Október hónap témáját nagyon élveztük, szerencsére alaphangulatunk az optimizmus. Mindenben próbáljuk a jót látni és kihozni a lehető legjobbat. A gyerekek nagyon lelkesek voltak, amikor önarcképet kellett rajzolniuk, így a témához ezt örökítettem meg. Csináltunk egy kontroll képet is, többszöri gyakorlás után sikerült pesszimista képet vágni és el is hangzott a konklúzió, sokkal jobb érzés a mosolygós arc, mint a szomorú. Nos mi így vágunk bele a következő hónap témájába.

Az optimizmus feldolgozását relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. A gyerekek nagyon kedvelték a „napimádás” gyakorlatot, melyet az „Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj” mozgássorral egészítettünk ki.
Célom volt, hogy minél jobban megértsék a fogalom lényegét, bemutattam nekik a Kippkopp gyerekei című mesét. A történetben a gesztenyefigurák egy-egy kalap segítségével változtak át, örömet szerezve szüleiknek.
Az őszi természet szépségét is megtapasztalhatták az elsősök: egy-egy séta, udvari szabadidős foglalkozások alkalmával. Még azok a kisgyerekek is felszabadultan játszottak, gyűjtögették az őszi terméseket, aki egyébként visszahúzódóak. Rajzórán ezekből képeket készítettünk. Nagyon élvezték az alkotást. A lázas munka eredményeként meseszép munkák születtek.
Az átváltozás megtörtént, hiszen a levelekből, termésekből kreatív képek jöttek létre. Ehhez kapcsolódóan megbeszéltük az őszi időjárás jellemzőit. Hűvösebbre fordult az idő, sokszor köd van, sokat esik az eső. Elmondták a gyerekek ki miért szereti az esőt. A zivatarlány kezdetű dalt is meghallgattuk, táncoltunk rá a séta közben talált óriás lapulevelek alatt.
Beneveztünk az iskolai tökfaragó versenybe is.
A sikeres cselekvések befolyásolták a kicsik gondolkodásmódját. Tapasztalták, hogy az iskola sokféle lehetőséget nyújt számukra a sikerhez.
Mindig mindenben találtunk valami jót!

Októberben a pozitív gondolatok erejéről, az optimista gondolkodásról beszélgettünk. Az esernyőre biztató, motiváló gondolatokat jegyeztünk fel. Mottónk: Örülj, ha esik, mert akkor is esik, ha nem örülsz!

Lelkesen kezdődött az óra, az arcizmokra fókuszáló rágógumigyakorlat éppen egy hozzá kapcsolódó aktuális konfliktushoz kapcsolódott – mint utólag kiderült. Az óra közben vált világossá számomra, hogy van egy új gyermek is az osztályban, aki betegséget követően első napját töltötte az osztállyal. A Boldogságóra váratlanul érte, pesszimizmusát és oppizícióját leplezetlen módon fejezte ki. Az óra jelentős részének passzív résztvevője volt. A fogalommagyarázat és a hozzá kapcsolódó példák sok gyermeket megmozgattak, a nézőpontváltást is hamar megértették. Az arcmimika üzenetű postásjáték már az előtte ellánálló gyermeket is belendítette. Az óra végén meghallgattuk a hónap dalát, voltak, akik rögtön táncra is perdültek. Mély érzelmeket és történeteket megmozgató óránk volt.

A kis elsősökkel „varázstükröt” készítettünk, amit kitettünk az osztályteremben. Ha belenéznek, mindig mosolyra, jókedvre derülnek.

Mert az optimizmus igenis tanítható és tanulható. Bemutattuk ezt a „híres” félig tele/félig üres pohárral, beszélgettünk egy-egy helyzetről, és a különböző megközelítési lehetőségekről. A végén tanácsokat is adtunk, hogy a megvalósítás még sikeresebb legyen és mindezt rögzítettük ebben a kis jegyzetben 🙂 Szerették, értették. Remélem alkalmazzák is.