A hónap témáját az őszi témakör köré építettem fel. Relaxáltunk, mint az égig érő fák, majd az egyre erősödő szél felkapott egy-egy falevelet és megtáncoltatta: „Egy kis levél elindult…” mondókára mindig a megérintett gyermekek repültek, táncoltak a széllel, majd a végén leültek a szőnyeg szélére. Amikor mindenkire sor került, beszélgettünk arról, hogy mi is sok, kitartó munka után megpihenünk és bizony jó érzés számunkra, amikor a kitűzött feladatot megcsináltuk. Lehet, hogy nem sikerül elsőre, sem másodikra, de mindig próbálkozni kell, hiszen a fejlődés, az eredmény csak akkor lesz meg, ha teszünk érte. „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” megállapítással arra mutattam rá, hogy bármit is szeretnénk csinálni, annak úgy állunk neki, hogy sikerülni fog, meg tudjuk csinálni… ha mégsem, akkor sem szabad elkeseredni, tovább kell próbálkozni. Ezt nagyon jól szemléltette a „kicsi gesztenye” elnevezésű feladat, melyben egy mosolygós arcot próbáltunk kirakni a gyerekekkel. Talán a frontok hatottak rájuk, de csak 6-ra sikerült elkészíteni azt amit elterveztem. Azonban ez egy nagyon jó példa volt arra, hogy szemléltessem, nem mehet minden elsőre. Közben a gyerekek is egymást túlharsogva mesélték el, hogy kinek mikor és hogyan sikerült mondjuk átmászni a mászókán, megtanulni biciklizni, fára mászni stb….
Amikor ezzel készen voltunk, a boldogság kék madara mesélt nekünk az optimizmusról, majd zárásként elkészítettük a csoport vidámságfáját, hogy ha ránézünk, még hosszú ideig mosolyt csaljon az arcunkra és emlékeztessen rá minket: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen”!

A hónap témáját a mai nap dolgoztuk fel. Természetesen egész hónapban, sőt mindig, igyekszünk optimisták, pozitívak mosolygósak lenni a gyermekek körében. Hiszen a példa ragadós 🙂 A mai nap már reggel felkínáltam nekik a színezés, díszítés lehetőségét, és varázs szemüveget, mosolygós smileyt színezhettek, díszíthettek a gyerekek. A smiley-kat ők maguk vágták kis gyermek ollóval, ami nagy szám hiszen még csak most tanulgatják a nyírást, vágást. Optimistán álltunk hozzá a vágáshoz, sikerülni fog! Akié kész lett felragasztottam neki a szíve fölé a ruhájára, hogy a szíve is mosolyogjon ma. A varázs szemüvegeket is szépen kiszínezték, majd hurkapálcára ragasztottuk, és ezen a szemüvegen keresztül ” láthatták ma a világot” 🙂
Tízórai után körbeültünk, összegyűltünk és elmeséltem nekik Tódi törpe meséjét. Ezután beszélgetni kezdtünk hogy szerintük mit jelenthet ez a szó, hogy optimizmus, optimisták vagyunk, hogy meglátjuk mindenbe a jót, keressük abba is a jót ami épp nem tetszik nekünk, de meg kell csinálni. Nagyon aktívak voltak és megértették a lényeget. Megbeszéltük hogy miért jó óvodába járni, vagy ha nem szeretünk ebéd után aludni, de muszáj abban mi az a pozitívum ami hasznukra válik. Vagy ha esik az eső és nem tudunk kimenni, lássuk akkor is optimistán a világot, és keressük bent a csoportszobába azt az elfoglaltságot amit szeretünk….és még sok-sok minden eszünkbe jutott ezzel kapcsolatban. Ezután felvettem a varázs szemüveget és minden gyermekről mondtam jó néhány pozitív tulajdonságot, csak a jókat emeltem ki. Utána ők is felvették és hasonlóan mondták el társaikról, barátaikról a jó tulajdonságokat. Megtalálták mindenkiben a jót 🙂 Ezután Bagdi Bella lemezét hallgattuk, sorra a kedvenc dalaikat, és mozogtunk, táncoltunk, mosolyogva, jókedűen. A Szép nap… dalára pihentek csendes pihenőn a gyermekek.♥