Élveztük a napsütést! A séta végén felidéztük, mennyi szépet láttunk.
Másnap az együtt gyűjtött termésekből különféle állatfigurákat készítettünk a gyerekekkel. Az elkészült gesztenyesünikkel elmeséltem nekik Sün Balázs történetét. A mese után gesztenyefutamot rendeztünk. Vonal mentén kellett a gesztenyéket terelgetni, a győztes jutalma egy-egy mosolygós matrica volt. A végén magunk is gesztenyékké váltunk és összegömbölyödve pihentük ki a verseny fáradalmait.
Szerdán „Keresd a jót!” játékkal kezdtük a napot: Valaki mondott egy rossz dolgot, a többieknek meg kellett találni, mi lehet a jó benne. Pl: Esik az eső, nem tudunk kimenni az udvarra, de lehet vetíteni, tudunk székfoglalózni, vagy fölmehetünk a sószobába. Aludni kell az oviban, de este sokáig ébren tudunk lenni, tudunk az Apuval és az Anyuval játszani. Leszakadt a kis ház ajtaja, de jó, hogy az óvó néni meg tudja javítani…
Következő nap nagy szerencse ért bennünket: volt egy régebbi pályázatunk, amin részt vettünk, nagyon vártuk az eredményhirdetést, de csak nem jött semmi hír. Már lemondtunk róla, mikor egyszer csak megjöttek a gratuláló oklevelek! Nagyon boldog volt mindenki! Még a szülők falára is kitettük az okleveleket, hogy mindenki láthassa! Nagyon büszkék voltunk!
Végül a Répa, retek mogyoró együttes jött el óvodánkba és tartott egy fergeteges zenés őszi műsort. A gyerekek ropták a táncot és azt mesélték a szüleiknek: ez volt a legjobb nap! Ha a vége jó, minden jó!